«*^

r* *

■*'K:

, * ?

> ^-^

^ -/-

• ^ ff:

íÍikiBS&.í:

AZ

IGAZI RÁKÓCZI

IBTÁ

BALLAG I ALADÁB

BUDAPEST

RÉTiTYI KÁROLY KIADÁSA

1916

>. . '■

S^K

'^HSijy o*^

^^:

fRANKUN-TÁRSUUT NVOMDÁJA.

A Magyar Tudományos Akadémia 1913 végén «A száműzött Rákóczi* cím alatt egy könyvet adott ki, melyről senki a világon tudomást sem vett, míg a Pester Lloyd, jóval a mű megjelenése után, 1914 március 7-én «Der entgötterte Rákóczi)> című belső vezércikkében föl nem hívta rá a figyelmet. A fél- Jiivatalos lap elmondta, hogy a száműzött Rákóczi szerzője a «materialista történetkutatás (materialisti- sche Geschichtsforschung)» segélyével bebizonyította, hogy Rákóczi «játékbarlangtulajdonos (SpielhöMen- besitzer)* volt, hogy egy «tengeri-rablóbanda (See- piratenbande)» főnöke akart lenni, s más ily szép dolgokat, aminők eladdig Magyarországon még nem láttak nyomdafestéket.

A mámoros örömmel megírt vezércikkre nyomban visszhangot adott az osztrák birodalmi eszme központi orgánuma, a Reichspost, «Der wahre Franz Rákóczi* című közleményével, mely konstatálván, hogy a Rákóczi-bálvány immár «végkép (endgültig)» ledön- tetett, azzal végzi, hogy vivát sequens: — «az 1848-iki évek legendájának szétrombolása egy későbbi történet- író hálás feladata leend».

Addig is azonban míg e kegyes óhajtás teljesednék, a legközvetlenebbül érdekelt fórum, t. i. a magyar nagy közönség egy kissé más magatartást tanúsított mint a magyar félhivatalos és az osztrák konzervatív

1*

lap. Leírhatatlan felháborodás zúgott végig az országon;, magánemberek és testületek igen-igen nagy száma, a nemzeti eszmény meggyalázását látta az akadémiai kiadványban, s elégtételt követelt.

Az Akadémia a felelősség súlya alatt a «tudomány szabadságával) védekezett, vagyis az ország első tu- dományos intézetéhez aligha méltó frázissal. Senki sem vonta kétségbe a Száműzött Rákóczi szerzőjé- nek azt a jogát, hogy teljes szabadsággal írjon amit akar Rákócziról. Mindenki csak azt vette zokon, hogy az így megírt művet épen a Magyar Tud. Akadémia adta ki, vagyis tekintélyét kölcsönözte hozzá és a mű terjesztéséről gondoskodott. Szeretném látni, vájjon ugyanazon Akadémia hasonlóan utat nyitna-e a «tudo- mány szabadságának)), ha például egy antidynasticus, egy atheista vagy egy anarchista munka kiadására hívnák fel?

Indokoltnak és igen természetesnek tartom, ha az Akadémia, mint hivatalosan szervezett testület, ily szélső irányok terjesztését nem vállalja. Akadémiák, Richelieu-alapította ősmintájuk óta, mint tekintélyi intézetek, a tudományt mindig és mindenütt csak bizonyos korlátok közt művelik. És ha van korlát, melynek áthágását a Magyar Akadémia, mint nemzeti alapítványi intézet, semmi szín alatt sem engedheti meg: úgy az bizonyára a nemzetfenntartó érzelmeké, főkép ha egy Rákócziról van szó.

Mert Rákóczi neve, — hála Istennek — többé nem pártjelvény, hanem nemzeti symbolum, mely a^ •magyar nemzet öncélúságát fejezi ki. Ezt a felfogást, mely a magyar nemzet érzelem és gondolatvilágában régóta meggyökeresedett, a közelmúltban, az 1906: XX^ törvénycikkel maga a király is szankcionálta, midőn

-«a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és a nemzet kölcsönös bizalmának zálogául, II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását elrendelte». S miután, a magyar király kezdeménye- zésére, <ikirály és nemzet egyesült kegyeletei), országos költségen, országos ünnep keretében csakhamar végre is hajtotta a meghozott törvényt: e ténnyel a király a magyar nemzet érzelmei központjába helyezkedve', elismerte, hogy akik alkotmányunk védelmében szabad- ságunk és függetlenségünkért vagyis nemzetünk fenn- maradásáért küzdöttek, a királyi nemzetet képviselték, amit egy nemzeti királynak méltányolnia kell.

Ezzel mintegy canonisatiója ment végbe Rákóczi emlékének s vele a magyar nemzet önrendelkezési jogának. A szenttéavatásnak pedig tudvalevőleg nincs novisatiója. Ha az egyszer megtörtént, bolygatni többé nem szabad, kivált nem — a gúny és kicsinylés kár- hozatos fegyvereivel. Egy szentnek vagy egy nemzeti symbolumnak élete, az egyik az egyházban, a másik az illető nemzet kebelében — oltáron áll, mely annak történelmi tárgyalását természetesen megengedi, de nem tűrheti, hogy vele szemben minden tiszteletet mellőző útszéli, frivol és éretlen viccek és «szamárkóró»- féle hasonlatok alkalmaztassanak. Nemzet, melyben életerő van, nem is tűri ezt; mert igaza volt az ősz pátriárchának, aki épen nekem mondta Collegno al Baraccone-ban ez örökké emlékezetes szavakat:

^Nemzetek, amelyeknek jövőjük van, megbecsülik múltjokat*.

Ily eszmék kényszerítő nyomása alatt határoztam el magam arra, hogy a Száműzött Rákóczi című könyv- vel szemben helyre állítom a tudományos igazságot. Nem örömest tettem, mert mind elejétől fogva tisztán

«

láttam, hogy az a mű nem egyéb, mint történelmi jelmezbe öltöztetett politikai irányrege, mely természet- szerűleg szinte kihívja, sőt a polémia alapszabályai szerint, mondhatni követeli a politizálást. Ezt pedig semmikép sem akartam belekeverni a vitába, — két okból. Az egyik az általános, ami abban áll, hogy mindig csak megvetéssel néztem, ha a történelmet,, mint tudományos megismerés tárgyát, a napi poli- tika szolgálatába aljasitják. A másik, a részleges ok abban állott, hogy a M. Tudományos Akadémia, vagyis azon fórum előtt láttam helyénvalónak a mű tudo- mányos értékelését, mely, ha rendeltetésének igazán meg akar felelni, nem politizál; s én ezt az álláspontot az illető intézet eredeti főcélját tartva szem előtt, mindig tiszteltem s tőlem telhetőleg mindig védel- meztem.

Így tartottam meg első felolvasásomat a Száműzött Eákócziról a M. Tud. Akadémia 1914 május 11-iki ülésén, ncujy általánosságban mutatva be a fölvett tárgyat.

Második fölolvasásomra más körből, a budapesti tudomány-egyetem köréből jött az impulzus. Arról volt szó, hogy a Száműzött Rákóczi szerzője venia legendit, tehát felhatalmazást nyerjen arra, hogy Eákóczi történetét a magyar ifjúságnak magyarázza. Mivel én ezt egyáltalában megengedhetetlennek, sőt a nemzeti érzelem hetyke kihívásának tartottam: a végleges döntés előtt miheztartás végett szükségesnek láttam a Száműzött Rákóczi című könyv beható, rész- letekbe menő tudományos cáfolatát. Így tartottam meg a M. Tud. Akadémiában, 1916 január 10-én második felolvasásomat ugyanazon thémáról.

Jelen kötetben ezt a két felolvasást először teszem közzé egész terjedelmében, a források idézetével és ere- deti okiratok mellékletével. Súlyosan érzem, hogy leg- nagyobb tudományos érveimet és következtetéseimet az idők járása miatt ezúttal nem fejthetem ki; de — ha Isten éltet — ami késik, nem múlik.

ELSŐ RÉSZ

AKADÉMIAI FELOLVASÁS 1914 MÁJUS 11 -ÉN

A mintakép.

Tájékoztatni akarom a t. Akadémiát s általában a nagyközönséget «A száműzött Eákóczi» című akadémiai kiadványról.

E feladat teljesítésére, a kérdés tisztázására és — tekintve a tárgy rendkívüli fontosságát — elintézésére is, szinte felhívottnak érzem magam már csak külső helyzetemnél fogva is, mint aki évek hosszú sora óta hazánkban egyedül adom elő az újkori történelmet és a történelmi módszertant egyetemi tanszéken ...

A Száműzött Rákóczi szerzője a psychologiai ana- lysis módszerével dolgozik. Ranke ezt penetratiónak nevezte, vagyis behatolásnak idegen emberek lelki vilá- gába. Az ő legszebb alkotásai ép e körbe tartoznak. Csodálatosan tudott azonosulni hőseivel, álláspont- jukra helyezkedni s így érvényesíteni őket saját gon- dolkodásukkal és érzelmeikkel.

Látni fogjuk, hogy szerzőnk a maga hősével épen ellenkező eljárást követ. Mindig szemben van vele, mint a vádló ügyész. Amiből természetszerűleg következik, hogy Ranke és az ő analysise közt nincs semmi közös- ség, sőt a kettő egyenesen kizárja egymást.

Szerzőnk szerint: «Az emberektől írt történetírás legszebb feladata a holt papirtömegből emberi arcokat hívni elő, melyek emberi vágyakat, törekvéseket és szenvedélyeket fejeznek ki». (51. 1.)

12

Ez betűről-betűre Taine, kinél már uz első fejezet- ben megtaláljuk ezt a szentenciát: «A történeti ok- iratok csupán jelek, melyekből össze kell állítani . . . az élő, a cselekvő embert, a szenvedélyekkel felruházott embert, a szokásokkal bíró embert, hangjával és areu- latával».

Taine e módszerét, mint a múlt jelenítését, azóta széltére alkalmazzák. Ez irány conditio sine qua non-ja a letűnt ember objectiv szemlélete s részrehajlatlan megítélése. Nem tűri tehát az iróniát vagy a karikiro- zást, mint amelyek a subjectivismus történetérték- telenítő szerszámai. Taine-nél nincs is annak nyoma se. Ellenben szerzőnk legfőbb ismertetőjegye épen a gúny, mindenféle változatában.

A gúny oly tulajdon, melyre az, akiben megvan, sokat ád, holott magában véve minden képességek legtörpébbje. Táplálója legtöbbször illetéktelen ön- érzet s lényege mindig a tagadás, mely csak a fel- színen mozog. Szerzőnknél, rendszerint <(fölényes mo- solya* kíséretében, annyira megvan, hogy engem épen szembeszökő gunyoros egyénisége vezetett az ő psy- chologiai analysisének igazi forrására.

Nem a nagy történetírók iskolájában kell keresni szerzőnk történetfilozófiájának (!) és módszerének a kútfejét, hanem a legmodernebb materialista és skep- tikus szépirodalom dűlőin.

Szerzőnket hajlamainak homogeneitása hozta össze az új francia úgynevezett «kétlelkű» skeptikusokkal. Azzal az iránnyal, melyet Montaigne és Voltairenek korunk szelleméhez idomult epigonjai, Paul Bourget *

* Szerzőnk, bírálatomra adott válaszában megtámad amiatt, hogy én Bourget-t A. France-al helyezve egy sorba, materialistának

13

és főként Anatole Francé terjesztettek el az egész ujabbkori irodalomban. «Anatole Francé, — legújabb kritikusa Victor Giraud szerint — körülbelül az a francia író, aki Renan óta a legnagyobb hatást gyako- rolta nemcsak Franciaországban, hanem külföldön is». Szerzőnket annyira meghatotta, hogy tanulmányt is írt róla.

Az elvtelen kétkedés e nagy prófétájának ezer színt játszó s folyton változó világnézetében nincs más

mondom. Valóban, a kettő közt nem tudok semmi lényeges különb- s^et fölfedezni. Pályájuk, a Jardin de Luxembourgban «au pied de la statue de Velléda» folytatott ifjúkori hírneves sétáik óta párhuzamo- san haladt egész a Dreyfuss-ügyig. Akkor az, aki kettőjük közt igazabb és őszintébb, t. i. A. Francé, határozottan Dreyfuss mellé állott, míg Bourget átcsapott az ellentáborba. A két jó barát, Francia- ország két legelső pennája, megosztozott a két táborba oszlott nagy közönségen s Bourget, ekkor irt színdarabja és regényében, szerencsé- sen kiátkozta a polgári házasságot. Még nálunk is szent társulatok adták ki e művét, mely elragadta a konzervatív pártiakat. Ekkor keveredett Bourget «idealÍ8ta» hírébe. Engem akkor sem tudott meg- téveszteni.

Mert ismertem mondhatni minden művét s a magam ítélete mellett fülemben csengett hírneves bírálójának a szava: « Bourget regényeiben férfiak és nők — törik a házasságot mint a mogyorót!* Mikor egy író, ki siheder kora óta forgatja a pennát, negyedszázados írói működése alatt rakásra írja az érzékcsiklandó regényeket s e műveletet «peindre les passions de l'amouriHnak (Lettre autobiographi- que, p. 8) nevezi; mikor egy modern író élte derekáig nem ír meg egyetlen fejezetet sem akként, hogy abban valami sikamlósság ne volna («tout chapitre se termine par une couéherie ; c'est la r^le») : tisztában vagyok egész szellemi alkatával. S ha az ilyen író az obscoeni- tások teréről a kegyesség dűlőire tesz kirándulást, tisztán látom az indokot, mely megszokott útjából eltérítette. S hogy helyesen ítél- tem meg a fölvett szerepet, azt fényesen igazolja az a megsemmisítő jelenet, mely a Caillaux-pörben 1914 július havában folyt le a Labori és Bourget közötti élethalál-harcban. Ez Boiu-get-t igazán csendts emberré tette örökre; mert azóta lármás hazafískodása a háboiú mellett, az Echó de Parisban, csak a boulevardokon tartja fenn a

14

állandó mozgató, mint az érzéki gyönyörök utáni vágyakozás. Minden egyéb emberi igyekezet nem ér- demli meg a reá fordított fáradságot. Az egész világ csupa komédia: egy szétesett roppant nagy játékszer. ö mégis meg akarja érteni, bárha tudja, hogy ha eléri a célt, akkor oda jut, hogy saját szavai szerint, mindent megértve semmit sem ért meg. A jelenből a múltba futva, megpróbálkozik az ember és világa történelmi megismerésével. De már az első lépésnél megtorpan:

nevét. A Figaro még a nagy pör tárgyalásakor kiadta az arcképét, de védni az sem merte hírneves munkatársát; viszont a Gil Blas megrajzolta irodalmi arcképét úgy, ahogy azt én mindig láttam. Mindig, mert már 1896-ban én mondtam Bodnár Zsigmond bará- tomnak, hogy a nagy materialisták (az ő nyelvén «realisták») sorába okvetlen vegye föl Bourget-t s így ő az én szavamra hivatkozott reá, következő társaságba osztva: «kitünő reálisták, mint pl. egy Zola, Guy de Maupassant, Bourget, Ibsen», stb. (Bodnár: Az erkölcsi világ, 229. 1. «Nekünk ma Bourget, Maupassant kedves, könnyed, sokszor ellentéthajhászó, nem egyszer pongyola és léha stilusa kellj> U. o. 163. 1.).

Hogy aztán szerzőnkkel ebben sem vagyok egy véleményen: az igen természetes. Ő a völgyből, én a hegyről nézem a világot s ennélfogva mindent a világon más színben látmik. A magyar iroda- lomban is, szerinte, Gyulai Pál a tudomány legnagyobb képviselője (371. 1.), én szerintem épen az ellenkező. Bourget ő szerinte nagy idealista, én szerintem legszélsőbb materialista. De nemcsak én szerintem. Edmond Scherer, a francia irodalom egyik legnagyobb műbirálója, jóakaratú kritikájában szintén így nyilatkozik róla. Ö mondja Bourget-ről — minden tehetsége elismerése mellett — ezt a moraliter sárbasújtó ítéletet: « Je me demande en vain quel plaisir l'artiste, le véritable artiste, peut éprouver a écrire des choses qu'un mari qui respecte sa femme ne lui laissera jamais lire, ou qu'elle ne lira pas sans s'en sentir flétrie. Rien ne me fera comprendre qu'un écrivain de la valeur de M. Bourget se rangé volontairement yarmi les adeptes de cetté littérature lüiidineuse qui déshonore en ce tnoment TWtre fays, et qui, selon la loi fatale du génre, va toujours cótoyant de plus jrres VóbscénitéA (Études sur la littérature contemporaine. T. X. pp.l62. 163.)

IS

,ím itt van egyugyanazon tényre két vagy három tanú, megannyi szemtanú s vallomásuk mégis mindig ellent- mondó és sohasem egyeztethető össze.' Nincs hát mél- iatlanahh dolog, mint az igazság keresésére használni fel az értelmet. Az igazság ugyanis nem egyéb, mint az élet pillanatnyi szappanbuborékjainak nyomban szét- pattanó akaratjelensége s így a végtelen színe előtt minden igazság puszta önámítás. Minden hit lehetetlen, még az is, hogy lehetetlen a hit.

Sivár bölcsészeti nihilizmusát Anatole Francé a történelembe plántálva át, különösen két müvében mutatta be. Mind a kettő 1908-ban jelent meg. Mind a kettő ötletektől sziporkázó, merész fordulatokkal és paradoxonokkal teleszórt gyilkos szatírája a hazafi- ságnak.

Az egyik Jeanne d" Arc, aki a köztudatban Miche- letnek a romantikus nagy történetirónak felfogása sze- rint élt, mint a nemzeti eszme legendás heroinája, a haza megmentője, kit időnkint egy-egy nemzedék rajon- gása övezett hódoló tisztelettel. Anatole Francé kezé- ben Jeanne d'Are, miután nem sikerült bolonddá nyil- vánítania, tudatlan pórleánnyá lesz, aki számító papok csalafintaságainak vakeszköze. Szerzőnk szerint Ana- tole Francé «Jeanne d'Arc ezen életrajzával egyrészt az újabban német hatás alatt elművészietlenedő francia történetírást ismét művészi magaslatára emelte, más- részt a történeti módszer alkalmazásával a szakiro- dalom legjobb, részletes és összefoglaló munkáját adta».

Anatole Francé másik történelmi terméke a Ping- vinek szigete, voltakép az összes emberi törekvések hiábavalóságának és becstelenségének fölülmulhatatlan rajza, mely Franciaország egész történetét oda röpíti.

16

ahova — szerinte — való, t. i. a levegőbe. «Miután — úgymond — a gazdagság és a műveltség épen annyi okot szolgáltat a háborúra, mint a szegénység és a barbárság; miután az emberek őrültsége és gonoszsága gyógyíthatatlan, legokosabban tesz a bölcs ember, ha dinamittal robbantja föl a földtekét, mely mikor dara- bokban gurul majd az űrben, észrevehetetlen javulás fog végbemenni a mindenségben s elégtételt kap a világiélek, mely egyébként nem is létezik».

E menthetetlenül szétpukkant világban, ugyan hol adjunk s egyáltalában adhatunk-e helyet «A száműzött Rákóczi* szerzőjének, mikor ő a maga állítása szerint «hazafi». Az Akadémia hivatalos közlönyében kiadott védekezése ugyanis azzal végződik, tehát azon csattan, hogy műve «melyet az országot annyiszor tönkretett pártszenvedély egy pillanatra megégetésre tartott érde- mesnek, — igazi hazafias munka volt».

Sokan elképpedtek e kijelentésre. Nem tudták meg- érteni, hogy' lehet «igazi hazafias munka» a haza esz- méje legnagyobb képviselőjének szakadatlan gúnyo- lása? '

Nem is lehet ezt megérteni Anatole Francé elvből elvtelen és ellenmondásokkal ellepett úgynevezett rend- szerének ismerete nélkül. De ha erről tudomásunk van, minden megvilágosodik előttünk. Szerzőnk öntudata ugyanis, amellett, hogy átalában nagy mesterének gondolatkörében mozog, ez esetben közelebbről annak a Pingvinek szigetében előadott következő paradoxo- jiára támaszkodik:

«Jacquot, a gondolkozó — úgymond Anatole Francé — nevetséges és csípős módon adta elő az emberek különféle cselekedeteit és belekeverte azokba saját hazájának történelmi vonatkozásait. Néhányan

17

megkérdezték tőle, hogy miért ír ily torz történelmet és mit gondol, mi haszna lesz ebből a hazának?

— Igen nagy — válaszolt a gondolkozó — mert ha így kifigurázva látják cselekedeteiket, mindattól megfosztva, ami hiúságuknak tetszett, jobban meg- ismerik magukat a pingvinek és talán okosabbá válnak».

A pingvinek alatt Anatole Francé a franciákat érti. Helyettesítsük ezt szerzőnknél a magyarokkal, s meg- leltük a kulcsát ifjú tanítómesterünk «hazafias mun- kájának», mely azért torz történelem, azért figurázza ki Rákóczit, hogy tőle megfosztva, talán okosabb lesz a magyar, s munkához lát, ahelyett, hogy politizálna (v. ö. 8. 1.).

De hát annyira ellentétes lenne a hazafiság és a munka? Nem gondolnám. Magamon legalább nem veszem észre s rengeteg embertársamon nem tapasz- talom.

Az imperializmus.

A vérbe átment skepsis természetes következ- ménye a közöny. Szerzőnknél azonban a kétely még csak mint hajlamainál fogva elsajátított recepta idea jelentkezik, tehát megtűri maga mellett a legellenté- tesebb dogmatikus irányokat is. Fiatal ember létére tud még élvezni s nála a skepsis tényleg kettős élve- zetre vezet. Az egyik a nemzettelen s hazátlan csá- szárság lelkes kultusza, a másik a nemzetet és hazát felmagasztosító irány «fölényes» lenézése.

Vegyük sorra mind a kettőt.

Az imperializmus alapelvei megtalálhatók már Manu törvényeiben (VII. 8), kétezer évvel ezelőtt.

Ennek sok fajtája van. Hobbes, az imperializmus

Ball««l: Az igazi Biiióczi. 2

18

mysticus jellegét félreveti s mint tisztán emberi törek- vést, a korlátlan államisággal azonosítja.

Droysen, szintén elhárítva minden természetfölötti kapcsolatot, a katonai erőre támaszkodó nemzeti feje- delemségben kívánta megvalósítni az imperializmust.

Seeley (The expansion of England) és Seilliére (Philosophie de l'Impérialisme) a hódítás elvében vagyis az expanzív érvényesülésben látta alapjait, s egészen ez utóbbi nyomdokain halad a két legújabb realista történész: Maurice Lair (L'Impérialisme allemand) és Victor Bérard (L'Angleterre et l'Impérialisme).

Szerzőnk az említettek közül egyikhez sem csat- lakozik. Az ő eszménye VI. Károly imperializmusa, mely viszont Bossuet-nek 1669-ben megjelent Politique tirée de l'Écriture Sainte című dogmaticus elméletén alapszik. E szerint a fejedelem isteni jogon (divino jure) országol, azon íictió alapján, hogy titokzatos szövetségben van az istenséggel, kinek képmása e földön. Bossuet ekként az államtant mint valami hit- elvet tárgyalván, elragadtatásában méltán kiált fel: ((Királyok! Istenek vagytok!* (0 Rois! vous étes des Dieux).

Ily államfő korlátlanul gyakorolja a politika «mű- vészetét», melynek vezéreszméje az, hogy az «ember- anyag», az «alatt valók tömege» a fejedelmi akarattal szemben olyan legyen mint a viaszk; mert a művész nem alkothat, ha az anyag ellentáll. Az imperializmus e képviselője előtt letarolva minden ami kollektív. Vele szemben nincs törvény s aki arra hivatkozik: lázadó.

A Philosophie de Tlmpérialisme nagynevű szerzője ezt a rendszert (ámpérialisme írrationel»-nek nevezi. E nemben a legkitűnőbb példány a középkorban

19

Byzanc, Rákóczi korában a római-német szent biro- dalom volt. Ennek a szelleme vonul végig a most tárgyalt könyvön. Ez érzelmi momentum tudatos vagy öntudatlan közössége lehet egyik legfőbb magya- rázata a vele szemben hellyel-közzel jelentkező rokon- szenvnek.

A császárság gondolatának akkoriban két nagy reprezentánsa volt. Az egyik maga a császár, VI. Károly, a másik Savoyai Eugen. Az akadémiai kiad- ványban ezek nagysága szolgál háttérül Rákóczi tör- peségének.

«VI. Károly — mondja szerzőnk — mint egy szabadsághős, fiatalos lelkesedéssel kockáztatja életét kataionjai sorában a francia trónkövetelő ellenj) (42. 1.)

Szabadság és VI. Károly! Ces sönt des mots, étonnés de se trouver ensemble. Eddig úgy tudtuk, hogy VI. Károlyt, sok jóravaló tulajdonsága mellett, nem a szabadságszeretet, hanem mindenekfölött vele- született határtalan autokratizmus jellemezte. Tulajdon édes anyja mondta róla, hogy arca, testtartása hihetet- lenül merev, mert így akarta fenntartani szertelen te- kintélyét. Nem holmi pletykák, hanem udvari kör- nyezetének hiteles följegyzései tudatják velünk, hogy nemcsak Rákóczi volt «álmok álmodója*, hanem az újonnan kinevezett szabadsághős is, aki, mert ellen- feleiről, a franciákról volt szó, helyeselni tudta, a szicíliai vecsernye vérfürdőjét, s ifjúi meggondolatlan- ságában Fülöpről, a spanyol trónkövetelőről, oly kru- délis nyilatkozatot tett, melyre emlékeztetem a szerzőt, de amelyet itt nem kívánok elmondani.

A kihalt Habsburgok nyugodjanak kriptáikban, ők a történeleméi; de ha felidézzük őket, igazat kell róluk mondani. Már pedig szellemüknek egyenes meg-

2*

20

hamisítása, ha az őket vezető puszta hatalomvágy helyébe a szabadság gondolatát csempésszük.

Az akadémiai kiadvány elejétől végig párhuzamos életrajz. Egyfelől van a minden hatalom nélküli, sze- gény «tervkovácsoló» Rákóczi, a másikon a császári hadseregeket diadalról-diadalra vezérlő Savoyai Eugen, Hákóczi halálos ellensége. Szerzőnk e párhuzamot csak ott szakítja meg, ahol a fejedelem nemi életéről szól. Pedig könnyen feltárhatta volna császári udvari levéltárnokok adatai nyomán azt, hogy miért lett Madame Pignatelli, «die spanische Althann», római szent birodalmi hercegnővé? Vagy azt, hogy Savoyai Eugen mit csinált volna, ha nincs mindig kéznél «die schöne Lorel», kivel egész életében császári udvari levéltárnokok bizonysága szerint, minden este pique- tirozott?

S hol marad a milieu rajza Rákóczi egyénisége kifejlődésének színhelyén? Hiszen erre csak úgy kínál- kozik a legelsőrendű forrás, a bécsi angol követ nagyműveltségű nejének, lady Montaguenek klasszikus rajza a bécsi társaság haute crémejéről? A tiszteletre- méltó lady, ugyanazon időpontban, mikor Rákóczi még élte a világát, 1716 szept. 20-án így vázolja a bécsi magasrangúak életét: Bécsben a hölgy — úgymond — «mihelyt férjhez megy, azonnal utána lát, hogj- szeretőt keressen, mint aki lényeges darabja staffirungjának*. «Bevett szokás itt, hogy minden rangbéli asszonynak két férje van, az egyik akinek a nevét viseli és a másik, aki végzi a férj kötelességeit. S ily viszonyok annyira köztudomásúak, hogy gonosz sértésnek vennék és közmegbotránkozást okozna, ha egy rangbéli hölgyet úgy hívnának meg ebédre, hogy ugyanakkor meg nem hívnák mind a két függelékét, t. i. a szeretőjét és a

ai

férjét, kik közt aztán a hölgy nagy méltósággal foglal helyet)). E művészi képhez aztán lady Montague utolsó ecsetvonásúl odacsapja a tárgyunkra nézve legfonto- sabb következő megjegyzést: «A férfi pedig, kinek nincs ilyen viszonya, szomorú figura (an ill figure) a társaságban».*

A patriotizmos.

A hazátlan és nemzettelen császársággal szemben vette föl a küzdelmet Rákóczi azon az alapon, hogy az imperializmusnak a nemzetben kell honolnia. Elide- geníthetetlen java ez minden nemzetnek. A gond- viselés, ha nemzetet alkotott, kétségkívül célja volt vele, s ez nem lehet más, mint hogy birtokba vegye önmagát. Rákóczi egész hazafisága a szükségképi nemzeti önérvényesítés nagy összefoglalásán sarkallik.

Szerzőnk ezt nem látja és nem is láthatja meg. Az ő érzékei csupán csak a közelfekvő, kicsinyes részletek megismerésére vannak berendezve. De már a nagy általánosságok, mint aminők a nemzet és a haza eszményi fogalma: szűkre szabott szellemi láthatárát meghaladják. Azért vet ki Rákóczi és az impérium harcából minden erkölcsi momentumot s azért nem tud egj^ebet értékelni, mint a tettleg szemben álló, tehát kézzelfogható erőviszonyok egyenlőtlenségét.

Felfogását úgy jellemezhetem, hogy szerinte Rákóczi oldalán nincs más, mint a schopenhaueri ■♦Machtlosigkeit bloss moralischer Gewalten», ellenben

* Lettére of the R. H. lady Mary Wortley Montague. To lady Bich. Vienna, Sept. 20. 0. S. 1716.

22

a császár mellett szól a spinozai «unusquisque tantum juris habét, quantum potentia valeto.

Sokat beszél szerzőnk a «honfenntartó munkárób,

A munka valóban az. De szabad-e vele szembe- állítani a hazafiságot, mint honromboló faktort?

Tudom, hogy Tolstoi (L'Esprit chrétien et le Patriotisme) és Perrero (II Militarismo) okozati össze- függésbe hozták a patriotizmust a militarizmussal. Szerintük mind a kettő gyűlölködésen alapszik, egy- mást föltételezi, egymástól elválhatatlanok. A népben nincs is hazafiság: csak az uralkodó osztályok hasz- nálják föl, mint a papok a vallást, önző céljaik meg- valósítására.

Azt is tudom, hogy Schopenhauer szerint «a haza- fiság, ha a tudomány birodalmában akar föllépni r piszkos fickó, akit a gallérjánál fogva kell kidobni».

EjS mégis, az antipatrióták és az antimilitaristák e főalakjaihoz egyenként bátorkodom egy-egy kérdést intézni.

Tolstoi vájjon bele tudna-e nyugodni, ha hazája ma is, mint annyi ideig volt, tatár uralom alatt állana?

A portici Ferrero, del paese Napoli, vájjon helyén valónak tartaná-e, ha hazájában most is spanyolok uralkodnának?

És a nagy Schopenhauer, ugyan mit szólna hozzá,^ ha a római szent birodalom, mindent elernyesztő nem- zetietlenségével ma is fennállana?

A hatalmas Oroszország, az Itália unita, a nagy Németország megalkotása annak idejében végrehaj- tatván, nagy fiaik immár nem tudják megérteni nem- zetek érzés- és gondolatvilágát, melyek akarata meg- tört önállóságuk, függetlenségük kivívásában.

A magyar mint nemzet egyívású Európa leg-

23

nagyobb nemzeteivel. Egy pályát futott velők. A romano-germán civilizációnak egyenrangú részese. Hazát alkotott oly területen, melyen világ kezdete óta, rajta kívül egyetlen nép sem tudta ezt meg- cselekedni. S e hazán kívül a világűrben nincs helye másutt: egyénisége csakis itt maradhat fenn s meg- semmisül, ha itten megbukik.

A magyarság nemzeti léte Eákóczi korában ig egyedül a haza keretében érvényesülhetett, míg a vele szemben álló római szent birodalmi császárság, címét és tartalmát egybevetve, kizárta a haza gondolatát.

Azért unikum a világon a nagy államalakulatok időpontjában, VI. Károly alatt, a magyarság helyzete, mert itt a tervszerűen központosított állam, melynek szervezése immár az idők halaszthatatlan követelménye volt, kiegyenlíthetetlen ellentétben állott a magyar- sággal.

Az Ausztriai-ház oly államnak volt a feje, mely- nek egyetlen állami célja a dynastia uralmának fenn- tartása. Mert az egy ugyanazon hatalmi körben élő Nápolyt és Csehországot, Belgiumot és Magyarországot ugyan mi egyéb közös cél tarthatta össze?

Magyarországon az állam akkoriban, a végokokig menve, nem hazája a törvényes magyar királynak, kinek érzelmei, reményei, szokásai semmi közösségben nem voltak velünk. Hatalmi bázisul csekélynek látva a magyarságot, uralkodóink közül még csak nemzeti nyelvünket se sajátította el egyetlenegy sem. Lipót császár negyvennyolc esztendőre nyúlt uralma alatt mindössze kétszer tűnik fel olyanformán, mintha a magyarsággal azonosulni akart volna. Ez pedig abban állott, hogy két ízben húzott magyar ruhát,

A haza gondolatát, bárminő viszonyban legyen az

M

az emberi haladással, a haza gondolatát a szatmári béke után az itthon maradt magyar nemzet csak for- mailag, de tartalmilag csakis a hazájából hazája tör- vényhozása által számkivetett bujdosó fejedelem kép- viselte és képviselhette, ö igazán ethikai egységbe ol- vadt a haza gondolatával, melyet annyi balszerencse közt is, mint történelmi jogosultságot tudott önfelál- dozásával az utókor számára megmenteni.

«Hogy magyarul beszélünk, neki köszönhetjük.» Küzdelme sikertelennek csak a rövidlátó anyag- elvűség szemében tűnhet fel. Szívós kitartással nyolc álló esztendőn át folytatott harca tudtára adta Bécs- nek, hogy a magyar nemzet nem kormányozható a rég behódolt osztrák provinciák módjára. Koronatanú erre maga VI. Károly, ki Wratislaw cseh kancellárhoz, még Barcelonából, nyomban Szatmár után, 1711 má- jus 27-én egészen sajátkezűleg irt legbizalmasabb leve- lében határozottan kifejezi, hogy az eladdig űzött harácsolás és elnyomatás helyett ezentúl csínyján kell bánni a magyarral.*

Ekként, Rákóczi hozta hatalmi egyensúlyba a ma- gyar királyt a magyar nemzettel. A szatmári békével

* <(mein willen ist vndt man absonderlich acht gebén solt mit mehr klimpf dise nádon zu tractiren vndt ihnen die aprehension zu nemen dass Sie von denen teutschen vnterdruckt werdten, vndt ihnen zu zeigen dass ieh von ihnen gleich anderen confidenz mach vndt sie estimire, auch scharff den dórt comandirenden Generálén anzubefehlen dass sie die moglichst gute ordre in disen landt obser- viren vndt die extorsionen nicht. zulassen, auch man zeig den Vngam dass man sie mit aller iustiz vndt heh guberniren will. Auch findete gut einige nációnál trupen zu formiren vndt sich derén sowohl als auch in politico einiger ihriger subiecten zu gebrauchen an orth wo man von Ihnen nichts zu beforchten hat». Archiv für Kundé öster- reichischer Geschichts-Quellen. LVI. 160.

2S

a Habsburg-háznak Caraffa és KoUonics politikájával szakítania kellett örökre. Ezzel a nemzet megnyerte, amit kimerültségében megnyerhetett. S Rákóczi soha egy zokszóval nem illette azon honfitársait, akik otthon- maradva vagy a száműzetésből hazatérve, belenyugod- tak a tényleges viszonyokba s nemzeti létünket úgy- ahogy folytatni próbálták.*

Magára nézve azonban más mértéket szabott. Neki 1 millió 200 ezer holdja forgott kockán, mikor a szatmári béke aláírásáról volt szó. Ha leteszi a hűség- esküt a császár iránt, ki mellesleg Magyarország királya, ha ismét alattvalónak áll be s ezzel elismeri,** hogy küzdelme nem alkotmányvédelem, hanem bukott lá- zadás volt: a világ egyik leggazdagabb embere marad, a római szent birodalmi herceg titulusával.

Rákóczi azonban, epikai magaslatra emelkedve, saját szavai szerint: íeleget teendő hazája iránti köte- lességének» — odadob mindent s kezébe veszi azt a vándorbotot, melyet szerzőnk következetesen, bár mindig túlzással, koldusbotnak nevez. Rákóczi e maga- tartása, ha «vándorbot», akkor is, ha okoldusboto, akkor még inkább — az én szememben oly ethikai magasabb- rendűségét állapít meg, mely jellemében feltétlenül ki- zár minden alacsonyságot, mindent ami közönséges. De viszont természetesnek t^alálom, hogy azt, aki a tragikai nagyság oly szédítő magaslatára tud emelkedni, a röghöz kötött materialista csak sajnálni vagy nevetni tudja: megérteni soha.

Szerzőnk egy közbevetett mondattal következőleg

* Confessio peccatoris, p. 178.

** «omme sujet rebelle a l'empereuw. Rákóczi levele a fran- cia külügyminisztérium levéltárában.

26

intézi el Kákóczi életének ama nevezetes forduló- pontját:

«vármegyékre szóló latifundiumokat hagyott ugyan otthon, de itt (száműzetésében) semmije se volt». (30. 1.) Tehát

1. semmije se maradt. Anyagi ember szemében ez az a és (0. Ezt kell konstatálni, mert így jő ki, hogy többé «nem számbavehető mennyiség» (8. 1.) «a szeren- csétlenül járt felkelő vezér)> (9. 1.), aki mint «koldus- botra jutott» (10. 1.), ((Franciaország szolgálatában tönkrement fejedelem*, «kegyelemkenyéren él» (11. 1.), stb.

2. latifundiumokat hagyott otthon. Szerzőnk igen jól tudja, hogy nálunk a nemesi birtokokat nem latifundiumoknak, hanem dominiumoknak hívták. Rákóczinál tán csak nem azért emlegeti öröklött lati- fundiumait, mert «latifundia perdidere Italiam?)> S hol marad a megszokott párhuzam Savoyai Eugen- nal? Lám az nem hagyott otthon latifundiumokat, csak tömérdek s Arneth császári levéltárnok szerint <(nyomasztó» adósságot, mikor üres zsebbel s egy szál karddal Bécsbe érkezett, hogy felkösse azt hazája ellen s pár. év alatt frissen szerzett rengeteg latifundiu- mával Magyarország leggazdagabb földesurai sorába emelkedjék;

3. azt a világért se keresné, hogy Rákóczi miért hagyta otthon «latifundiumait», s ennek mi a hatása a nemzet életére mai napiglan? Ez a fődolog, tehát erről egy árva szó sem esik.

27

A «Bákóczi-gyalázás».

A nagyközönség jó része Rákóczi-gyalázást lát e munkában. Skeptikus szerzőnk azonban az ő védel- mére fölvonult tekintélyeknek argumentum nélküli, tehát puszta tekintélyi állitásaira hivatkozva, a M. Tud. Akadémia hivatalos orgánumában saját szavai szerint «felmentve érzi magát a Rákóczi-gyalázás ostoba vádja alól*. (Akad. Értesítő, 1914. 260. 1.)

Emlékezetes szavak. Mióta a M. Tud. Akadémia fennáll, sem itt, sem azt hiszem a világ összes Akadé- miáiban nem hangzott még el ily kifejezés. Nem is hittem, hogy a skeptikusok ily erkölcsi felháborodásra képesek. A pyrrhonista közöny, az á'3cá'9-eia, a skep- tikus lelki nyugalom, az áxapa^ía, a múló világ tüne- ményeivel szemben, mintha csak fölvett szerep volna!

Sok a mondanivalóm s kevés idő áll rendelkezé- semre. A Rákóczi-gyalázás sokat vitatott kérdését tehát egyetlen fontra szorítom össze, s felhívom a jelenlevőket ítélethozatalra.

Szerzőnk elmondja, hogy Rákóczi valószínűleg vala- melyik francia nemesének tanácsára «párisi házában játékbarlangot rendeztetett be, melynek vezetését az emigráció egyházi férfia, Brenner abbé vállalta ma- gára.* «A kártyabarlangnak Hotel de Transylvanie* lett a címe. A száműzetéssel járó nyomorúságok ter- mészetes következménye volt, hogy Bethlen Gábor Erdélyországának neve most szerencselovagok és fél- világi hölgyek reményeinek vált cégérévé.» Ekként a vagyoni romlás immár a fejedelem «erkölcsi lényét is» érintette, bárha akkoriban «nem egy, a rendőrség kezétől el nem érhető nagy úr is állandó kártyatár- saságot tartott házában».

28

Aztán így folytatja: «Háznépe fenntartására sze- rencsebarlangból kénytelen a pénzt szerezni, mikor tudja, hogy ennek árán nem egy fiatal existentia örvénybe merül.» <(Az volt a híre, hogy Rákóczinak évenkint 40,000 livres jövedelmet hoz a kártyapénz.» (32., 33. 1.)

Szerzőnk e vád emelésében a hír szaván, vagyis a pletykán kívül egy Mouton nevű íróra és egy «ön- életrajzi regényből» vett adatokhoz fűzött saját kom- binációira támaszkodik. «A fejedelem szerepét — úgymond — teljesen megvilágítják a Leo Mouton- *tól, L'Hótel de Transylvanie Paris, 1907-ben közölt adatok, melyek már Márkinak is rendelkezésére ál- lottak*, — aki azonban «arra az eredményre jutott, hogy Rákóczi nem tudott a kártyabarlangról és hogy Brenner abbé visszaélt bizalmával».

Minek részletezzem, minő fráter volt ez a Brenner abbé, miként spekulált Rákóczi pénzével, miként sik- kasztott, hogy' vágta el a nyakát sajátkezűleg. Szer- zőnk sem leplezi ezt. <(Brenner — úgymond — nem volt ugyan római karakter, de méltánytalanság volna ezt a dolgot is az ő lelkén hagyni száradni ...» — Rákóczinak erről három év alatt tudomást kellett szereznie, sőt «feltehető, hogy Rákóczi is felhasználta befolyását a szerencsejáték háborítatlan folyása érde- kében.* (341. 1.)

Ily alapon mondja szerzőnk, mint gondolatolvasó mutatva be magát, hogy Rákóczi ((játékbarlangot ren- deztetett be . . . mikor tudja, hogy ennek árán nem egy fiatal existentia örvénybe merül».

A skeptikus szerző tehát nemcsak a kártyabarlang felállításával terheli meg Rákóczi lelkiismeretét, de

29

ráduplázva, «erkölcsi lénye» fölemlífcésével, mint az ifjúság tudatos fosztogatóját bélyegzi meg.

Ez már a szadizmus kórtünete. Mert nem lehet más magyarázata azon ténynek, hogy hisztorikus létére, az ifjúság megrontásából élő, zsebelő sipistának ma- rasztalja el a fejedelmet, — walószinűleg» ; mz volt a híre* és «feltehető» kombinációk alapján.*

Tudjuk, hogy a «megeshetik)> (évSéxstat), a dehet- séges» (s^eati), a «talán» (táj^a): a skeptikusok böl- csesége, ami helyénvaló oly gondolkodóknál, akik szerint «minden bizony talan» ('jcávxa áópiaxa). De a történetíró, kinek feladata a pozitív igazság megálla- pítása: tárgyának egész értékét veti kockára, ha egyéni jellemrajznál döntő ténybeli körülményt akar elintézni puszta lehetőségek feltüntetésével!

És most lépjünk át egy pillanatra a történelem mezejéről a mai való életbe. Képzeljük, hogy Rákóczi port indít becsületsértés és rágalmazás címén. Vegyük, hogy az Akadémia esküdtszék s ítélnie kell a pörben. Annyi itt a jogász, hogy akár szakbíróság is kikerülne belőle. S ím itt, hol nemcsak jóakarat, de oly részre- hajlás is nyilvánult szerzőnk irányában, hogy az további eljárás tárgya leend, — teljes bizalommal hozom szóba azt a kérdést, mi történnék a szerzővel, ha a törvény előtt felhivatván borzalmas vádja iga- zolására, ('Valószínűleg^, mz volt a híreit és «feltehető» kom- binációinál egyéb bizonyítékot nem tudna előterjesz- teni?

— A halottnak is van becsülete, kivált ha azt

* Mintha csak szerzőnkről beszélne Vossius, midőn a meséket történelem gyanánt feltálaló görög hisztorikusokat ekként jellemzi: «ad effugiendam vanitatis notam satis főre putant si addant sollemne suum ,aiunt', ,fertur', vei aliquid quod tantundem valeat».

80

Rákóczinak hívják. On ne dóit pas fairé de I'his- toire — mondja Lamartine — la calomnie des morts.

Ügylátszik szerzőnk is érzi e részlet minden egye- bet meghaladó fontosságát. Az Akadémia hivatalos közlönyében közzétett védekezésében első helyre teszi a kártyabarlangot s e szavakkal fordul olvasóihoz:

((Nyugodtan kérdem, kicsoda gyalázza itten Rákó- czit? Én bántom-e Rákóczit, mikor a tények egy- szerű előadásánál lelki indító okokat keresek és ilye- nek gyanánt csak nemes, minden tisztességes embertől csak méltányolható momentumokat találok? Vagy pedig ők, mikor mosdatlan glosszákkal torzítják el becsületes előadásomat? . . . Magyarázatomban józan ésszel és tisztességgel senki sem kereshet gyalázkodást, vagy kisebbítési szándékot*. (Akad. Értesítő, 1914. 252., 253. 1.)

Nem ám, ha hosszú védekezésünkben mindenről beszélünk, de azt, ami a pör tárgya, az inkriminált .passzust, amin az egész ügy pendül — egyszerűen elhallgatjuk ! Szerzőnk, a «mikor tudja» passzusról egy szóval sem emlékezik.

XIII. Leo pápa, 1883 augusztus 18-án apud Sanctum Petrum kelt levelében, a vatikáni levéltár megnyitásának alkalmából, mint történeibúvárokhoz, «Dilectis Filiis Nostris, S. R. E. Cardinalibus Antonino de Luca, Joa. Bapt. Pitra et Jos. Hergenroether» eme fenkölt szavakat intézte:

«Mindenkor szem előtt tartsák, hogy semmi valót- lant ne mondjanak és semmi igazat el ne hallgassanak; kerüljék a részrehajlásnak és a szántszándékos elhall- gatásnak még a látszatát is».

Valóban, a történethamisításnak nincs frivolabb módja, mint az elhallgatás. S amit e részben szerzőnk

31

mivel, az nem látszata az elhallgatásnak, hanem maga a megtestesült szántszándékos elhallgatás, in pessima forma.

Mert csakis így tudja előteremteni a maga hely- zet-követelte igazságait! Hogy' tudjunk megbizni tá- voleső eseményekről szóló előadásában, mikor a maga dolgát is ilyen feltétlen rosszhiszeműséggel intézi el.

Az emigratió és a diplomatiai nulla.

Nem ismerek lelkiállapotot, mely önvallomások- ban és történészek irataiban annyira föl lenne tárva előttünk, mint az emigránsok psychologiája.

Dante, a legnagyobb száműzött, kit a világhistó- ria ismer, immár közismeretű mondatban foglalta össze minden emigráns közös érzelem- és gondolat- világát. «Nincs nagyobb fájdalom, mint visszaemlé- kezni boldog időkre — a nyomorúságban».

Piero de' Mediciről fennmaradt az a megrázó kép, mely Dante híres mondásának méltó pendantja:

Non posso far che gli occhi non m'inacqui, Pensando quel eh' io sono, e quel ch'io ero ; D'aver diletto mai piü non spero. In alcun nido com' in qael eb' io nacqai.

Machiavelli, Francesco Vettorihoz intézett remek levelében rajzolja az emigráns-élet keserveit.

Macaulay, earl of Clarendonról szóló helyzetraj- zában úgy foglalja össze az emigránsok lelkivilágát, hogy az immár közhellyé lett, és szerzőnk ezt a fel- fogást variálja művének jóformán minden lapján:

«Soká volt számkivetésben — mondja Macau- lay — se körülmény egymaga teljesen alkalmatlanná

32

tette volna őt a legfőbb ügyvezetésre. Alig történhe- tik, hogy oly államférfiú, akit polgári zavarok szám- űzésbe menni és legjobb éveit idegen földön tölteni kényszeritnek, visszatérte napján alkalmas legyen a kormány élén állani. Clarendon sem volt kivétel e szabály alól. Kemény harc után, mely pártjának és saját sorsának bukásával végződött, izgatott kedély- lyel hagyta el Angliát. 1646-tól 1660-ig tengeren túl élt, messze távolból, s hamis világitásban szemlélvén mindazt, ami otthon történt. Ismereteit a közdolgok felől szükségkép összeesküvők jelentéseiből merítette, kik közt sok bukott és kétségbeesett ember volt. Az eseményeket természetesen nem azon mértékben tar- totta kedvezőknek, amelyben a nemzet jólétét és dicsőségét növelték, hanem aszerint, amint az ő vissza- térése óráját siettették*.

Kossuth és Mazzini, Herzen és Victor Hugó ra- gyogó rajzát adták saját állapotuknak, s mindenek- fölött Teleki Sándor, aki szerint az emigráns' «a forra- dalmak vadvirága, a honvágy által gyötörtetve, örökös bolygó zsidója az eseményeknek: ma a hazamehetés kitárt kapuja előtt áll, holnap már eltorlaszolt, elsán- colt várkapu előtt; ma minden egészen biztos, holnap épen semmi, csak a kétségbeesés. Elégedett nem lehet soha, mert az lehetetlen, mivelhogy vágya elérésével állapotja megszűnt)).

Szerzőnk az emigrációt mint haszontalanságot ab ovo helyteleníti. «Minden száműzött élete — úgy- mond — a köznek haszontalan*. (336. 1.)

Ezzel vesztett pöre van Rákóczinak, mivelhogy szerzőnk egész műve a közvetlen, adsza-nesze haszon- elviségnek glorifikálása. Az a «jó», ami hasznos, úgy hogy az emberi fáradozásnak észszerű célja nem is

33

lehet egyéb, mint a haszonkeresés. Ide tartozik a si- kernek Machiavellit is túlszárnyaló rideg megítélése. Szerzőnk sohasem mulasztja el erkölcsileg is meg- bélyegezni a sikertelenséget azzal, hogy következete- sen «szégyenletes» jelzővel látja el.

Aki így járdái a föld porában, hogyan követhetné egy Rákóczi szellemét? Mindamellett utólag még szinte irányítani akarja a fejedelem elhatározásait. Fennen hangoztatja, hogy miután az utrechti béke, «az európai békesség létrejött s Rákóczi kimaradt belőle» (8. 1.)* a magánéletbe kellett volna vonulnia, vagyis meg- tagadnia önmagát.

Ha ez csakugyan így lett volna rendjén, akkor menjünk tovább, egész odáig, hogy egyáltalában mi- nek ment száműzetésbe!? Sokkal okosabban tett volna Rákóczi, ha mint a föld kerekségének egyik legelső Krözusa, simpliciter aláírja a szatmári békét s gyöngy- életet él a Kaiserstadtban, hol reá és feleségére, mint a legdélibb párra, a császári udvarban még igen sokan s nagy szeretettel emlékeztek. Azt sem veszi észre szerzőnk, hogy ha Rákóczi csakugyan beáll «magánzó- nak (Privatier)»: akkor következik be igazán az, amit ő fog reá, épen emigratiója miatt, t. i. akkor sülyed igazán történelmi jelentéktelenségbe. Az önmagát meg- tagadó és megtagadható egyéniség nem való semmire.

Amint az emigrációt általában, épúgy hibáztatja szerzőnk mindazt a mozgalmat, melyet nemzeti létünk érdekében a XVII. században indítottak.

XIV. Lajos, az autokrata, kinek — úgymond —

* Mi szokott kimaradni valamiből?! — Jókai ezt a díszes szó- lást így enyhítette (az Üstökösben): okimaradt, mint a háj)oszlatorzsa a hóbnU.

BaJIagi: Ax IgasI Bákóczi. 3

u

«a népakaratnak árnyékától is mentes abszolút mon- archiát sikerült megvalósítania*, mikor Nádasdyval és Zrinyi Péterrel összeesküvés szálait fonogatja, «elkép- zelhetjük-e — kérdi — hogy egyéb járhatott volna eszében, mint hogy ez elégedetlen urakat saját céljaira kihasználja? Hisz a Zrinyi Péterek az ő szemében ugyanoly kárhozatos ellenségei voltak az abszolút hatalomnak, akárcsak Longueville, Beaufort és a fronde egyéb tönkretett nagyjai. A Rákóczival éve- ken át folytatott diplomatiai játék sem bizonyít egye- bet.). (10. 1.)

Nagyon szép. Elmondták százszor. Mért ne lehetne elmondani százegyedszer is. Mi azonban próbáljunk csak új nótát pengetni.

Nem kérdezzük szerzőnkkel «elképzelhető-e» ilyen vagy olyan politika, mert mi tényekkel dolgozunk és a történelmi tények azt bizonyítják, hogy

1. Franciaország abszolút királyai, a (degkeresztyé- nebb» királyok, ugyanakkor, midőn concordatumot kötöttek pápa ö Szentségével: forma szerinti szövet- ségre léptek az egyébként hitetlennek minősített törökkel;

2. ugyanakkor, midőn Franciaországban eltiporták a protestantizmust, pontosabban a hugenottákat: szö- vetséget kötöttek «ce grand cardinal de Richelieu* útján a protestantizmus kardjával, Gusztáv Adolf svéd királlyal;

3. ugyanazon közel száz esztendő alatt, míg Franciaország királyai vérpadra hurcolják a Duc de Montmorencykat; ugyanakkor, midőn a Napkirály odahaza végkép szárazra veti a rendi szabadság védőit s fennen hirdeti, hogy «aki alattvalónak születik, engedelmeskednie kell — meggondolás nélkül (qui-

85

conque est né sujet, dóit obéir sans discernement)» — ugyanakkor, ugyanazon fejedelem, a Habsburgokkal állván szemben, maga keresi a szövetségi kapcsolatot a magyar rendi szabadság képviselőivel.

Nyilvánvaló, hogy XIV. Lajos korában immár teljesen különvált a helpolitika a külfolitikától és a monarchia, hogyha érdeke úgy kívánta: azt az irányt, melyet otthon tűzzel-vassal üldözött, habozás nélkül s teljes erővel gyámolította külföldön.

Ez volt a francia királyságnak nem föltevésekkel, hanem a tények kivételt nem ismerő egész sorozatá- val bizonyítható álláspontja.

Hát a magyar frondeurök, a Zrínyiek s Rákócziak, «elképzelhető-e», hogy bábunak, vak eszközül adják oda magukat egy idegen uralkodó kezébe? Tán csak nem azért szövetkeztek XIV. Lajossal, hogy annak különben sem fokozható abszolutizmusát emeljék? Ha ők abszolút uralkodót keresnek, közelebb találják ide- haza a császárt.

Franciaország királyához fordultak, mert e lé- pést a magyar nemzet érdekében állónak tar- tották.

Szóval, mindkét félen jól meghányt-vetett s egyen- rangú érdekpolitika forgott fenn.

«A trónkövetelés morális nyomorát* rajzolva, szer- zőnk elmondja Rákócziról, hogy «az ország nélküli, hazátlan fejedelem, akit már életének minden ütő- kártyájától megfosztott a sors, mindenáron részt akar venni a világ hatalmasainak játszmájában, akik győ- zelmes hadseregeket, újonnan épített flottákat, ren- dezett pénzügyeket tartanak ütőkártya gyanánt ke- zeikben. Rákóczinak testén-lelkén kívül egyebe nem maradt, — a szó szoros értelmében diiplomatiai nullává

3*

86

változott. — Egész diplomatiája önáltatásból vagy hazugságból szőtt pókháló)). (158., 159. 1.)

Igaz, hogy Rákóczinak nem volt győzelmes had- serege, — az a császáré volt. Igaz, hogy nem dicseked- hetett újonnan épített flottával s rendezett pénz- ügyekkel, s e részben egy gyékényen árult a császár* ral. De hogy diplomatiai nulla sohasem volt, azt ma- gából az akadémiai kiadványból igazolom.

Ha nulla lett volna, mely se nem oszt, se nem szoroz, a világ hatalmasai nem vették volna fel egész éltében számításukba. Csak nem voltak hülyék Savó- yai Eugentől kezdve a bécsi központi kormány összes főminiszterei, kik állandóan megmozgatnak minden követ, hogy távol tartsák a birodalomtól, hogy Jeni- kőibe, Rodostóba internálják, hogy Lengyelországba ne eresszék. Hiszen állandóan nagy summákat költe-^ nek arra, hogy kézrekerítsék, hogy kiadassák, hogy drágán fizetett kémekkel, papokkal, katonákkal, világ- járó kalandorokkal vegyék körül, akik meglessék min- den mozdulatát. S Prinz Eugen von Savoyen, der edle Ritter potomságért, egy nullifikált alakért csak nem teszi meg, hogy a felséges császár tiszti kardbojt- ját ajándékozza a kémnek, kit miután Rákóczi leve- leit ellopja, ebbeli érdemeiért, a tiszti rangfokozatokon keresztül egész alezredességig léptet elő.* Bizonyára volt oka rá a nemes lovagnak, hogy mindezt megcsele- kedte, s az az ok nem lehetett más, mint Rákóczi erkölcsi súlya, melyet a ridegen számító diplomatiának, flot- ták és győzelmes hadseregek nélkül is számba kellett vennie.

* A bécsi cs. és k. udvari levéltárban, dd. 15. Sept. 1727; 24. Marz, 1734.

37

Szerzőnk, bár tudja, hogy a spanyol király külön meghatalmazott követet küldött Rákóczihoz, folyton emlegeti «a rodostói vesszőparipát*) (312. 1.), Rákóczi «diplomatiai játékait» (205. 1.), s aztán erről nyomban megfeledkezve, a szokásos ellenmondással ugyanazon a lapon (205. 1.) kiemeli, hogy Savoyai Eugen meny- nyire számba vette Rákóczinak <(a portai politikára való veszélyes befolyását. Az angol és hollandi kö- vet — úgymond — elsősorban azonban a hollandi tit- kár Theyls, állandóan jelentették a bécsi kormány- nak, mennyire hallgat a porta még mindig Rákóczi tanácsaira*.

Mire elég legyen csak annyit megjegyeznünk, hogy diplomatiai nullákra nem szoktak hallgatni, vagy pe- dig meg kell engedni, hogy a spanyol, az angol, a hol- landi, a bécsi és a török kormány Rákóczi mulatta- tására játszótársasággá alakult át.

Rákóczi diplomáciai tevékenységének épen az a kiindulópontja, hogy a legmagasabb régiókban köz- vetlen közelből figyelhette meg a gyakorlati politika titkos rugóit. Az a kor, melyben ő fáradhatatlanul diplomatizált, a cabinet-politika klasszikus időszaka. Recseg-ropog az egész európai államrend. Egy szoknya- libbenés, egy sértés, egy kegyenc elvetése vagy föl- emelése, egy kitüntetés, egy sikerült cselszövés, egy a tempó jól elhelyezett pénzösszeg minden átmenet nélkül, máról-holnapra sarkon fordítja az egész nagy- politikai helyzetet. Szerzőnk a fejlődés e gyors egymás- utánjából semmit sem látva, egyedül Rákóczit marasz- talja el, legalább húsz-harminc alkalommal «terv- kovácsoláS)> vétségében, holott ez nem az ő egyéni jellemvonása, hanem az egész koré, melyben élt és működött.

88

Eákóczi a hatalmi helyzetek gyors eltolódásából,, tehát a politikai gyakorlat reális tüneteiből méltán meríthetett reménységet. Láthatta miként vonul vissza Hollandia minden nagypolitikától; hogy' bukik meg Svéd- és Lengyelország nagyhatalmisága; miként fog- .lalja el helyöket óriási léptekkel Oroszország; hogy' indul meg egyidejűleg nagyramenő diadalmas útján Poroszország és Savója; miként ártja bele magát Anglia a római szent birodalom belpolitikájába, s konstatálhatja, hogy a római szent birodalom, melyet szerzőnk legelső hatalomnak tüntet fel, mint ilyen,, belső elzüUésben van: immár méltán nevezik a leg- különb államjogászok «döglődő gebének (ein sterben- der Gaul)».

Rákóczi igen jól tudja azt is, hogy küszöbön áll az Ausztriai ház férfiágának kihalása. Rövid időn kockára kerül az egész Habsburg-monarchia öröksége^ Jly helyzetben Isten és hazája elleni véteknek tartotta volna, ha megszakítja diplomatizálását. Neki még idegen a «morale sans obligation ni sanction». ö a keresztyén erénytan (aretologia) dogmaticus hitével vette fel a harcot nemzete érdekében, s az a rendszer kérlelhetetlenül követelte tőle kötelessége teljesítését- Ennek pedig nem csüggeteg félrevonulással, hanem csakis bizakodó küzdelemmel tehetett eleget.

Végzete volt, s ez emeli őt igazi tragicus nagy- sággá, hogy jóformán addig a pillanatig, aroíg élt^ minden ellene fordult. De már élte utolsó évében, nagy ellenfele Savoyai Eugen nem tudja feltartóz- tatni Franciaországot a Rajnánál, úgy hogy a biroda- lom testéből kihasítják Lotharingiát; négy év múlva a szerzőnktől annyira magasztalt császári sereg vad futásban szalad vissza Magyarországba s Belgrád vár-

89

fokára ismét kitűzik a félholdat. Még a politikába be nem avatott Mikes Kelemen is látta mit jelent mindez, s azért sóhajt fel lelke mélyéből: «ha most a mi öreg Urunk élne!»

Azt hiszem az objectiv és nagy összefoglalásra képes történetírásnak így kell látni az események me- netét, s ha így látja, akkor fel fogja menteni a feje- delmet a ((haszontalan tervkovácsolás» vádja alól, ellen- bén szerzőnkről, aki ezt minduntalan szemére veti, megállapítja, hogy rövidlátó materialista, ki a pilla- natnyi, a múló, az esetleges, de jelenvaló helyzeteket: egyedül lehetséges, szükségképi s változatlanul örökké- tartó fejleményeknek minősíti.

Összefoglalás.

Végzetes hatással volt «A száműzött Rákóczi» író- jára Thaly Kálmán roppant munkásságának szemlé- lete. Mindnyájan tudjuk, hogy Thaly Kálmán Rákóczi és iránya iránti szeretete nagy voltában, képzelme által vezetve, örömest színezte a fejedelem dicsőségét. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Rákóczi alakját, úgy amint az a közgondolkodásban él, nem Thaly Kálmán faragta ki. ősmintája, körvonalaiban azon mód megvan már Coxénak, a nagy angol történetíró- nak History of the House of Austria című, 1807-ben megjelent munkájában. Ügy hogy csak szertelen túl- zásnak minősíthetjük szerzőnk e szavait:

♦Kötelességemnek tartom kiemelni, hogy Thaly Kálmán adatait csak a legnagyobb óvatossággal sza- bad felhasználni)) (370. 1.), mert Thaly «hyper-kurucos lelkesülésében színvak volt» Rákóczi árnyoldalaival szemben.

40

Ezt a hiányt pótolja szerzőnk Rákóczi fényes tulajdonai iránt tanúsított szinvakságával. Az ellen- súlyozás irányzatossága nyilvánvaló, aminthogy ez az akadémiai kiadvány egyenesen megjelöH Thalynak «szélbali-]ímu.c felfogását* (372. 1.). Vagyis nemcsak belevon tárgyalásába, hanem gúnynevén nevez egy országos pártot, egy kormányképes pártot, mely a közelmúltban kormányon is volt.

Ez ellen minden jóizlésű és jóérzésű embernek tiltakoznia kell; mert hova jutunk az Akadémiában, honnan a politizálás ki van zárva, ha a különböző pártbeliek elkezdik egymásra öltögetni nyelvüket. Ha én most, e kihívás után nem élek a megtorlás azon jogával, hogy más pártokat nevezzek gúnynevükön: ezt leginkább azért teszem, mert nem akarom a fenn- forgó ügyben a magyar közvéleménynek lehetőleg egységes állásfoglalását dissonans hanggal megosz- tani.

Thaly Kálmán mégis közelebb járt Rákóczi egyé- niségének megértéséhez, mint az akadémiai kiadvány szerzője. Mert az életíró mindenkor a szellemidézés egy nemét végzi. Es a szellemek, miként a földi embe- rek, egész benső világukat nem nyitják meg másnak, mint aki rokonszenvvel közeledik feléjök. Rákóczi azért zárkózott el szerzőnknek valósággal bűnügyi vizsgálóbíróinak nevezhető kíváncsiskodása elől. ö nemcsak a fejedelmet, de még híveit is megvádolja, azt mondván, hogy ajélistenh, «egyedül hazaszeretet- ből táplálkozó földönfutó szabadsághőst» faragtak belőle.

Itt ismét túllő az igazság határain. FéHstennek nem tartjuk Rákóczit, de tettei révén igaz tisztelettel adózunk emlékének.

41

Az emberi lélek legnagyobb ismerője, a római egy- ház, pontosan megkülönböztette a tiszteletnyilvánitás különböző fokozatait. Imádat (adoratio) csak a Leg- főbb Valóságot illeti meg; fölöttébb való tisztelet (hyferdulia) a Boldoganyát, mert Istenszülő ugyan, de mégis csak ember; és csupán tisztelet (veneratio) a szenteket, mert hiszen csak gyarló emberek. A mi nem- zeti Pantheonunkban is ilyen tisztelet (veneratio) veszi körül Rákóczinak fenséges, de igen természete- den emberi gyarlóságoktól nem mentes, alakját.

Végül még csak néhány szót.

Szerzőnk a legnagyobb mértékben materialista, mint aki súlyosan meg van terhelve skepticismussal és cynismussal is. Amellett a romanticus és lyrico- subjectiv iskolának, főkép Sainte-Beuvenek nyomai is sűrűn jelentkeznek munkájában. Filozófiai szemlé- letek azonban csakis egységes filozófiai gondolkodás alapján lehetnek következetesek és így megdönthe- tetlenek. És mert idáig nem tudott emelkedni, állítá- sai között egymást éri a rengeteg ellenmondás, melyek dátumszerű fölsorolása Landauer Béla tegnap tartott előadásában jó másfél órát vett igénybe.

örökös boncolásaival szerzőnk kizárólag termé- szettudományi jellegű munkát végezve, a lényegében metaphysikai nagy synthesisig sohasem tud eljutni, nem is juthat el, mert akkor megtagadná önmagát, ö csak széttagolja, csak izekre szedi hősét. De mivel annak minden porcikáját szervi kapcsolatából ki kell emelnie, hogy szemügyre vehesse: az összefüggést, amiben az élet és az eszme rejtőzik, soha többé helyre nem állíthatja.

Nem is igen töri magát érte. Miként Renanuak a vallás nem volt egyéb, mint jó alkalom lélektani kuta- tásokra, úgy szerzőnknek is Eákóczi nem egyéb, mint

42

corpus vile: az a tárgy, mely mint matéria vilis alkal- mat ad legújabb olvasmányaiból merített iskolás böl' cseségének értékesítésére.

Nála az összefoglalást a munka «végszava» pótolná. Ha azonban ezt jól megnézzük, menten észrevesszük, hogy ez nem más, mint a munkában apránként szét- koncolt tetemek egymás mellé sorozása, valamint a mű szövegében is folyton alkalmatlankodó praeconcepta ideák erélyesebb ismétlése. Mindig csak a kézzel- foghatót, csak a legközvetlenebbet érzékelve, végkép ismeretlen marad, vagy félreismertté torzul előtte min- den, ami a végtelenbe megy s amit megismerni és fel- tüntetni legfőbb hivatása az igazi történetírásnak,

Nietzsche, szokott őszinteségével, nyíltan bevallja, hogy Wagner Richárdról írt régebbi műve, nem Wag- ner Richárdnak a képét tükrözi vissza, hanem az önön magáét. Így vagyunk a «Száműzött Rákóczival* is. A skeptikus és materialista szerző, személyileg soha át nem élt ideák prizmáján keresztül, csak a maga lelkét vetítette az idealista Rákócziba. Az ő élethű arcképe ez az egész munka. Látjuk olvasmányait, egész gondolkodását és legszemélyibb indulatait; a nevek elé tett jelzőkről pontosan megmondhatjuk, minő viszonyban van az általa idézett, most is élő írókkal; látjuk elfogultságát, szemünkbe szökik párt- állása. Csak Rákócziból nem találunk művében, a külső vonatkozásokon kívül, egyetlenegy igaz vonást se.

Az ily munka történettudományi szempontból ér- téktelen, mert ellentétben van a történetírás kétezer esztendővel ezelőtt kimondott és ma is érvényben lévő amaz alapelvével:

Históriáé est finis veritas, nec ostentationi sed fidei veritatique história componitur.

MÁSODIK RÉSZ

AKADÉMIAI FELOLVASAb 1916 JAKUÁR 10-ÉH

«A régens udvarálDaii. »

♦A száműzött Rákóczi)) című akadémiai kiadvány első fejezete Rákóczi franciaországi tartózkodásáról szól. Ennek már a címe — «A régens udvarában* — merő történelmi valótlanság, mert Rákóczi sohasem volt a régens udvarában. Hogy is lehet ily föltevéssel Rákóczi emlékét megsérteni, mikor tudvalevő, hogy olyan piszokfészek még nem volt a világon, mint a ré- gens udvara, élénarégenssel: a Palais de Luxembourg-i meztelen bálok és egyéb becstelen orgiák rendezőjével.

S ily milieube helyezi szerzőnk azt az embert, aki messziről megérezve a bűzt, amit a régens magá- val hoz, már három nappal annak uralomra lépte előtt, 1715. augusztus 28-án sietve távozott az udvar köréből.* Maga mondja önéletírásában, melyben ke- vés a dátum, de itt pontosan és nem ok nélkül ki van emelve, hogy «épen Szent-Ágoston napján» (augusztus 28-án), egymagam, három cselédtől kísérve, búcsút vévén az udvartól és a világtól (aulae et mundo valedicens), magányomba vonultam, hogy Tőled kérjek vigasztalást, ó sanyargatottak Vigasztalója és szegények Atyja.**

* Azon kor legkiválóbb udvari kézikönyve is, azt kérdezvén: « Que dóit fairé un homme de bien, quand le plaisir domine á la Cour?» — így felel rá: «ll dóit s'éloiffneri). De Chevigny: La science des per- BOUnes de la Cour. S"* édition. Amsterdam, 1710. p. 2.

** Confessio peccatoris, p. 244.

46

Mikor Rákóczi mysticus rajongásában «Krisztug követésére (ad imitationem Christi)» szánja el magát, Szent Bernát értelmében dicsőítve a világtól elfordulást:

o beata solitudo, o sola beatitudo ;

mikor maga vallja, hogy nyugodt lélekkel húzódott remetei magányába; mikor szembeszökő, hogy ke- rülte a régens udvarát mint a pestist: akkor akad em- ber, aki ugyanezen időpontban meg meri gyanúsítani azzal, hogy ő is ott fetrengett a régens udvarában, ahol «az élet örömei és bűnei legarcátlanabb élvezése mellett)) <iaz erkölcsi követelésektől tökéletesen füg- getlenített élet folyt)>, (35. 1.)

Mert ezt jelenti a fejezetnek ügyes fogással válasz- tott címe, melynek, ép úgy mint az egész munkának, egyetlen célja az olvasó megtévesztése. Szerzőnk itt 30 év francia történetét keveri össze Rákóczi egész életével, akit vegyesen feltálalt igaz és hazug hírek nyomán úgy mutat be, hogy el lehessen róla hinni mindent, még azt is, hogy ott fetrengett, ahova be se tette a lábát. Cím és szöveg így játszik össze, hogy a kipécézett személyt hamis világításba helyezze.

Rákóczi nemhogy a régens udvarában lett volna,* de az alábbiakban világosan kimutatjuk, hogy fran- cia földön sohasem volt semmiféle «udvarí)an»; ő min- dig csak az «udvarnáí» (á la suite) tartózkodott. Ami nagy különbség!

* Eddig csak a kalandor Klement János állította Rákócziról, a császárhoz 1715. szept. 22-én intézett memorandumában, hogy szellemi és elvi rokonságban lett volna a régenssel! («le Duc d'Or- leans, avec lequel il sympatise pour le Genie et pour les Principes»). Piedler: Actenstücke zur Geschichte Rákóczy's. II. 16.

47

Szerzőnk maró gúnnyal mutatja be Rákóczit több ízben is, mint udvaroncot, holott Rákóczi sohasem volt udvaronc. Egy helyt épen Dangeau őrgrófra hi- vatkozik, akit műve egyéb helyein nem győz eleget kárpálni amiatt, mert mindig átszellemült lelkesedés- sel szól <ilegtiszteltebb» barátjáról Rákócziról. Dan- geau azonban sohasem mondta és nem mondhatta azt, amit szerzőnk azért ad a szájába, hogy tányér- nyaló udvaronccá degradálja Rákóczit.

Szerzőnk ugyanis műve 12-ik lapján előadja, hogy Rákóczi «a király különböző vidéki tartózkodó he- lyein lakást kapott, úgy mint egyéb udvaroncok s mi- kor először ment az udvarral Marlyba, Maine herceg és a toulouse-i gróf útján kérte a királyt lakás ki- jelölésére, aki nagy szívesen késznek is nyilatkozott rá, de utasította, hogy ő is egy nappal az utazás előtt kérjen lakást «úgy mint a töhbi udvaronc. (Dangeau, Journal, XIV. 434. l.)»

Ha mármost Rákóczi még legnagyobb tisztelője szemében is olyan, <imint egyéb udvaroncoké, ha olyan, «mint a többi udvaroncD, — akkor szerzőnk per mopsz szépen elhelyezte, hogy Rákóczi is udvaronc, holott ezt Dangeau sohasem mondta, ö csak annyit mondott, hogy a király «avec plaisir» teljesíti Rákóczi kívánsá- gát, de a fennforgó körülmények közt célszerűnek látja épen az ő érdekében, hogy ezt egy nappal előbb jelentse be, «úgy, mint az udvari emberek (comme les courtisans))).*

Tehát mz udvari emberek* és nem «egyéb udvaron' cok», nem «a többi udvaroncoké. Mindkét szót csak szer- ■zőnk érzékcsalódása, rosszakarata és tájékozatlan-

* Dangeau: Journal, XIV. 434. 485.

48

sága csúsztatta be a macskakörmök közt hamisul idé- zett és helytelenül fordított szövegbe!

Franciában ugyanis a courtisan első jelentése áta- lában annyi, mint «personnage attaché á la cour, qui la fréquente».

S XIV. Lajos korában pl. Massillon a dauphin fölött tartott halotti beszédében, a courtisan-t mint erkölcsileg kitüntető fogalmat alkalmazza.* Magyarul a courtisan-nak megtisztelő értelemben egyértékese Mikesnél az «udvari», Faludinál az «udvari ember».

Ellenben a magyar «udvaronc», mely legelőbb csak 1835-ben fordul elő, csak második jelentése a fran- cia courtisannak. Az Akadémia nagy szótára sze- rint csakis amegvető értelemben)) használják s jelentése (•hízelkedő udvari kegyenc*. Ballagi Mórnál az ud- varonc annyi mint: «fejedelmi vagy főúri udvarban élődő személy, akinek teendője, urának bókokat mon- dani és hízelegni)). E szónak, mely a liberalizmus ide- jén alkottatott, már a formája is kisebbítés, még pedig tudatosan; mert azon idők demokratikus szel- leme azt a férfit, aki a fejedelmi udvarok henye dí- szét emelő «karyatidának» állott be, a társadalmon élősködő <(nem-férfinak» (azért «káriai nő»!) tekintette. Szerzőnk megtehette, meg is teszi Rákóczit ilyen pernaháj dérnek, elkülönítve háznépétől, «mely nem lévén udvaronc, nem élhetett oly könnyedén)) mint a fe- jedelem (30. 1.); de tisztára képtelenség még csak fel- tenni is Dangeauról, aki maga is fő-fő udvari ember, testőrkapitány, hogy leghódolóbb tisztelete tárgyáról, Rákócziról, megvető értelemben szóljon! Dangeau «ud-

* «L'éducation qu'il avoit re^ue de ce courtisan chrélün qui passa pour rhomme le plus vrai de son siéclej>

49

varinak* nevezte Eákóczit ép oly megtisztelő szán- dékkal, mint, bárcsak kikövetkeztethetőleg, Saint- Simon herceg és Breteuil báró, — azon egyszerű ok- ból, mert huzamosabb idő óta tartózkodott az udvarnál.

Az pedig, hogy szerzőnk Rákóczit udvaroncnak nevezi, nemcsak nyelvhasználat szempontjából hely- telen, hanem érdemben is. Mert a fejedelmeknek csakis saját alattvalói lehetnek udvaroncai (étant sujets du Prince). Idegen ember (étranger), aminő Rákóczi volt, már csak emiatt sem lehetett XIV. Lajos udvaronca!

Rákóczi — hogy megállapítsuk a tárgyi igazságot — XIV. Lajos udvaránál, mint erdélyi fejedelem, sou- verainitása jogcímén incognito tartózkodott, Sárosi gróf név alatt, teljesen egy színvonalra helyezve a királyi méltóságban lévő II. Miksa Emánuel bajor választó- fejedelemmel (électeur souverain de l'Empire). A kettő közti tökéletes egyenlőséget szinte kézzelfog- hatóan tünteti fel Dangeau őrgróf udvari naplójának következő följegyzése:

«1718 május 29-én — úgymond — a király reggel a kertben sétált, délután pedig szarvast kergetett; abajor választófejedelem és a Sárosi gróf ott volt a vadászaton. A király megparancsolta, hogy ebédre lássam a Sá- rosi grófot, míg a bajor választó d'Antin hercegnél ebédelt, mint ahogy szokta, mikor itt van. A király lovakat adatott a Sárosi grófnak, valamint a választó- fejedelemnek s többször beszélt vele a vadászat alatt».*

Ilyetén egyenlő elbánásnak nem lehet más alapja, mint az, hogy mind a kettőt egyenlően uralkodó feje- delemnek tekintették (des souverains voyageants in- cognito). A színvonal egyenlősége mellett, igen ter-

* Journal du marquis de Dangeau, XIV. 411.

BalU«): Ai Igazi Bákóczi. 4

50

mészetesen a bajor választót illette a place d'honneur az erdélyi fejedelemmel szemben. Mert a választófe- jedelmek a királyokkal voltak egyenlők (les électeurs égaux aux rois), csak a címük nem volt Felség (Ma- jestas).

De viszont az is figyelembe veendő, hogy a császári udvar, a német birodalmi alkotmány válasz- tási rendszere mellett, mint esetleges császár-jelöl- teket, magasabbra taksálta őket, mint XIV. Lajos vagy bármely más külföldi udvar, ahol a választó- fejedelmek hátrányára tekintetbe vették, hogy su- zerainjök van a császár személyében.

Amint a bajor választófejedelem, úgy Rákóczi is — egészen szabatosan jelölve ki helyzetüket — tö- kéletes incognitóban (incognito parfait) voltak az udvarnál. Az egyik Sárosi gróf, a másik Dachau gróf neve alá rejtőzve. Grófi címük, melyet fölvettek, a francia udvar körében többet jelentett, mint a ma- gyar grófi titulus, mert Franciaországban a grófi cím- hez gyakran, mint például a comte de Paris, a comte de Toulouse, a comte de Provence esetében, souverai- nitás emlékei fűződtek.

Mit jelent az incognito-souverain, azt szerzőnk nem is sejti, máskép nem mondaná, hogy Rákóczi lemond- ván souverain vágyai érvényesítéséről, a nem uralkodó hercegek között kapott helyet a rangsorbam. (12. 1.)

A nem uralkodó hercegek között, a rangsorban?! Hogy lehet ez? hiszen szerzőnk itt Saint-Simonra tá- maszkodik, mint kútfőre, — aki épen az ellenkezőt mondja.

Ott ugyanis ez van:

«Rákóczi mint erdélyi fejedelem nyerte el az in- cognitót és az udvarnál Sárosi gróf néven élt igen

51

nagy évdíjjal és kitüntetéssel, de minden rangsorozat nélküh.*

E szerint szerzőnk saját forrása, Saint-Simon, pon- tosan megmondja, hogy Rákóczi nem volt rangsorba osztva. De ha nem lenne meg ez az adatunk, akkor is ép oly pontosan értesít erről bennünket Rákóczi- nak azon személyi minősültsége, hogy ő az udvarnál «tökéletes incognitóban» élt. Ezzel pedig tökéletesen összeférhetetlen volt bármiféle rangsorba-osztás. Mert épen azért hozta be épen XIV. Lajos a tökéletes in- cognito (incognito parfait ou entier) rendszerét, hogy az ekként elfogadott és minősített uralkodókkal, mint az udvarnáí és nem az udvarfean lakó vendég idege- nekkel szemben lehetetlenné tegyen minden képzel- hető rangvitát (dispute sur la préséance).**

Midőn tehát szerzőnk Rákócziról azt állítja, hogy ^lehetőleg háttérbe vonult s hagyta az előre törtető- ket maga elé kerülni» (12. 1.): ezzel csak újabb bizony- ságát adja az udvari életben való teljes járatlansá- gának.

Ugyan ki került Rákóczi elé? Hogy hívják? Soha egynek se hallottam a hírét. Nem is hallhattam, mikor száz és egy oka volt annak, hogy Rákóczi ne bonyo- lódjék semmiféle raw^vitába. Az első az, hogy nem

* «il y vécut toujours sous le nom de comte de Saaros, avec une trés-forte pension et une grandé distinction, mais sans rang quel- conque». Additions, XIV. 343.

•*«... que l'incognito dóit óter toute prétention de cérémonie et qu'il faut ou toute cérémonie ou tout incognito, et que les mezzo iermine qu'on a voulu souvent introduire dana les incognito ont produit mille tracasseries et toujours des mécontentements pour les princes qu'avoient voulu des demi-cérémonies, qu'ainsi il fant que cet incognito sóit parfait> Mémoires manuacrits du báron de Breteuil, p. 504.

4*

52

volt fölvéve a rawgfsorba, — a többit, a régi jó anek- dota szerint, alkalmasint el is engedi a tisztelt kö- zönség.

És hogy Rákóczi a «nem uralkodó hercegeb) közé lett volna sorozva, mint szerzőnk állítja, ennek ellene- mond az, hogy ő incognito tartózkodhatott az udvarnál, vagyis részese volt olyan kiváltságnak, melyet XIV. La- jos kizárólag souverainek számára tartott fenn s amely- hez másutt is az országló fejedelem beleegyezése volt szükséges (l'assentiment du souverain du pays). Mint római szentbirodalmi herceg, Rákóczi nem vehette volna fel az incognitót. ö mint a király által elismert erdélyi fejedelem nyerte el az incognito jogát.*

Innen magyarázható, hogy Rákóczi, aki a legala- posabban ismerte az udvari szokásokat, — bár elein- tén ő is mint a bajor választó, békétlenkedett miatta, — később nagyon meg volt elégedve incognitójával. «A mathematika egyik kétségtelen szabályából tudom — úgymond — hogy az egyensúlya vesztett, termé- szetes helyzetéből kimozdított test csak ingadozhat, amit tekintetbe véve beláttam, hogy a trónjából ki- emelt fejedelem, méltóságát nem tarthatná fenn anél- kül, hogy léptennyomon hibát ne kövessen el. Ekként igen kedvessé lett előttem a Sárosi gróf címe, mi- helyt a fejedelmi cím terhessé vált reám nézve».**

Az incognitóban — mondja szerzőnk — ((minta- képül szolgálhatott Rákóczinak a szintén francia kegyelemkenyéren élő Stuart, II. Jakab angol király utóda, aki Szent György lovagnak hivatta magát,

* « Cetté qualité de prince de Transvlvanie et celle qu'il y avoit jointe de chef du royaume d'Hongrie en attendant mieux, lui firent obtenir ici l'incognito*. Additions inédites de Saint-Simon, XIV. 343.

** Actenstücke. II. 533.

I

53

bár hivatalos alkalmakkor XIV. Lajos királyi tisz- tességben szokta részesíteni)). (11. 1.)

Itt szerzőnknek megint minden szava elárulja, hogy nem ismeri annak a történetét, akiről beszél; hogy fogalma sincs az incognitóról; hogy nem tudja mi az a «hivatalos» és hogy nem ismeri Rákóczi hely- zetét. Mert az a «Stuart-utód» a francia udvarban nem «Szent-György-lovag», hanem ö Felsége IIL Jakab Nagy-Britannia és Írország királya és mint skót király, VIII. Jakab. Így kiáltotta ki Sainf-Germainben, a világ négy tája felé fordulva, a francia herold, XIV. La- jos parancsára. S nagyon téved szerzőnk, hogy a Stuart- utódot ((egész Európa csak trónkövetelőnek ismerte» (108. 1.); mert atyja halála után őt, mint walesi herceget, legitim királyul ismerte el XIV. Lajoson kívül még a pápa, a spanyol király, Parma és Modena fejedelme. Ha tehát XIV. Lajos «királyi tisztességben* részesí- tette: az kijárt neki «hivatalosan» ép úgy mint nem hivatalosan. Ezért adta meg neki XIV. Lajos, ha együtt jelentek meg nyilvánosan, a legnagyobbat: a main d'honneur-t.* Mikor azonban időnként fölvette az udvarnóZ az incognitót, mint Monsieur le chevalier de Saint-Georges — akkor épen «hivatalos alkalmakkor* nem járt ki neki a «királyi tisztesség!*** Mert jó lesz

* « . . . le roi d' Angleterre qui est á présent en Francé, — roi á visage découvert. Le Roi, notre maitre, lui a donné partout la ma'n, et il la prenoit chez lui sans contestation sur le Dauphin de Francé*. Mémoires de Breteuil, 504.

** « A-t-il été incognito sous le nom du chevalier de Saint-Geor- pes, comme il l'est encore aujourd'hui? Lóin de prétendre aucune distinction, il a pendant la campagne qu'il fit avec Mgr le duc de Bourgogne et Mgr le duc de Berry, son írére, mangé a leur table, assis sur un tabouret, pendant que les princes étoient assis dans des fauteuils*. I. h.

54

megjegyezni egyszer s mindenkorra, hogy az incognito- souverain vagy nem hivatalos vagy legföljebb félhiva- talos minőségben szerepelhet az udvarwáí.

Az európai nagy béketárgyalások idején, a külügyi hivatallal való érintkezésben Rákóczi mint «erdélyi fejedelem» szerepelt ugyan az okiratokon,^ de ez a nyilvánosság kizárásával s azon célból történt, hogy ha tényleges restituálása lehető lenne, — mint ahogy a bajor választónál ez csakugyan be is következett — - minden arra vonatkozó okirat mintegy készletben s egyszerre előterjeszthető legyen.

Hivatalos megjelenése — amiről szerzőnk regél az incognito-souverainekről szóltában — Rákóczinak soha- sem volt az udvarnál. A perzsa követ pazarfényű ünnepélyes fogadtatásáról azt írja ugyan a Rákócziról vezetett diarium, hogy «ezen az audientián volt az Baváriai Elector, az Saxoniai Elector, és Urunk ő Felsége»;^ de ezt úgy kell venni, hogy nem hivatalosan. Mert az udvari szertartások pontos ismeretére valló más egykorú forrásban szabatosan meg van írva, hogy ez udvari ünnepélyen a választófejedelmek is az asszo- nyok négysoros lépcsőjén, azok között, a második emelvényen ültek Csűr le second gradin avec les dames).^ Vagyis megkülönböztetett helyen ugyan (place reservée, az angol: select-place), de nem mint bajor és szász vá- lasztók, hanem mint «comte de Dachau» és <(Comte de Lusace» voltak ott «dans un entier incognito».

Rákóczit szerzőnk a régens udvarában kegyelem-

^ Az eredeti példányok a párizsi külügyminisztérium levéltárá- ban; teljes másolat-gyűjteményük, Brenner kezeírásával a londoni állami levéltárban (Public Eecord Office).

* Szathmári Király Ádám naplókönyve, 345. 1.

' Journal de Dangeau. XV. 365.

55

kenyéren élő címzetes erdélyi fejedelemnek titulálja. Azóta követője is akadt, fővédője Dr. Angyal Dávid személyében, aki miközben immár biztos fedezékéből akadémiai assistentiával rendezi a szerzőnk melletti tüntetéseket, szintén «címzetes erdélyi fejedelemnek» nevezte Kákóczit. Az pedig soha- egy pillanatig sem volt cimzetes fejedelem.

E kérdésben döntő mozzanat Rákóczinak válasz- tása és beiktatása az erdélyi fejedelemségbe, mely az erdélyi rendek szabad akaratából, egyhangúlag s szabályszerűen ment végbe,^ még pedig — és ez az, amit figyelmen kivül hagyott mindkét hisztorikus — nem a magyarországi, hanem az erdélyi jog alapján. Már pedig Erdélyben, nem úgy mint Magyarországon, akkor még élő jog volt a szabad választás joga,^ melyet maga Lipót császár az ország megszállásakor szerző- désileg továbbra is biztosított Erdély rendéinek («libera maneat penes Transylvanise status juxta eorum jura electio»)^ és amelyet ott csak Mária Terézia korában, 1744-ben törölt el az erdélyi törvény 2-ik cikke!

* Még az erdélyi császári parancsnok hivatalos előterjesztése szerint is «universa fere plebs Transylvanise* választotta meg Bá- kóczit (Mon. Hung. Hist. Script. XXXVII. 541). Zieglauer sze- beni tanár idevágó ellenvetéseit (Arch. für siebenb. Landeskunde, Vni. 163) minden ízében megcáfolta E. Kiss István (Századok, 1906. 106, 107. 1.).

* «La Principauté de Transilvanie a toujours eu le droit d'élire ses Princes et on 89ait a quel titre la maison d'Autriche s'en est em- parée, et la possede aujourd'hui.» Le Bonmemoireja a francia kül- ügyminisztérium levéltárában, Párizsban.

' I. Lipót császár és I. Apafi Mihály között 1686. jun. 28-án Bécsben kötött szerződés 7. §-a, melyet a császár jun. 29-én rati- fikált. Eredetije a bécsi udvari levéltárban. Kiadta C. Szász: Sylloge tractatuum, 1833. p. 13. — Gooss: österreichische Staatsvertráge. Pürstentum Siebenbürgen, 1911. S. 874.

56

Rákóczi választása és beiktatása tehát optimo jure történt s az i\j választás élethossziglan szól, nem felmondásra. Ügy hogy Rákóczi de jure Erdély feje- delme volt haláláig, akár ismerte el a rastatti és a badeni béke, akár nem.^ Ép úgy mint manapság a belga király és a szerb király, tényleg elvesztették ugyan országukat, de azért az egyik Belgiumnak, a másik Szerbiának most is törvényes királya.

Rákóczi «état civil»-je (Personalstand), azzal, hogy országát elvesztette, nem változott. Ezen az sem vál- toztatott, hogy tényleg uralkodik-e vagy nem ural- kodik; mert ha nem uralkodik, az csak azt jelenti, hogy uralkodása szünetel, de nem azt, hogy uralkodása végkép megszűnt.

ö ugyanis, mint a «Rákóczi-ház)> tagja,^ udvari felfogás szerint, kettős cimen volt az uralkodó feje- delmek eltörölhetetlen jellegéneh (character indelebilis) birtokában; még pedig:

l.mint uralkodó fejedelmek egyenes leszármazottja;

2. mint országa alkotmányos törvényei szerint meg- választott uralkodó fejedelem.

Címzetes fejedelmet semmiféle udvartartás nem ismer s Rákóczinál már audientiájának elrendezése is azt mutatja, hogy fejedelmi személyeket megillető fogadtatásban részesült.^ Az erről szóló egykorú le-

1 V. ö. « quand on reconnoit une fois un prince, c'est pour toujours.» Eákóczi levele a francia külügyminisztérium levél- tárában.

* V. ö. «La Francé, qui depuis la 5'' generation a toujours re- connu ma maison pour souveraine». Rákóczi levele az orleansi her- cegnőhöz, dd. 10. juin, 1720. a külügyminiszteriumi levéltárban, Párizsban.

* «ad secretum colloquium Regis more cum Principibus non nosci volentibus practicato admissus fui». Confessio peccatoris, p. 225.

57

írásokból az udvari ceremóniák ismerete mellett pon- tosan megállapíthatjuk, hogy Rákóczi számára nincs előszoba: nem neki kell várakozni, hanem a király értesíti egy udvari méltósága által, hogy várja. A király cabinetjébe előkelő udvari tiszt kíséri el, mint intro- ducteur,aki vele szemben «chargé de fairé des honneurs». Mint incognito-suverain nem a főlépcsőn (grand escalier) megy ugyan, hanem a kis lépcsőn (par le petit degré), de amikor odaér, már a lépcsőfőnél haj- long a fogadására kirendelt külügyminiszter. S ismé- telve kifejezést nyer az, hogy a király souverain-társára várakozik. Mert amint, a főminisztertől kísérve, a cabinet küszöbéhez ér, abban a pillanatban felpattan előtte az ajtó mindkét szárnya.^ Tehát «á deux battants» megy be, ami a «grande entrée»-t jelképezvén, egyúttal az ő souverain voltának elismerését is mutatja.

XIV. Lajos magatartása szintén erre vall. ö ugyanis közvetlenül Rákóczi előtt a bretagnei rendeknek a quimperi püspök által vezetett küldöttségét fogadta, föltett kalappal, keztyűs kézzel, karszékben ülve. De már a cabinetjébe lépő Rákóczit, mint de jure erdélyi fejedelmet nézve, kalap nélkül, keztyűtlenül és állva várja az agg király.^ S amint helyet foglalnak, az udvari tiszt tüstént félrevonul, hogy egyedül hagyja Rákóczit a királlyal és a külügyminiszterrel — mint ahogy a souveraineket szokták.'

* «per secretiores gradus ductus per introductorem, ad verti- cem ipsorvim per Marchionem Torci receptus patentibiis utrisqtie 'por- tarum valvis introductus Eegem salutavi et benigno vultu et affa- bili colloquio ab ipso excseptus fui». Confessiones p. 225.

* «dan8 le cabinet il n'y avoit que Sa Majesté seule debout sans gants et sans chapeau dans le fond de son cabinet auprés de son faa- teuiU. Mémoires de Breteuil, Boislislenél p. 505.

* «Breteuil se retira sans entrer dans le cabinet oü Torcy étoit,

58

Mikor pedig vége volt a kihallgatásnak, Eákóczit az incognito-fejedelmeknél példátlan nagy kitüntetés éri azzal, hogy az ajtónálló testőrkapitánynak kiadott külön királyi parancs folytán az ő kocsija behajtathat a királyi palota udvarába. Ügyhogy csak a trombita- szó hiányzott a «honneurs du Louvre» teljes megadá- sából.^

A király később is Rákóczit nem a közönséges kihallgatások során fogadta (sans contrainte aux heures publiques), hanem többnyire maga kérte fel őt látogatásra.^ Még az úgynevezett «kis kihallgatás* (petité audience) is, Rákóczi számára a közönséges kihallgatásoktól elkülönítve s mise előtt ment végbe.^

Az incognito parfait-val együtt járt, sőt benne foglaltatott, hogy Rákóczi az udvarnál él ugyan, de egészen félrevonultan; szertartásos látogatást nem tesz és nem fogad s nem illeti meg a «honneurs du Louvre», vagyis nem mehet lóháton vagy kocsin, trombitaszóval, ami a nyilvánosságot jelzi, a palotába. De egyébként hat lovon járt, mint a vérbeli hercegek, eleintén a saját, később a király díszhintajában. Ebbe szállni (á monter dans les carosses du Roi, vagy egyszerűen: monter dans les carosses) uralkodó fejedelmeknek fönntartott

et demeura seul en tiers». Mémoires de Saint-Simon, éd. Chéruel. VI. 366.

^ «Aprés qu'il eút en audience du Eoi, je dis au comte de la Chaise capitaine des gardes de la porté, que j'avois pris l'ordre de Sa Majesté pour laisser entrer dans la cour du cháteau le carosse du comte de Saaros, quoiqu'il ne fút point ses armes, ni n'eút de manteau ducal, et il donna ordre sur-le-champ aux gardes de la porté de le laisser entrer. » Mémoires de Breteuil, 505.

* «trés-rarement sans que le roi cherchát á lui parler». Mémoires du duc de Saint-Simon. VI. 365.

* Mémoires de Dangeau. XIV. 379. 380.

Ő9

kitüntetés volt,^ mert ezzel együtt járt, hogy Eákóczi megjelentékor az őrség fegyverbe állt s úgy tisztelgett neki, mint a királynak vagy a királynénak.

Sétakocsizáson (á la promenade royale) egykorú följegyzés így tárja szemünk elé az udvari etiquette pontos megtartásával rendezett menetet: elől a király, a vérbeli hercegekkel s nyomban utánuk: M. l'électeur de Baviére et M. le prince Eagotzi.^ A vérbeli hercegek azt hiszem azért helyeztettek eléjük, mert ezek, a trónörökösödés rendje szerint, esetleg elnyerhetik magát a francia királyi trónt is. E föltevésemben a kardinalisok analógiája vezet, kiknek fényes rangja az udvarok köré- ben arra vezetendő vissza, hogy a pápaság választási rendszere mellett, valamennyien pápa-kandidátusok, tehát mintegy várományosai a pápai trónnak.

Rákóczi egyéniségének előkelőségét az udvar kö- rében nagyon kiemelte az aranygyapjas-rendjel, me- lyet a rend szabályai értelmében, lánc nélkül, sza- lagra fűzve, állandóan viselt,' kétségkívül igénybe véve azon kiváltságokat, melyeket a rend 1516-ban Brüsselben tartott káptalana a fejedelmi személyek szá- mára külön biztosított.

Rákóczi, mint a király vendége és asztaltársa (convive et commensal du Roi) az első asztalnál foglalt helyet, a vérbeli hercegekkel együtt, azok után, de a bibornokok, a főmaréchalok, a duc et pairek és a fő- miniszterek előtt. Miként helyezkedtek el a király asztalánál: egykorúlag jegyezte föl, alkalmasint az

^ Vicomte de Broc: La Francé sotis rancien régime, p. 66.

* A londoni levéltárban.

' «I1 portóit la Toison que le roi d'Espagne lui avoit envoyée lorsqu'il étoit encore á la tétedesmécontents*. Saint-Simon: Mémoi- res, éd. Chéruel. VI. 366.

60

udvarmesten céduláról, Rákóczi egyik belső embere, Szathmári Király Ádám. Eszerint «az első asztalnál ettenek: 1. Burbon herceg. 2. Dümen herceg. 3. gróf Tuluz (mind a három vérbeli herceg). 4. Urunls ő Fel- sége)) (t. i. Rákóczi) stb.; vagyis a szokásos ovális táblánál, udvari nyelven kifejezve, a vérbeli hercegek kivételével: touts les autres convives ont passé la main á Rákóczi.

És ha a király Rákóczit nem a nevén, hanem Monsieur-nek szólította: ezzel annaképen souveraini- tását ismerte el. XIV. Lajos ugyanis egyetlen franciát sem szólított Monsieur-nek, mely — eredetében hűbéri cím (mon Sieur vagy Seigneur) — magában, «tout court» használva, azt jelenti, hogy «uram»; már pedig a király egyetlen alattvalóját sem ismerhette el urának. Élőszóval az agnatusok címe a király ajkán «Monsieur le Prince de Condé», «Monsieur le Duc de Bourbon*, még a trónörökösé is «Monsieur le Dauphin», azaz trónörökös úr. Ez kevesebb mint a Monsieur magában; mert csak azt jelenti, hogy a trónörökös «úr», de nem azt, hogy «ura)> lenne a királynak.

Eszerint a <(Monsieur», «tout court)>, mint meg- szólítás, miután elsőbbséget ad a megszólítottnak a király fölött, oly nagy cím, melyet XIV. Lajos, az udvariasság legmagasabb foka gyanánt, testvérén kívül, csakis uralkodó fejedelmekkel szemben használt. És mivel Rákóczit tényleg Monsieurnek szólította «tout court»,* ezzel ki akarta fejezni, hogy őt uralkodó fejedelemnek tekinti.

Ez a történelmi igazság, melyen nem változtathat se a jóakarat, se a rosszakarat.

* Dangeau, XIV. 433.

61

S mindez csak azt mutatja, hogy szerzőnk nem tudja mi az az <dncognito», nem tudja mi a «hivatalos», a «félhivataIos)) és a «nem hivatalos*, nem tudja mi a «rangsor», nem tudja mi a «souverain», nem tudja mi a «címzetes», nem tudja mi az «udvaronc», nem tudja mit jelent az «udvarban» és mit jelent az «udvarnál'>. Szóval nem tud arabusul, de azért fáradhatatlanul beszél arabusul. Nem ártott volna, mielőtt a világ legszabá- lyozottabb udvari életének ismertetésébe kezdett, legalább is egy udvari furirtól, mai nevén udvari biz- tostól leckét vennie.

«XIV. Lajos uralkodói gőgje», amiről szerzőnk beszél (11. 1.), Rákóczival szemben sohasem nyil- vánult. Talán az a visszataszító «gőg» szó sincs helyesen mondva. Talán igazabban lehetne helyettesíteni «ural- kodói öntudattal). Mert az áramlik a Roi Soleil minden tettéből. <<Semmit sem kell féltékenyebben őriznünk, — úgymond — mint azt a mindenekfölötti elsőbbséget (prééminence), mely az általunk elfoglalt helynek leg- nagyobb szépsége. Mindent ami azt jelzi vagy fenn- tartja, végtelenül becsesnek kell tartanunk; mert az nemcsak a magunk érdekét érinti, hanem olyan jószág, melyért száraadással tartozunk az országnak (au public) és utódainknak)).*

Szerzőnk, miután elmondja, minő «tévedés volna azt hinnünk, hogy XIV. Lajos bárminemű személyes rokonszenvvel viseltett Rákóczi ügye iránt» (9. 1.): azt a megjegyzést teszi, hogy «kevesebbet nem tehe- tett XIV. Lajos, mint hogy a francia partra érkező Rákóczit legalább szívesen fogadja*. (11. 1.)

* Mémoires de Louis XIV. éd. Dreyss. II. 14. 15.

62

Azt hisszük megfordítva helyesebb lenne a mondat: «a király többet nem tehetett, mint hogy szívesen fo- gadja Eákóczit». Ez pedig azért helyesebb, mert benne van egyfelől az a morális kötelezettségen alapuló sze- mélyes rokonszenv és jóindulat, mely XIV. Lajosnál Kákóczi iránt egész franciaországi tartózkodása alatt ép úgy konstatálható,^ mint a bajor választó irá- nyában;^ másfelől benne van a tényleges nagypoliti- kai helyzet kényszerűsége, mely lehetetlenné tette, hogy Rákóczi nyilvánosan fogadtassék, mint Erdély souverain fejedelme.

Egyébként minden jel arra vall, hogy XIV. Lajos Rákóczi személye iránt is igazi vonzalommal viselte- tett. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy szokása ellenére, rendkívül intim lábra helyezkedett vele.

Mindjárt kezdetben jónak látta (il trouva bon), hogy a Sárosi gróf csatlakozzék hozzá délutáni kerti sétája alkalmával, midőn senki más nem kísérhette, mint legbensőbb tisztjei.^

Még nagyobb bizalmasság jelének tartom, hogy később Rákóczi XIV. Lajos felkelésekor már a családi bemenettel (entrée familiére) is járulhatott a király elé. Ez alkalommal a király körül csak vérbeli hercegek s legbizalmasabb emberei jelenhettek meg, kikkel a még ágyban fekvő király minden szertartás nélkül egészen családiasán (tout familiérement) beszélgetett.*

1 V. ö. Eecueil des Instructions. I. Autriche, p. 179. — Intéz- kedések a király részéről Kákóczi fényes ellátására a párizsi kül- ügyminiszteri levéltárban visszahatólag 1713. január 1-től fogva.

^ «Der König könnte nicht mehr für mich thun, wenn ich sein eigener Sohn ware». Eiezler: Geschichte Baierns, 1914. VIII. 283.

» Dangeau, XV. 14.

* A hágai állami levéltárban (Rijks Archief te s'Hage). V. ö. Mémoires de Breteuil, 259.

63

Rákóczi, mint szenvedélyes vadász, gyakran haj- totta a vadat a királlyal és annak kíséretével. Ilyenkor a király mindig szóba állt vele s hogy miről beszélget- tek, arra következtetni lehet Rákóczi egy elfogott kiadatlan leveléből, melyben azt mondja: «alig várom, hogy a mindennapi vadászat alatt kivadászhassam hazánk boldogulásának fundamentumát*.^

Egy alkalommal a király örömét fejezve ki Rákóczi megjelenése fölött, hozzátette: «Uram, egy olyan ember mint ön, csak díszére van a vadásztársaságnak*.^ De még mással is igyekezett kedvébe járni. Amint megérkezett Rákóczi, azonnal vadászmestert (capitaine des chasses) rendelt melléje, és oly kitüntető kivált- ságban részesítette, melyben más, mint huzamosb időre oda jött souverain-fejedelem, nem részesült soha. Felajánlotta Rákóczinak, hogy bármikor egyedül is vadászhat a királyi vadaskertekben s még hozzá annak egyenesen a király részére fenntartott kerületeiben is.^

Rákóczi e jogosítvánnyal ritkán élt, az igaz: mindössze tizenkétszer, mert úri mértéket tartott ebben is. De élt vele; mert igénybe nem vétele kétség- kívül a király finom előzékenységének visszautasítása gyanánt tűnt volna fel.

«Urunk ő Felségbe — olvassuk a róla vezetett egykorú diariumban — volt ki az Verszályi nagy Park- ban foglyokra s fáczánokra puskával magánosan;^ «Reg- gel 10 órakor ment ki Urunk ő Felségbe az nagy Park-

>• Országos levéltár, Eszterházyana.

* «Monsieur, vous m'avez fait plaisir, et un homme comme vous fait rhonneur á I'équipage*. Dangeau, XIV. 433.

' «Sa Majesté m'ordonna de lui dire qu'elle seroit ravie qu'il chassát dana tous les lieux réservés poor ses plaisirs*. Mémoires de Breteuil, 504.

64

ban fáczánokat lövöldözni egyedül magár. «Tizenegy órakor ment ki Urunk ő F. az Verszályi nagy Parkban fáczánokat lövöldözni egyedüh; «az Fejedelem vadászó köntösét felvévén, ment ki ő F. az Verszályi nagy Parkban fácánokat lövöldözni)), stb.*

Egy alkalommal, kevéssel Franciaországba ér- kezte után — írja Dangeau — Rákóczi fejedelem, akit mindig Sárosi grófnak hívnak, a kopászaton a szarvas- vadászok (gens de l'équipage du cerf) ruhájában je- lent meg, amit csak királyi engedéllyel szoktak viselni. Erről értesülve, Rákóczi őt kérte meg, hogy mentse ki a király előtt. «A király pedig — így folytatja az őrgróf, testőrkapitány — azt válaszolta nekem csizmája fel- húzatása közben (a son botter), hogy erre nem kell külön engedély, de még ha kellene is, aTckor is helyeselné, amit a Sárosi gróf tett».**

íme maga XIV. Lajos, udvara színe előtt mindjárt kezdetben úgy mutatja be Rákóczit, mint aki fölötte áll az udvari etiquettenek, mely minden egyéb, azon körben mozgó emberre nézve «törvény erejével bir» (legis habét vigorem). Ezzel egyszersmind felülmúl- hatatlan finomsággal adott útmutatást az udvaroncok- nak, hogy Rákócziban ne a maguk társát, hanem az ő uralkodótársát tekintsék; mert tudvalevőleg egyedül csak azok tehetik meg, hogy az ő jelenlétében (en présence du Roi) saját udvari szokásaikat alkal- mazzák.

* Szathmári Király Ádám, 334-337. ** «et le roi me répondit — qu'il ne falloit point de permission pour cela, mais que quand il en auroit fallu il auroit trouvé bon ce que le comte Saaros avoit fait et qu'il lui savóit bon gré d'avoir pris cet habit)). Dd. 28. juin, 1713. — Ettől fogva viselte is «vadászó-kön- tösét». Szathmári Király Ádám, 337. 1.

65

A világnak, modor és elegancia dolgában, tanító- mestere a francia nemzet volt. S e nemzetnek több mint félszázadon át első, irányadó képviselője ugyan- azon a téren, maga a király, maga XIV. Lajos. Azok, akik legjobban megfigyelték, kiemelik veleszületett udvariasságát, igaz és egyszerű formákban jelentkező nagylelkűségét^ s az emberekkel való érintkezésben a suum cuique művészetét. Sem azelőtt, sem azután soha fejedelem úgy nem tudott distingválni a kor, az érdem és a rang szerint mint XIV. Lajos.^ Nagy emberismerete ezzel haladt biztos nyomon Rákóczi szíve felé, ezzel találta meg az odavezető utat s atyai jóbarátként érintkezve vele, mint fejedelem- társával: lelke mélyéig érzett őszinte hódolatra s fiúi tisztelet és szeretetre indította azt.^ «Mivel — így vall Rákóczi — a király és a vérbeli hercegek az engem megillető tisztelettel fogadtak, e tisztelet lépcsőjén való magasra emelkedésemnek szemlélete megszerezte számomra a többiek becsülését, figyelmét, barátságát és jóindulatát, amihez a magam részéről szolgálatra kész nyájassággal és baráti érzülettel működtem közreD.*

Az ancien régime úri világa ez, melyben szerzőnk nem tud eligazodni. Mint egy parketre vetődött mes- terlegény nézi rég letűnt kor udvari életének hiába- valóságait s kineveti Rákóczit, hogy mikor «kegyelem-

1 «cette vraye et simple magnanimité». Écrits inédits de Saint- Simon, éd. Faugére. I. 123.

* «Jatnais homme si naturellement poli, ni d'une politesse si fórt mesurée, si fórt par degrés, ni qui distinguát mieux l'áge, le mérite, le rang, et dana ses réponses, et dans ses maniéres. Cea étages diverg se marquoient exacteuient dans sa maniére de saluer et de recevoir les révérences* Mémoires de Saint-Simon. VIII. 123.

' Testament politiqueet morál du prJnceEakoczi.lTSl. p. 469.

« ConfessJo, pp. 225, 226.

Ballagl: Az igazi Rákáczl. 5

66

kenyéren él», azt az embert, «akinek szolgálatában tönkrement)), még tisztelni, sőt szeretni tudja. Az igaz, hogy a szerzőnk-fajta modern materialista ilyen eset- ben más magatartást szokott tanúsítani; de szegény Eákóczi nem lehetett modern ember, mikor a XVII. században született és nem lehetett materialista. — mert az is születés dolga.

A francia élet további rajzában szerzőnk megemlé- kezik arról, hogy Saint-Simon szellemtelennek (de fórt peu d'esprit) mondja Rákóczit. Ez igaz, csakhogy tudnunk kell, hogy Saint-Simon korában, a különben is lefordíthatatlan esprit, jelentésére nézve igen gyak- ran annyi mint a semmitmondás előkelő művészete (art de dire élégamment des riens), vagyis a francia nemzeti jellemben gyökerező és azért speciális francia, üres szellemeskedés és léha viccelődés (fairé de l'esprit).

Így aztán Saint-Simon tömérdek dicsérete között, mellyel Rákóczit valósággal elhalmozza, igen jól el- helyezhető — teszem az «igen bölcs (trés-sage)» mel- lett — hogy a fejedelem nem volt léha szellemeskedő; míg a mai értelemben vett <(szellemtelen», a sok dicséret között tisztára nonsens, amit az éleseszű Saint-Simon klasszikus jellemrajzában nem is mondhatott.

Szerzőnk azonban tovább is firtatja a szellem kér- dését. Nem azt emeli ki, hogy ha szellemnek fordítjuk az esprit-t, akkor Dangeau Rákóczit nagyon szellemes- nek (beaucoup d'esprit), vagy d'Andrezel fenkölt szel- lemnek (esprit sublime) nevezte, hanem látszólag elhárítva Saint-Simon megjegyzését, azon mester- kedik, hogy bebizonyítsa épen azt, ami ellen védelmezi, nagy szemforgatva, hősét. így penderedik elő a követ- kező, nevezetes szentencia:

67

Rákóczit — úgymond — myelvttidása is akadá- lyozta a szellemes támadásokra való szellemes vissza- vágásbam. (37. 1.)

Ha a szerzőnek nem a minden téren való kisebbítés a célja, nyelvismeretről szólva, ki kellett volna emelnie, hogy Rákóczi a maga korában az egész világ összes fejedelmei és államférfiai között legnagyobb nyelv- tudással rendelkezett.

Magyarul, németül, latinul és franciául egyformán irt és beszélt s jól tudott olaszul, csehül és lengyelül. 1710-ben kállai táborában seregszemlét tartva, magyar, svéd és lengyel hadai fölött, egymásután, kengyelből fordult hozzájuk, magyar, francia és latin szónokla- tokkal.*

Franciául pedig, hogy gondolatait ki tudta fejezni úgy, amennyire azt idegen ember egyáltalában meg- teheti, arra egy kissé más az illetékes, mint szerzőnk! S az a forrás, mintha csak azért fogalmazta volna meg ebbeli véleményét Rákócziról, hogy majdan, kétszáz év múlva, szégyenpadra állítsa igaztalan támadóját.

Breteuil báró, aki sűrűn érintkezett Rákóczival, memoire-jaiban egykorúlag szó szerint így ír róla:

«A fejedelem végtelen szellemes és ékesszóló. Ugy beszél franciául, mintha egész életét Franciaországban töltötte volna.» Majd ismét megemlékezve róla, azt mondja: aúgy beszél franciául, mint én magam !»**

Ennyi francia tudással, úgy gondoljuk, talán részt vehetett volna a szellemeskedő fecsegésekben a feje-

* Beniczky Gáspár naplója, 1710. jan. 21. *♦ «Le prince a i nfini ment d esprit et est éloquent. H parle fran- 90Í8 comme s'il avoit passé sa vie en Francé. » Boislislenél, XIII. 260. V. ö. «il parle frangois aussi bien que moi». U. 0. XXIII. 505.

5*

68

delem!? De már a «szellemes támadááok szellemes visszavágására)) nem hisszük, hogy nyílhatott volna alkalma, mert akinek csak halvány sejtelme van XIV. Lajos udvaráról, igen jól tudja, hogy ebben az udvarban ugyan, a király vendégbarátját és souverain- társát, nem lehetett ám se szellemesen, se szellem- telenül, se semmiféle formában támadni s vele vagdal- kozni, főkép ha olyan imponáló egyéniség volt, minfc Rákóczi fejedelem!

Valóban nagyfokú tájékozatlanság kell afféle álll-^ tások koczkáztatásához, aminek azonban szerzőnknél még crescendo-ja is van, midőn Rákóczit nem átallja ♦udvari műveletlenséggel)) vádolni. «Rákóczinak — úgymond — kellemes lehetett, hogy van legalább egyetlen ház, — a régens anyjáé — melyben nem kell folyton vigyáznia, nehogy olyan mondat szaladjon ki száján, melytől valaki megsértődik vagy amellyel a saját udvari műveletlenségét árulja el)>. (24. 1.)

Ügy beszél Rákócziról, mint valami parvenüről, aki Versaillesben látott először életében udvart. Holott született úr volt, fejedelem fia és egész addig udvarban és udvarokban tölti életét s mint vezérlő és erdélyi fejedelem maga alkotta meg udvarát, maga készítette az udvari utasításokat s maga tartotta fenn kifogás- talan művészettel a maga fejedelmi méltóságát.

Franciaországban pedig . . . szinte látom azt a szép férfit, azt az öles alakot, amint hősi, tragicus múltjá- nak hírétől körülsugározva, szelíden és méltósággal fogadja a honneuröket a lovagiasság termőföldjén, a francia nép körében, melyet elbűvöl és megigéz. Láto- mányom nem a fantázia szüleménye, hanem törté- nelmi bizonyosság. XIV. Lajos udvarának legelső, hangadó egyénisége, Madame de Maintenon 1713 jun.

69

19-én nálunk eddig ismeretlen levelében így irt róla Madame la princesse des Ursins-hez:

dldegen ember Franciaországban soha olyan sikert nem aratott, mint Rákóczi (jamais étranger en Francé n'a mieux réussi que celui-lá); szeretik, utána járnak, becsülik; senkinek sincs terhére s maga sincs zavarban soha; érzéke van minden iránt: bölcs és kegyes, amellett egyszerű, minden affectatió nélkül.» Más alkalommal, aug. 21-én pedig azt írja, hogy Rákóczi mind jobban- jobban tetszik; egyszerű ember, aki keveset beszél, de akinek mindenféle ismeretei vannak, nagy vadász, szereti a zenét és a színházat, ért a kertészethez és építészethez, minden szép iránt érdeklődik. Azt mond- ják, legnagyobb fájdalmat okoznak neki a hozzátar- tozóknak szenvedései; mert egyébként ő maga minden pompa nélkül él és mindent tud nélkülözni*.

Mi más e kép, mint művészi kiábrázolása maga-' nak a Majestas fogalmának. «Every inch a King!»

Á la «BatTi khán».

Mikor Rákóczi Franciaországból Törökországba ment, eltökélt szándéka volt s ebben a törökkel foly- tatott tárgyalások során ezúttal ép úgy, mint egész életében, halála órájáig * hajthatatlan maradt,

1. hogy siker esetén visszaállítja Magyarországot és Erdélyt 1686 előtti állapotába. Viszont a töröknek köteleznie kell magát arra, hogy egy talpalattnyit sem hódít Magyarország területéből ;

* V. ö. « Points de traitté projeté entre le Grand Seigneur et le Prince de Transilvanie», dd. 1735. A külügyminisztérium levéltárá- ban, Párizsban.

70

2. hogy csakis önállóan, keresztyén hadsereg élén vesz részt a törökök hadi vállalatában s török csapatok vezetését semmi szin alatt sem fogadja el;

3. szerződéses biztositékot kért arra nézve, hogy a szultán tatár hadakat, vagyis rendetlen, rabláshoz és pusztításhoz szokott^ katonaságot nem zúdít magyar területre.^

Szóval Rákóczi megállapodása a törökkel, őt, nagy- politikát űző, mintaszerű keresztyén fejedelem gya- nánt mutatja be, aki hazája függetlensége érdekében idegen segítséggel él ugyan, de a legnagyobb gonddal ügyel arra, hogy a hadjárat alatt lehetőleg minden kárt és veszedelmet elhárítson hazájáról.

Én a történelmi akták világításában, így látom az 1716— 17-iki török háború dolgát. Szerzőnk szerint azonban, Rákóczinál nem a haza, hanem trónjának önző érdeke volt a döntő. Még azt is kineveti, aki — mint például Thaly Kálmán — Rákóczit hazafinak tartja s Vetési Lászlóval társulva ^ fennen hirdeti, hogy Rákóczi szövetkezése a törökkel VI. Károly császár

^ «Les Tartares, accoutumés au butin* etc. Mémoire de Fer- riol, Schefemél: Mémoire historique, pp. 122. 123.

* íPraesentes quippe erant mihi obligationes mese et prsecautio- nes, quibus praecavendum mihi fuerat, ne medicina pejor morbo évadat, et ipsismet Christianitatis regulis contrarietur. Nec huic, nec genio meo conveniebat cum Tureico exercitu bellum gerere, sed nervum pecuniarium impetrare, quo mediante proprium Christianum conducerem militem, mea opera et indusfcria armandum et instruen- dum. Prsecavendum erat preeterea, ne quid recuperandarum bello provinciarum aut arcium sibi Turca appropriare possit, aut liber- tates Hungária aut Transylvaniae laedere*. — «Hungariam a popu- latione Tartarorum defendere.» etc. Confessiones, pp. 264. 270. 271. cf. p. 284. 285.

' Vetési levele a cs. és k. hadi levéltárban, Bécsben, dd. 13^ sept. 1717. Ld. a Függelékben.

71

ellen, poklokra való volt magában véve azért, mert a török «pogányy>, akivel igaz keresztyén fejedelemnek nem szabad megalkudnia.

Erre csak annyit jegyzek meg, hogy a pogányság ismertetőjegye a többistenűség. De a török ép úgy egyistenthivő, mint a keresztyén. Ha mi őt pogánynak tartjuk, teljes joggal visszapogányozhat bennünket.* Szerzőnk azonban, folyton csak föltett célját tartva szem előtt, történész létére állandóan pogánynak nevezi a törököt, — aki egy Rákóczi védelmezője.

A keresztyénség és a «pogány» török egymáshoz való viszonyára ragyogó világot vet a római egyház egyik kiváló kardinálisának, Rákóczi kortársának egy- korú és eddig ismeretlen, soha föl nem használt nyilat- kozata. Ez a vélemény a fennforgó ügyben perdöntó' jel- legű s ezért a terjedelmes okiratot röviden kivonatolom. Nem látom be, — mondja a kardináhs — miért lenne gyűlöletesebb háborúra hívni fel a törököt, mint az angolt, a lengyelt vagy a németet. Háborúban arról van szó, hogy embereket öljünk (il s'agit de tuer des hommes), hogy városokat dúljunk föl, hogy raboljunk, fosztogassunk, égessünk és pusztítsunk, akár törökök vagyunk akár angolok.

Igen, de azt mondják, hogy a török hitetlen s mit mond hozzá a vallás, ha vele szövetkezünk?

Hát ahhoz — úgymond — hogy öljünk, pusztít- sunk, égessünk, raboljunk — szükséges lenne hinni a Jézus Krisztusban? (pour tuer, pillér, bruler, saccager, est-il donc nécessaire de erőire en Jesus-Christ?)

* <iThere are thre'í religions which teach the fure unity of God, or true monotheism. These three unitarian religions are Juda- ism, Christianity, and Mohammedanism.)) J. F. Clarké : Ten great religions. Boston, 1873. p. 501.

72

És mit bizonyít a történelem? Egyszerűen azt, hogy VI. Sándor pápa, valamint a legkeresztyénebb király, az angol, a hollandus és Nagy Péter az oroszok kegyes cárja egymásután léptek szövetségre a hitetlen- nek bélyegzett törökkel. Ügy hogy — így végzi — csak az ignoransok és a firkoncok (les ignorants ou les grimauds) kárhoztathatják ennyi nagy fejedelem maga- viseletét s csak a pórtudatlanság találhat ebben meg- lepőt és kárhoztatni valót.*

Ez a kardinálisi remek fejtegetés, ekként publikálva azt hiszem mindörökre véget vet irodalmunkban azon együgyű fecsegéseknek, melyek a modern nagypolitiká- ban szüntelen vádolták az államférfiakat a «pogány» törökkel való szövetkezés miatt.

De ugyanígy omlik össze az adatok világításában szerzőnk vádjainak egy másik főcsoportja, mely a «tatár hordákról) szól.

Rákóczi, szerinte, 1716— 17-ben elvakultan törtet önző célja felé, mely most datár hordák pusztításán át, felégetett magyar falvak füstjéből látszott feléje in- teni)). (68. 1.)

Hívei «tatár hordákat vezettek császári seregek ellem. (49. I.) Eszterházy Antalt és Porgách Simont félreismerhetetlenül a «muszkavezető» magyar főurak őseivé avatja, midőn közli egy császári kémjelentésből, hogy mikor megkérdezték a tatároknak Moldvában gyülekező «félelmes rablócsapatait»: hová és ki ellen készülnek, azok keleti egykedvűséggel felelték: oda, ahová a velük lévő magyar urak kívánják. (75. 1.)

Egy névtelen spicli e híradását a tatárvezető magyar urakról Hurmuzaki adta ki. Szerzőnk ezt nagyon jól

* Ld. egész terjedelmében a Függelékben.

78

-értékesíti a Rákócziánusok rovására. Azonban lapoz- zuk csak tovább ugyanazon Hurmuzakit. Ott majd megint találunk egy jelentést, ugyanazon magyar urakról, amely már nem névtelen skartéta, hanem a császári legbeavatottabb ügyvivő, Rosetti Miklós név- aláírással ellátott levele Stainville tábornokhoz, a császár erdélyi főhadparancsnokához. Ezt már jónak látja szerzőnk észre nem venni s azért közokulás végett van szerencsénk közzétenni betű szerint.

«A betörést — írja Rosetti — Erdélybe, még pedig nemcsak egy helyen tervezik. A Rákóczi-pártiak azon vannak, hogy ezt' nem a tatárokkal (non cum Tataris), hanem egyedül a törökökkel kell végezni, akiknek ha be törnek, minden rabságrahurcolástól és ellenségeskedés- től tartózkodniok kell. Ezzel a magyarok az erdélyiek- nek és a keresztyén Európának azt akarják bebizonyí- tani, hogy nem zsarnoki célból, hanem a magyar sza- badságért viselik ezt a háborút.»>*

Eszterházyék tehát, a törökkel egyetértve, mem a tatárokkah, hanem épen azok kizárásával tervezték a támadást.** Szerzőnk velők kapcsolatban mégis azt meri állítani, hogy:

* «Irruptioneni in Transylvaniain, et quidem non uno in loco meditantur, et persuadebant Rakocziani, rum cum Tartaris sed cum Turcis solis facere debere, qui irrumpentes ab omni captivitate et bostilitate abstinere debebunt, in hunc finem ut Transylvanis et Europae Christianae palám faeiant, non tyrannidis causa, sed Hun- garicsB libertatis ergo hocce bellum gprere». Dd. 1717. május. A bécsi hadilevéltárból közli Hurmuzaki: Documente privitóre la Istoria Eománilor. VI. 178. 179.

** «Alle diese Magyarén riethen gleichzeitig der Pforte, zum siebenbürgischen Feldzüge nicht die Tatárén, sondern blos die Türkén zu verwenden.» így tolmácsolja a magyar emigránsok szándékát még a magyargyűlölő «Fragmente zur Gesch. der Rumanen»is!

74

«A haditerv ugyanaz volt, mint a mellyel Batu khán századok előtt a tatárjárás végtelen nyomorúságát hozta szegény magyarok nyakára)). (77. 1.)

Batu khánt, a magyarság hírhedt pusztítóját, szerzőnk érzi, hogy nem húzhatja Rákóczi cimbora- ságába a hajánál fogva. Ily petárda elhelyezésénél bizonyos előkészítésre van szükség. Tehát egy mondat- tal előbb elhelyezi, hogy a tatárok «Vereczkén» át akar- tak hozzánk betörni.

Minden kis-iskolás tudja, hogy Batu khán főserege Vereczkén keresztül özönlött Magyarországra. Vi- szont azt meg, szaktudósok közül is alig egy-kettő tudja, hogy a chotini basa 1717-ben hol tört be az országba. Szerzőnk tehát így adja föl a szót:

«A krímiekhez kipcsaki és nogáji tatárok és cser- keszek gyülekeztek és Tatroson át, meg a Kárpátok- nak még éjszakibb fekvésű hágóin, köztük a vereczkei szoroson át készültek Magyarországba özönölni». (77. 1.)

Szerzőnk itt elhallgatja a forrást, melynek alapján Batu khán Vereckéjét emlegeti. Van oka rá. Még pedig nagy. Mert forrásaink sok hágóról szólnak, melyeken át a tatárok két ízben is be akartak törni Erdélybe r de — hiába kucatjuk föl valamennyit — épen csak a Batu khán vereczkei szorosa nincs köztük! Egykorú emlékeink szerint a tatárok 1717-ben a rodnai, a borgói és beszterczei, a tölgyesi, a békási, a gíjmesi, az ojtozi, meg talán a borsai és valami «mádeni» szoroson *

* Borsa (?), Rodna, Borgó s Beszterce: «wird zu Jass der tartar Hann mit Budjeakcer Volck erwartet, umb über Moldau, Kompo- longo einen Versuch in 7-bürgen und Hungam zu thuen». 1717. máj. 27. — « . . .das sich villes volckh an Tartam u. Libckaner gesam- blet habé, so ihren March gegen Hungarn an der gránitz von Mar- maros genomben, imwissend aber zu was Endte*. Június 1. —Tölgyes,

76

át akartak betörni hazánkba. Csak épen a Batu khán VereczMjéről hallgat a krónika!

Hol van hát az a «vereczkei szoros», melyen 1241-ben Batu khán tört be, 1717-ben pedig — szerzőnk sze- rint! — Eszterházy Antal «készült)> betörni Magyar- országba a tatárokkal?

Annyi bizonyos, hogy a forrásokban semmi nyoma, még abban sem, melyből szerzőnk minden bizonnyal összes idevágó adatait merítette ! Ott ugyanis, a szultán fermánjában, melyet a boszniai csapatok vezéréhez 1717 május 17-én intézett, a következők foglaltatnak:

«A moldvai határhoz közel eső Tatros szoroson át és a lengyel határ közelében levő .... szoroson át Erdélybe való menetelre Khotin vár parancsnoka, jeles vezirem — Allah tegye tartóssá dicsőségét — rendeltetett ki, mint szerászker s melléje rendeltettek Kipcsak, Ulu-nogáj és Cserkeszföld harcosainak meg- számlálhatatlan vitézeivel a nagy szultánok utódja Nedset-Géráj szultán, — legyen tartós a dicsősége! — továbbá a Khotin vidékén tartózkodó és magas biro- dalmam szolgálatára készen álló magyarok, továbbá a

Békás, Gíjmes, Ojtoz: «ille Seraskerius cum totó exercitu ex duobus partibus conabitur intrare duobus tramitibus praesertim : — ex Mol- dávia Calga Sultan cum exteris per Trotosi (a. m. Tatros) et alia loca». Június hó. — «Tartari sünt in Czuczora, et volunt irrumpere per Giorgio (Gyergyó), per Kymes, et per Oitos. Una pars illorum ad Karaczon Kővé (Karácson köve, a mai Piatra városa, Moldvában; Páter Bandin szerint, 1647: «olim erat mere ungaricum*) congre- gare se volunt, secunda pars ad Babo (Bakó lesz; románul Bacau), tertia pars ad Román et inde ad unum locum congregant se, sicque imiptionem facere volunt*. Szept. 21. — A chotini parancsnok szá- mára 1717. júl. 9-én adta ki a szultán a parancsot, hogy «Máden (?) felől vagy esetleg más szoroson át, egyszóval amelyik szoroson át Erdélyországba bevonulni alkalmasnak és előnyösnek látszik, az ott- levő ellenség megsemmisítése végett, vonuljon be».

76

Duna túlsó oldalán Akkermánból Ibrailába jövő katonaság)).*

Amiből azt a tanulságot meríthetjük, hogy szer- zőnk az «. . , . i szorosU, Batu khán és Rákócziék atyafi- ságos párhuzamba állítása kedvéért megtette me- reczkei szorosnahA Ez a «játék» azonban (hogy erőseb- bet, ne mondjunk) igen-igen balul ütött ki.

Szerzőnk ugyanis par malheur megfeledkezett arról, hogy a chotini tatárok és kurucoknak ha Verecz- kénél próbálnak betörni Magyarországba: Chotinból Vereczkéhez toronyiránt is legalább 250 kilométernyi vonalban okvetlen Lengyelországon keresztül kellett volna száguldaniok. Az pedig akkoriban békességben volt a törökkel, tehát a tatárt nem lehetett ráküldeni.

Tovább menve, szerzőnk így folytatja előadását:

«A történet azonban sohasem ismétli önmagát. A mostani felvonulás képe új vonásokat, rikító éles színeket nyert a török és tatár sorokban harcoló magyarok alakjai által». (77. 1.)

Ha igaz lenne, amit szerzőnk állít, akkor sem felel meg a történelmi valóságnak, hogy az általa elképzelt föl vonulásban valami «új vonások, rikító éles színek» jelentkeztek volna. Még a közelmúltban, Thököly és kurucaira nézve török vagy tatár tökéletesen mindegy volt; nem válogattak bennük s a kuruc király — nem úgy, mint Rákóczi — tatár khánokkal vagy azok csa- ládja tagjaival, az úgynevezett tatár szultánokkal, nem egyszer küzdött vállvetve a <(német» ellen. Ügy hogy az a nemzedék, mely tanúja volt legutóbb Thököly zernesti diadalának, a szultán csapatainak betörését

* Karácson Imre: A Eákóczi -emigráció török okmányai, 16., 17. 1.

77

el sem tudta képzelni a magyar emigránsok nélkül, kiknek megjelenéséhez kalandos terveket fűztek.

Szatmármegyében a királyi ügyész felségsértési port indított Kardos György ellen, azzal vádolván, hogy levelezett az emigránsokkal, hogy a német kvártélyos katonák felkoncolásáról beszélt (der Wunsch, als Vater des Gedankens!),'^ és hogy a betörés előtt két héttel állítólag azt a hírt terjesztette volna, hogy a tatárokkal Rákóczi-párti magyar urak is jönnek, akik majd felszabadítják az országot a német uralom alól. A vádlottat emiatt el is vitték Váraddá a tömlöcbe. A pör folyamán azonban az egész vármegye tanúsko- dott róla, hogy Kardos György uram, ha beszélt is a tatár-kuruc szövetségről, akkor csak azt tette, amit az egész vármegye, melyben ennek híre, minden alap nélkül, széltire el volt terjedve.^

Mikor aztán a betörés bekövetkeztekor tapasztal- ták, hogy a tatárok közt tényleg egyetlenegy magyar emigráns sem volt látható, a hatóság kénytelen volt fölmenteni a vádlottat a súlyos vád alól s elrendelni szabadon bocsáttatását.

Pontosabb ennél, hogy az első hivatalos tudósítás a besztercei szoroshoz rendelt császári kapitány részé- ről, csak a tatárokat említi^; a második meg csak a hír szava után indult, mikor a magyarok részvételét je-

1 «Procurator Fiscalis adducit eundem Incattum dixisse: una nocte Germanos ex Hungária eradicari posse, si videlicet quilibet incola Buum quartirisantem interimeret*. Extiactus Processus Cri- minis hsBsse, contra Georgium Kardos á Fisco regio suscitati et moti». Udvari kancelláriai levéltér.

* «Igitur sequeretur: Quod si etiam praetensus Incattus talem {amam sparsisset id ipsum non aggravaret, imo deberent ob talem famae sparsionem quamplurimi homines puniri». U. a. levéltár, dd. 1720.

* dd. 20. Aug. 1717. A gr. Károlyi nemzetség levéltárában.

78

lentette a főhaditanácsnak.^ Kétségkívül ennek alap- ján jelenthette a bécsi holland követ kormányának, hogy Eszterházy Anial a tatárokkal betört «Márma- rosba»> és «Besztercére» (Bistritz)».^

De az ezután küldött ismert és fölhasznált értesí- tések nyomban megcáfolták a riasztó hírt. S már Arneth császári hisztorikus ezek nyomán konstatálta, hogy csak azt hitték, csak úgy gondolták, hogy a betörők közt magyarok is vannak.^

Végre a legilletékesebb tanú, gróf Károlyi Sándor császári altábornagy, a császári hadaknak a Nógrád megyétől Erdélyig terjedő fél-Magyarországon főpa- rancsnoka, pontosan megírta a császári haditanács- nak, hogy csak vaklárma volt, mintha a betörő török- íiafcár ellenség soraiban magyar emigránsok is lennének;

*Ügy volt tudva, — írja Károlyi — hogy magyar vagyon véllek» t. i. a török-tatár sereggel; azonban Szatmár városának emberei rabszabadítás végett az ellenség táborát megjárván «akkor tudatott meg, hogy senki sincsen vélle magyarok közül»*. Tehát — szer- zőnk módszere szerint — világos, hogy «a török és tatár sorokban magyarok harcoltak !»

Ez époly világos, mint az, hogy gróf Eszterházy Antal, Rákóczi hű embere és emigráns társa, tatár- vezető volt, a hadjárata pedig «Eszterházy Antal tatár- járásai) (137. 1.). Hogy is ne lett volna Rákócziánus

^ Gr. Stainville a főhaditanácshoz, 1717. aug. 22. — A cs. és kir. hadi levéltárban, Bécsben.

* A hágai állami levéltárban, dd. 4. és 8. sept. 1717.

* <(Man vermuthete die Anwesenheit ungarischer Insurgenten bei diesem Corps». Arneth: Prinz Eugen v. Savoyen. II. 440.

* Sajátkezű eredeti okirat a gróf Károlyi nemzetség levéltára «Tartari» osztályában.

19

magyar mágnás létére szerzőnk szerint tatárvezető, mikor a legkompetensebb tanú, a vele szemben álló Károlyi azt írta róla, hogy se a tatárokkal, se azok nélkül, be sem tette a lábát az országba, mert «az moldvai vajdával in persona Eszterház Antal mara- dott az passusom^ vagyis Erdély határszéli szorosá- nál! Aztán, társaival együtt visszatért Chotinba^. Ezt megerősíti, mert majdnem szorul szóra így nyilatko- zik, a tatár rabságba esett Gessel kapitány Moldvából irt levelében, mely szerint «Eszterházy és Forgács is itt voltak, de csak a szorosnál maradtah^.

Teljesen bizonyos tehát, hogy gróf Eszterházy Antal Erdély kapujánál megállott és semmiféle hadat nem vezetett hazájába. Még pedig alkalmasint épen azért, mert a török, oláh és lengyel csapatokból álló betörő sereghez, a Rákóczinak tett igéret ellenére*, tatárok is vezényeltettek. Amit miután nem lehetett jelhárítani, annyit mégis kieszközölt vagy Eszterházy

* 1717. aiig. 30. A gr. Károlyi nemzetség levéltárban.

* A chotini parancsnokhoz és defterdárhoz Konstantiná'polyból 1717. okt. 16-án küldött rendelet szerint: <(A Lengyelországból ér- kezett magyar tábornokok közül Rákóczi királynak főminisztere Bercsényi, továbbá Eszterházy, Forgács és Csáky Mihály nevű négy tábornok Khotinban tartózkodnak*. A többiek ekkor onnét családos- tól eltávoznak, kivéve Elszterházyt, kiről a rendelet azt mondja, hogy «a toborzás folytatása végett, az eddigi módon Khotinban tar- tózkodjék». Karácson: A Rákóczi-emigráció török okmányai. 24., 25. 1.

* «der Moldauer fürst hat diese Unternehmung mit gar schállen augen angesehen, hat ein grosses Mitleuden mit misem Christen; der Esterhazi und Forgatz sejTid auch hier gewesen, aber nur aut dem Pass gewartet». Cs. és kir. hadi levéltár, 1717. s. 1. e. d.

* «Tartarorum invasiones, — cantra viihi fada pramissa ante •adventuni meum in Transylvania contigeront*. Rákóczi: Confes- aionee, p. 274.

80

vagy egyenesen Rákóczi, hogy a szultán, az ő kíván- ságukhoz alkalmazkodva («dem Wunsche der Magyarén- háuptlinge gemász»), szokatlanul, külön szigorú parancs* ban tiltotta el a betörő csapatokat minden pusztí- tástól.*

Szerzőnk tehát konstatálja, hogy a rendes török lovasságon kívül ((legnagyobbrészt tatárok», továbbá oláhok és «Eszterházy Antal vezetésével a magyar emigránsok* az országba törve <(a falvakat kirabolták és elpusztítottáb), «a tatárok fékezhetetlen rablásí vággyal* garázdálkodtak, — <(a szegény nép, a rutén és oláh parasztok, magyar jobbágyok pedig vasvillára keltek, hogy a Rákóczi nevében szabadítást ígérő kuru- cok fegyvertársai, a tatárok ellen védekezzenek* (86.,. 87., 88. 1.).

Ellenben Károlyi, hivatalos jelentésében, miután egy vármegyei ember nevezetes nyilatkozatát közli: «miért kell fegyvert fogni azon ellenséghez (t. i. ellenség ellen), hiszen nem bántanak azok minket h — részle- tezi, hogy mennyire nem akart a török-tátár ellen fegyverre kelni a föld népe. Aztán így folytatja: ♦Valamint ők nem bántották az ellenséget, az ellenség is sehul sem rabolt sem égetett legkissebbet is, hanem Szigetnek az végin két rósz házat, és Bagosi reá való ütése után, azoknak jelére, az kik étcaka tatárok el- szélyedtenek: három falukban az havasok alatt kiben három s kiben négy házat égetett meg.»**

A fejezet többi része nagy megelégedéssel konsta- tálja, hogy Eszterházyék ((belekiálthatták* az ország ♦népes, falvas völgyeibe a vezérlő-fejedelem nevét*;

* Hurmuzaki: Fragmente zur Geschichte der Eumánen. IV. 116* ** A gr. Károlyi-nemzetség levéltárában.

81

♦lélegzetüket visszafojtva hallgathatták, jön-e a régi harci kiáltásra felelet a völgyi házikókból.» De «az eredmény kétségbeejtő hallgatás volt. Rákóczi nevére a magyarság mozdulatlan maradtf>. (88. 1.)

Vájjon csakugyan mozdulatlan maradt-e? Szer- zőnk folyton emlegeti a psychológiai analysist, mely főcélja a történetírásnak, örömmel vájkál «mélyen», a lélek «legmélyebb mélységeiben». Hőséről egy helyt azt mondja, hogy «magatartása mély bepillantást en- ged a lélek titkaiba, melyeket ott lenn, a legmélyebb mélységben, mindnyájan félve takargatunk idegen sze- mek elől, holott magunk sem mindig tudjuk, mit rej- tegetünk ott». (53. 1.)

Valóban meglepő, hogy aki ily hátborzongató rej- telmességgel szokott leereszkedni a lelkek «legmélyebb mélységeibe)): a magyarság meglepő mozdulatlanságá- ról szóltában csak a felszínt látja s a világért sem kutatja a lelkek mélységeit. Holott tán nem tagadja, hogy népeknek is van psychéjük, s hogy vannak helyzetek, melyekben a külső jelenségek nem adják annak hű tükrét.

így ha a fennforgó kérdést tekintjük, a hivatalos magyarság akkor épúgy nem fejezte ki a magyarság zömének hangulatát, mert lélektani fejtegetésnél arról kell beszélni, — mint ahogy teszem a Bach-korszak hivatalos világa semmi igazat nem mutatott az ország hangulatára nézve.

A török háború előestéjén a nyolc évi belháborúban különben is kimerült ország el volt árasztva a győzel- mes császári hadsereg idegen katonáival. A határ- széli vármegyék széles vonalban az ország testétől el- szakított császári katonai őrvidékké alakíttattak át. Felügyelet alá volt helyezve jóformán minden

Ballii(i: Az igazi Kákóczi. 6

82

egyes nemesi kúria. Denunciánsok egész serege hem- zseg az országban. Elfogatás elfogatási ér. Rém- uralom áll fenn, mely mindenfelé Rákóczi «emissariu- sokat» szimatol. A hadsereg némely vidéken, így Zó- lyom, Nyitra, Hont, Bars, Pest, Szabolcs, Zem- plén, Szepes, Ung és Bereg vármegyében; Kassán, Egerben, Szolnokon, Temesvárt^ formális vadászatot tart a rebellisekre.

Minderről szerzőnk csak annyit tud, hogy Men- hard János kuruc kapitányt a Maros mentén elfogták, aki a kínpadon egy «ártalmatlan» összeesküvést lep- lezett le.

«Nem tudjuk, — így folytatja — de nem hisszük, hogy ezt komolyan vették volna s nem valószínű, hogy kormánylépések történtek volna ez «összeeskü- vés» elnyomására.* (80. 1.)

Én nem tudom mit jelent szerzőnk agyafúrt szó- tárában a «komolyság)>; de azt tudom, hogy mikor Stainville tábornok kézrekerítette Menhardot és tár- sait, azon kezdte, hogy közülök nem kevesebb, mint Jietet azonnal felakasztatott,^ és hogy ezt a felhúzottak komolyan vették, arról igazán meg vagyok győződve. S azt is tudom, hogy ezt az ítéletet kormányhatóság, t. i. a cs. és k. főhaditanács, utólag, hivatalosan appro- bálta.^

«A lőcsei fehér asszonyinak halálos ítélettel vég- ződő pöre» (81. 1.) szerzőnk fenti receptje szerint ter-

^ Cs. és kir. hadi levéltár Bécsben; Nyitra, Ung és Bereg vár- megye levéltára.

* Gr. Stainville jelentése a főhaditanácshoz, a cs. és k. hadi levéltárban. Registratura, sept. 1716.

* A főhaditanács Stainvillehez, a cs. és k. hadi levéltárban. Eegiatr. dd. 16. sept.

83

mészetesen szintén nem vehető «komolyan)>, mert — úgymond — az emigránsoknak «kívülről behatoló nyugtalansága a nemzetben mereven visszautasító moz- dulatlanságra talált* (82. 1.). S e tárgyban elismerően hivatkozik Marczali «világos előadására*.

Szeretjük a világosságot, hát nézzük meg mit mutat világosan? Nem kerül sok fáradságba. Ehol a kezünknél a Millennáris történet, melyben az idézett helyen (VIII. 153.), világosan olvashatjuk a követ- kezőket:

«Ez a per világosan mutatja, minő izzó, fojtó volt még mindig a politikai légkör Magyarországon. Nap- ról-napra várták a döntő fordulatot, Rákóczinak vissza- térését hadsereg élén vagy békésen. Teljesen bízni csak igen kevésbe lehetett. A legtöbb, kedvező alkalommal, hajlandónak látszott újra követni a felkelés zászlóját, mihelyesfc azt a fejedelem újra lobogtatja az országban.*

Ez csak eléggé «világos» előadás. Marczali itt épen az ellenkezőjét mondja annak, mint amire szerzőnk tanúnak idézi!

Ugyanígy jár el szerzőnk, midőn alkalma nyíUk, hogy a törököt és a magyar emigránst együtt és egy- szerre gúnyolja ki.

Csáky tábornok a böjtre hivatkozva, csapatainak ellátását készpénzben kérte kiutaltatni, «ami — úgy- mond — a törököket igen meghatotta és ha pénzt nem is, de rendeletet adtak ki kérése teljesítésére* (78. 1.).

Talán káprázott a szeme szerzőnknek, mikor a pénz nem-küldésről beszél, holott hivatkozott forrásá- ban épen a már «elküldött» pénznek az úton megőrzé- séről és a magyar emigránsokhoz juttatásáról rendel- kezik a hatóság, következőképen:

6*

«Drinápolytól Ruszcsukig az útban levő kádíkhoz, alkormányzókhoz, ketkhudákhoz és janicsár-szerdá- rokhoz.

A parancsolatom értelmében Ruszcsukban össze- írt és összegyűjtött magyarok ellátásáról való gondos- kodás végett kirendelt pénzügyi tezkeredsi Ali által — növekedjék a dicsősége! — elküldött összegnek az úton megőrzése és kellőkép biztosítása igen fontos és szük- séges, ezért bármelyiteknek járásába érkezik, megfelelő és biztos helyen őrizzétek, melléje embereket adjatok és biztonságban juttassátok el egyitek a másikhoz s nehogy, amitől Isten óvjon ! valami kár érje, elegendő számú embert adjatok melléje s gondoskodjatok róla, hogy egyiktől a másikhoz baj nélkül eljusson».*

E szövegből szerzőnk azt olvassa ki, hogy «a törö- köket igen meghatotta* Csáky tábornok kérése, de ♦pénzt nem küldtek neki».

Ellenben akinek érzéke van az igazság iránt, abból ugyan nem is sejti, vájjon «meghatotta-e a törököket* Csáky tábornok kérése, de azt pozitíve tudja, hogy «pénzt küldtek neki*.

Amiből az a tanulság, hogy egy Anatole Francé bízvást helyezhette mindenek elé és mindenek fölé az iróniát** — azért poéta, hogy ez a licentiája is meg legyen. De mit mondjunk a történészről, aki a kézzel fogható igazsággal szemben nemhogy az iróniának, de bárminek a világon elsőbbséget ad!?

Szerzőnk a magyar emigránsok katonai szereplé- séről szóló előadását e sorokkal kezdi: «Bercsényi kész tervvel lépett fel a kurucoknak a török seregbe való

* Karácson: A Eákóczi-emigráció török okmányai, 27., 28. 1. ** <(sans ironie, le monde serait comme une fórét sans oiseaux*. Vie littéraire, II. 56.

85

beillesztésére. Három ezredet javasolt felállítani, az egyik volna dragonyos, tehát nehéz lovas». (76. 1.)

Itt meg is állhatunk. Ha a dragonyos <(nehéz lovas», egyáltalában nem vagyunk kíváncsiak szerzőnk to- vábbi katonai fejtegetéseire.

A lovas fegyvernemnek nagy fogyatkozása, hogy magára hagyva, tisztán védelmi állásban harcképte- len. A lovasság e rég fölismert baján sokféle kísérle- tezés után Maréchal de Brissac segített azzal, hogy 1555-ben dragonyosok (dragons) neve alatt lovasított gyalogságot szervezett. E dragonyosok jóformán csak" menetközben lovasok s csak azért lovasok, hogy gyorsan oda legyenek vethetők, ahol szükség van rajok. Amint a tett helyére érnek, rögtön le a nyeregből! s mint muské- tások és pikások küzdenek gyalog, fölvéve az azonkor- beli muskétás és pikás-gyalogság szokásos alakzatait.

Németországban a dragonyosokat mint lovasított gyalogságot (berittene Infanterie) a harmincéves há- ború alatt Mansfeld Ernő hozta be, s ettől fogva három külön fegyvernem a lovas, a gyalog és a dra- gonyos. Rákóczi korában a jó öreg Páriz Pápai dik- cionáriuma is így veszi fel őket: «Dimach8e, árum: Dragonok, mind lovon, mind gyalog vitézkedők.» A XVII. században és épen a XVIII. század ele- jén, a dragonyos volt a legkönnyebb lovas: messziről meg lehetett őket különböztetni kölyök-csizmáikról (a lovasságé: lovagcsizma), födetlen mellükről, általában könnyű fölszerelésükről s könnyű, fürge lovaikról.* Aki ezeket mégis «nehéz lovasnak» látja, a mai ba- kát bizonyosan huszárnak nézné.

* Pürst Galitzin : Kriegsgeschichte der Neuzeit, I. 19. — Feld- züge des Prinzen Eugen v. Savoyen, 1. 520. továbbá : 221. 329. 597.

86,

A ((kalózkirály*.

Az elzüllött ember legfőbb ismertetőjele, hogy válogatás nélkül megy bele bárminő vállalatba, ha szimatja abból hasznot remél vagy ha általában álla- potja jobbra fordulását várhatja tőle.

Ily alaknak nézi szerzőnk Rákóczit. Azért tárgyalja oly élvezettel ((Rákóczinak aegei-tengeri kalózfejede- lemségét» (384. 1.). S azért teszi meg minden skrupulus nélkül ((archipelagusi trónkövetelőnek* (323. 1.), holott tudtunkkal nem is volt archipelagusi trón, amit köve- telhetett volna.

Rákóczi <(igy futott — szerzőnk szerint — egyszer az oláh fejedelemség, máskor a liviandi hercegség, majd az archipelagusi kalózkirályság után. Semmi sem sikerült neki» (303. 1.)

<^A császári követek — írja szerzőnk — gyakran feljegyezték a Rákócziról elterjedt híreket: hol Tunisban, hol Albániában akar magának fejedelemséget, máskor a perzsa háború fővezérletét szerette volna elvállalni. Üres hírek ugyan, de Rákóczi lelkiállapotával nem ellenkeznek » (384. 1.).

Ezek hát csak <(hírek)>, még hozzá <(üres», vagyis tartalomnélküli, más szóval minden igazságtól mentes hírek, (én úgy mondanám, hogy hazugságok), me- lyeket bizonyítékok híján, szerzőnk sem ürget-forgat tovább. De azért fölemlíti, mert ez is elősegíti az örö- kös «trónkövetelés» árnyékrajzát.

Jóval fontosabb ennél a «kalózkirályság» kérdése.

A magyar közönség keveset tud a kalózokról. Jóformán csak annyit, amennyit Jókai <(Kalóz király* című beszélye tár föl.

Szerzőnk is <(magyar közönség*. Epén annyi tör-

87

ténelmi tudása van róluk, mint egy regényolvasó magyar kisasszonynak, aki olvasta az emiitett roman- tikus rajzot, mely tényleg történelmi alapon áll. Jókai forrása ugyanis, amint sikerült megállapitanom, egye- dül Charles Johnson «The History of Pirates» cimű. 1724-ben megjelent műve, illetőleg — mivel Jókai gyenge angol volt — ennek francia fordítása.* Csak a címet kölcsönözhette a Robinson írójától, Dániel Defoetól, aki The King of Pirates cím alatt írta meg 1720-ban egy kalózvezér (Captain Avery) önéletrajzi regényét szintén történelmi alapon.

Ez ügyben tisztán kell látnunk, mert Rákóczi áhítozása a kalózfejedelemségre: vitriolba mártott gyanúsítás, mely minden egyéb vádat felülmúl. Ép ezért a kalóz-kérdést a legbehatóbban tárgyalom, úgy, amint az, különböző korokban, a folyton változó morá- lis becsű (moralische Werthschátzung) szerint feltűnik.

E kérdésben szerzőnket megejtette a magyar nyelv szegénysége, mely — nem lévén tengerünk — egy szóval jelöli a pirátókat, vagyis tengeri rablókat és a béke ölébe sóvárgó, vagy immár ott pihenő, államilag szervezett korzárokat. Egy elsőrendű szaktörténész, Guglielmotti, a piratókról és a korzarókról szólva, élesen kiemeli a kettő közti óriási különbséget (la enormitá del confondere queste due voci, capitalmente diverse).**

* Histoire des Pirates Anglois, depuis leur etablissement dana risle de la Providence jusqu'á préseut. Traduite de l'Anglois du capitaine Qiarles Johnson. Quatrieme Tome. A Trevoux, par la Compagnie. 1744. S". Chapitre X: Du Capitaine Howel Davis et de sa troupe. — Chap. XI. Histoire du Capitaine Bartholomée Koberts et de sa troupe, pp. 191—258.

** «Corsaro propriamente dicese Colui, che, quantunque privata

88

A tengeri rablók (pirati), se istent, se embert nem félő zsiványok (ribaldi qui nec Deum nec homines timent) és gazemberek bandája, kik zászló nélkül, vagy hamis zászlóval rablás végett járják a tengert, mint ((pestisei és ostora a tengernek*.

Ellenben a korzárok állami felhatalmazással, állami zászló alatt működtek, alá voltak vetve az állam törvényeinek, respektálták őket a semlegesek, kiter- jedt rájuk a nemzetközi jog; flottájuk segédcsapata a sorhajóknak s feladata az ellenség tengeri kereske- delmének meggátlása vagy ha lehet megsemmisítése. A máltai korzárok és a máltai kegyes, szentelt vitézi " souverain-rend egyesülten pusztították a törökök keres- kedelmi hajóit.*

A kalózkérdés ezekkel szemben merő politicum,

persona, nondimeno (autorizzato con lettere patenti dal suo govemo) comanda un bastimento armato, e corre il maré contro i nemiéi del paese, in tempó di guerra, a suo rischio e guadagno. Per estens'one dicesi pur corsaro o corsale il bastimento e l'equipaggio. Essi portano la bandiera nazionale, sono soggetti allé leggi dello stato, hanno tribunali che ne giudicano i fatti e le prede: devono rispettati dai neutri, possono rifugiarsi nei loro porti; vincitori o vinti godono sul maré le medesime guarentigie che il diritto di natura e delle genti accorda ai comandanti e persone dei corpi franchi in terra. Al con- trario i jnrati si pareggiano in tutto cogli assassini: Compagnia di ribaldi senza altra legge che il libito, uniti insieme per rubare sul maré, senza bandiera, o verő con bandiere bugiarde, senza rispetto di pace o di tregua, senza patenti, senza tribimali: pubblici nemici di tutti, pesté e flagello dei mari*. P. Alberto Guglielmotti : La guerra dei pirati e la marina pontificia dal 1500 al 1560. Firenze, 1876. I. pp. 48. 49.

* «La crainte d'étre pris par les Corsaires maltais ou par les bátimens de la Eeligion, engageait les négocians turcs á confier leurs marchandises á un pavillon ami de Malte, et ils se servaient de pré- férence de celui de Francé*. De BoisgeUn: Malte ancienne et moderné. Marseille, 1805. I. 169.

89

mely kizárólag hatalmi szempontok szerint iga- zodik.

Mihelyt tehát a korzárok forma szerint meg- hatalmazottjaik által jelentkeznek valamely hatalmas- ságnál, hogy letelepedési engedély és az illető állam rajok kiterjeszkedő védelme fejében hajlandók rendel- kezésre bocsátni kincseiket, hajóikat, ágyúikat, minde- nöket amijük van: szóba állott velők a pápától kezdve a világ minden fejedelme. Sőt arra is van eset, épen Rákóczi korában, nem kisebb politikus, mint Nagy Péternél, hogy maga a cár teszi meg az első lépést a kalózok megnyerése végett.

Az istenes monarchák, ha szükségük van a kaló- zokra s ezek jelentkeznek, menten úgy nézik őket, mint akik szánva-bánva bűneiket, lelkiismeretfurda- lástól gyötörve közelednek feléjök. Hogy' lehetne eltaszitni e szerencsétleneket, kik soh'sem voltak annyira istentől elrugaszkodottak, mint ahogy a hír szava beszélt róluk. Hiszen, szövetkezésükkor, két ujjukat a szent bibliára téve tették le esküjöket; vallási türelem dolgában átalán felülmúlták becsületes kortársaikat: vallásügyekben még csak a disputát sem engedték meg; tilos volt köztük a hazárd játék; halálos büntetést mértek arra, aki a kezükbe került nőket el nem bocsátotta s megölte vagy megsebesítette a magát megadott ellenséget; stb.*

Adatok rengetege bizonyítja, hogy az európai fejedelmek és kormányok mennyire törekedtek szövet- kezni a korzár-kalózokkal, hogy hasznukat vegyék (pour les utiliser).

* Bucquoy jelentése dd. 1722. Grandidier: CoUection des ouvrages aneiens concemant Madagascar. V. 114—116.

90

III. Vilmos angol király két kapitány kivételével kegyelmet hirdet minden kalóznak, aki 1699 ápril végéig behódol.^

A francia kormány 1701-ben az afrikai holland- gyarmatok megkaparítása végett, komolyan foglal- kozik az arabok és a madagascari kalózokkal kötendő szövetség eszméjével. S ugyancsak Rákóczi korában, a spanyol örökösödési háború alatt a három barbareszk állam, Tripolis, Tunis és Algir korzárai, tényleg mindig együttműködtek a francia flottával.^

1716-ban J. H. Huguetan, Gyldensteen gróf, a kalózok megbizottjával folytatott értekezés után, a dán királynak nyújt át egy emlékiratot, melyben a kalózok pártfogásának kettős hasznát fejtegeti. Az egyik az, hogy kitűnő tengerészeket nyer bennök a király, a másik, hogy nagy summa pénzt kapna velők. Egyúttal a gróf magára vállalja a kalózokhoz küldendő expeditió vezetését.^

Ugyanekkor XII. Károly svéd király tárgyal a kalózok ügynökeivel, kik tőle pártfogást és letelepedési jogot kértek. A király ez ügyben egyik tanácsosától indokolt véleményt kért, mely a legnagyobb mérték- ben kedvező volt a kalózokra nézve.* Ennek alapján

1 Capt. Johnson: History of PirateB, 1724. p. 77.

* (íLouis XIV. considérait alors comme álliés ceux qu'il traitait naguére en bandits, leur donnáit refuge dans le port de Marseille, falsait restituer au dey les esclaves chrétiens qui se sauvaient k bord de nos navires et, par un arrét en conseil, admettait les Algériens aux partage des prises faites en coinmun». Vandái: Une ambassade íraníaise en Orient sous Louis XV. pp. 92., 93.

* Nordberg: Histoire de Charles XII. Traduite du suédois. A La Haye, 1748. III. 309.

* «je ne suis pas fórt éloigné de erőire que ces gens-lá devien- draient de fórt bons et fidéles sujets á l'égard d'une puissance qui

91

adta ki XII. Károly 1718 jún. 24-éró'l keltezett véd- levelét a kalózok, a « szövetkezett társak » (associés) számára. Elrendeli Svédországba telepítésüket. Pén- zükre nem tart számot, de ha az állam kezébe adják, ugyanoly kamatot kapnak érte, mint a svéd alatt- valók. Mivel egy Indiai Társaság alapítását tervezték (Compagnie des Indes) : megengedte nekik, hogy maguk válasszák meg a társaság igazgatóját. Végül megígérte nekik, hogy felerészben közülök, felerészben svéd tisz- tekből álló külön törvényszéket állít föl számukra, stb.* A király halála miatt egy ideig abba maradt alku- dozásokat 1719-ben ismét megkezdte Ulrika Eleonóra svéd királyné s már készülődtek a tengerentúli expe- ditióra, midőn 1722-ben neszét vette a dolognak Nagy Péter az oroszok hatalmas cárja, s azonnal elhatározta, hogy elébe vág a svédeknek.** Szokása szerint gyorsan intézkedett. Heves képzelme vezette, a részletek minden

leur voudrait oífrir sa -proiection et qui, par un effet de clémence et de générosité, les voudrait bien retirer du mauvais pas oh ila se trouvent actuellement; il est du moins certain qu'on en pourrait fairé une pépiniére de bons pilotes et de bons matelots, et je puis dire n'avoir jamais vu fairé de manoeuvre avec plus d'adresse qu'á bord de leurs navires. — Une puissance absolue ne manquerait pas de moyenB pour les engager á une maniére de vivre plus disciplinée et plus moralisée, ce qui est d'autant plus probable que ce sentiment s'accorde avec l'expérience de tous les siécles, témoins ces fonda- tions de royaumes et de républiques en Gréce et en Italie qui dans le commencement n'étaient qu'un ramas de coureurs et de gens qui ne s'étaient distingués que par leurs déréglenients, mais qui, á l'aide des lois et du temps, sönt devenus les nations du monde les plus braves et les plus polies, et en un mot les plus capables de toutea sortes de vertus». Grandidier, 1. c. III. 636. dd. 1716.

* Eredeti állaniokiratok alapján bőven ír róla Nordberg: His- toire de Charles XII. T. III. pp. 309. 310.

•• Waliszewski: Pierre le Grand. Paris, 1897. pp. 388-389. Golikof és az orosz Tengerészeti Szemle nyomán.

92

közelebbi ismerete nélkül. De tisztában volt vele, hogy ellenlábasának terveit kereszteznie kell, hogy Madagascaron és kincsein át vezet az út Indiába, a Nagy Mogul mesés kincseihez és hogy ott gajakot meg egyéb hajóácsoláshoz való, de Oroszországban nem kapható épületfát szerezhet.

A két hatalom közt a kalózok megnyerése végett megindult ádáz versengés közben. Nagy Péter 1723-ban «trés puissant roi et souverain de la bonne ile de de Madagascar»-nak címezve a kalózkirályt, ahhoz intézett levelét így írja alá: «Votre cousin Pierre», vagyis úgy, mintha uralkodótársa lenne. «Hajlandó — úgymond — rendelkezésére bocsátani birodalmának azt a tartományát, melyet legmegfelelőbbnek talál, hogy ott országoljon (pour y résider). ígéri továbbá, hogy őt és az övéit minden ellenfelével szemben meg- oltalmazza, nem törődve a veszéllyel, melyet ez intéz- kedés maga után vonhat».*

Nyilvánvaló, hogy Nagy Péter maga kereste az összeköttetést a kalózokkal, s csak is ebben külön- bözött uralkodótársaitól, kiket viszont a kalózok kerestek föl ajánlataikkal.

A kalózok ugyanis, — amint láttuk — valahányszor csak, régi életmódjuk elhagyásával, le akartak tele- pedni: kivétel nélkül mindig valamely tényleg uralkodó fejedelem pártfogását igyekeztek megszerezni. Igen természetesen, mert csak államhatalom biztosíthatta békés otthonukat.

Azt tették a fennforgó esetben is, midőn a szultán- hoz fordultak. Kiadatlan okiratok alapján pontosan

* Grandidier: Collection des ourrages anciens. V. 146—154.

ds

megállapíthatom, hogy megbízottjuk PZow^/iwan^ Rákó- czival tárgyalva kijelentette, hogy ők valamely ural- kodó hatalom pártfogását kérik, (la protection de quelque puissance souveraine) mely számukra menedék- helyet biztosít (qui leur procure un azile), s földet ad uekik, ahol biztonságban élhetnek. Ennek megvásárlása fejében (pour acheter la dite protection) felajánlják kincseik egy nyolcadrészét, s azonkívül évi jövedelmük hat százalékát.^

A hosszúra nyúlt első tárgyalások befejeztével hat pontra terjedő szerződéstervezetet nyújtottak be a nagyvezérhez, melyben Rákóczinak a neve sem fordul elő! Ebben különösen fontos a harmadik és a hatodik pont.

A harmadik § azt mondja, hogy a szultán birodal- mában ott telepedhetnek le, ahol akarnak, s isteni tiszteletüket minden megszorítás nélkül gyakorolhatják (e godranno il lor culto divino senza ristretto o impe- dimento alcuno). Amiből azt lehet kiolvasni, hogy ezek talán mégsem lehettek olyan elvetemedett, se istent, se embert nem félő zsiványok (ribaldi qui nec Deum nec homines timent) !

A hatodik § pedig felajánlja a szultán részére, hogy suzerainitásának s az azzal járó pártfogásnak fejében, összes kincseiknek negyedrészét átadják neki.^

Látnivaló, hogy a kalózok nem kerestek királyt, — se Rákóczi, se más személyében — hanem elsősorban

* Kégiesen Ploumian. E név lefordítva annyi mint Szántó. Közön- S^es angol név. Szerzőnk mindig Plouiman-naií írja. Dy nevű angol sohase volt a világon.

* A konstantinápolyi francia követ a külügyminiszterhez, dd. 18. jnillet, 1725. Id. a Függelékben.

* A velencei állami levéltárban.

94

protektort. Fölösleges is lett volna kalózfejedelem után járniok, hiszen fejedelmük már volt: «királynak» hivatta magát otthon, Madagascarban. Nekik országra volt szükségük, ahol kincseikkel letelepedhettek, vala- mely souverain védőszárnyai alatt.

Rákóczi se országot, se souverain protectiót nem adhatott nekik, mikor épen szerzőnk szerint maga is csak dkoldusbotra jutott, szegény, földönfutó, emigráns trónkövetelő)) volt, aki ((kegyelemkenyéren tengődött». Honnan vette volna hát a hatalmat, hogy megoltal- mazzon egy odiozus nagy társaságot a világ hatalma- saival szemben?

Azt igen is megtette, hogy e szerencsétlenek érdeké- ben közbenjárt. Szóba állt velők, ép úgy, mint ahogy tárgyaltak velők azon kor királyai és miniszterei. S többé-kevésbbé ugyanazon okokból. Erre utalta vallásos kedélye és fenkőlt humanizmusa, mely a megtérő bűnös iránti «compassiót» kivánta tőle.* Erre utalta az anyagi, a politikai érdeksphaerában, saját védelmezőjének, a török birodalomnak előmenetele. A török, kengyelből szerezte országait, de a tengeren, amely nélkül nincs igazi nagy hatalom, sehogy sem tudott zöld ágra vergődni. Lepanto megmutatta, hogy e téren nem állhat meg Nyugat fejlettebb kultú- rájával szemben. Ha tehát Eákóczi, rendezett jog- viszonyok keretébe állítva a török állam szolgálatába szegődteti a világ legelső tengerészeinek tartott korzár- kalózokat, ágyúkkal felszerelt hajóhadukkal s kin- cseikkel együtt: a török birodalmat kétségkívül leg-

* V. ö. «ce serait une action pieuse et digne de la clémence d'un grand Eoi de les retirer de l'état de perdition oü ils se trouvent*. Memorandum a dán királyhoz, dd. 16. juin, 1716.

95

gyengébb oldalán támogatja, ami megbecsülhetetlen politikai szolgálat lett volna.

Szerzőnk ugyan egy helyt azt mondja, hogy negyedül Rákóczi vette komolyan a dolgot: párisi megbízottjával. Bonnal, a francia miniszter figyelmébe ajánlta az angol (t. i. «Ploutman», kalóz-megbizott) terveit, melyek a portára rendkívüli haszonnal járná- nak». (282. 1.). Más helyt azonban, a szokásos ellen- mondással, maga cáfol önmagára, midőn előadja d'Andrezel konstantinápolyi követnek ez ügyről való véleményét, mely az utolsó betűig megegyezik Rákóczi nézetével! «A kalózokkal való megegyezés dolgában — írja a követ — nagyon óhajtanám, ha meggyőzhetné a nagyvezért, mert az nagy előnyére válnék a Portának (dans Texeeution duquel la Porté pourroit trouver de grands avantages), épúgy, mint Franciaországnak* (384. 1.).

Tehát nemcsak egyedül Rákóczi, az unalomig « hi- székenynek» feltüntetett ember vette komolyan a ka- lóz-kérdést, hanem az absolute legilletékesebb állam- férfi is, t. i. Franciaország konstantinápolyi követe.

Maga az « aegei-tengeri kalózfej edelemség» mint tnűszó, szerzőnk gyártmánya. «Rákóczinak — úgy- mond — aegei-tengeri kalózfejedelemségéről és ez ügyben való tárgyalásairól igen helyes képet adott Márki id. m. III. kötet, 622. 1. a Malagolatól kiadott velencei követjelentések alapján» (384. 1.).

Amiben csak az a bökkenő, hogy

1. se Malagola, se más, soha nem adta ki az erre vonatkozó velencei követ jelentéseket;

2. hogy ha megnézzük Márki Sándor Rákócziját az idézett helyen, csak azt látjuk, hogy ő ott egy- szerűen lefordítja Malagola cikkének illető helyét,

96

s mint komoly történetíró, adatok hiányában nem ad <(képet» az «aegei-tengeri kalózfej edelemségről». Ennek bizonyítására legjobbnak látom minden szószaporítás nélkül egymás mellé állítani a két szöveget, elől a Malagola eredetijét, utána Márki fordítását:

«Es findet sich noch eine Nachricht in den Depeschen des Bailo, in einem vom 27. Aug. 1727. datierten Briefe und zwar die, dasz eine Kolonie von unge- fáhr 3500 Piraten, zum groszen Theil Englánder, von Madagas- kar, als Untertanen des Fürsten Eakoczy mit ihren angeháuften Schátzen, und 16 Schiffen auf die Inseln Naxos und Páros übersiedeln wollte, wenn der Sultan ihnen derén Besitz über- tragen würde; sie versprachen dafür Unterwürfigkeit und Ge- horsam und woUten der Hohen Pforte den vi érten Teil ihrer Schátze überlassen. Der franzö- sische Gesandte war dem Vor- schlag günstig gestimmt, aber der österreichische war darüber auf- gebracht und warnte auch den venezianischen Bailo, indem er auf den Schaden hinwies, der dem Adriatischen Meere aus der Nachbarschaft so gefáhrlicher Leute erwachsen könnte. Nach verschiedenen Mahnungen ver- ■weigerte daher der Groszwesir, der anfangs dem Projekt nicht abgeneigt schien, seine Zustim- mung und verbot, dasz noch weiter von der Sache gesprochen •werde». (Deutsche Eevue, 1907. S. 242).

«A velencei követ már 1727 augusztus 27-én azt újságolta, hogy valami 3500, nagyobbrészt angol kalóz Madagaskár szigeté- ről kincsekkel megrakott tizen- hat hajón az Égei-tengerben a Ky kiadókban, Naxos és Páros szigetén akarnak letelepedni. Meg- ígérték, hogy ottan, mint Eákóczi fejedelem alattvalói, elösmerik a török fenhatóságot s hűségök és engedelmességök jeléül a portá- nak átengedik kincseik negyed- részét. A konstantinápolyi fran- cia követ, hir szerint, pártolta ezt a tervet, a császári követ azonban nagyon felháborodott ellene. A velencei bailót (követet) is figyelmeztette, milyen csapás volna a köztársaságra, ha az Adriai-tenger^ szomszédságában ilyen veszedelmes kalózok teleped- nének le. így történt, hogy a nagyvezir, akinek a terv eleinte tetszett, jóváhagyását megta- gadta s megtiltotta, hogy a dologról tovább beszéljenek*. (Márki Sándor: II. Eákóczi Fe- renc. III. 622).

97

A «képet» tehát nem Márki, hanem Carlo Malagola, a velencei állami levéltár igazgatója rajzolta, ö pedig a bailo jelentését mennyire értékelte, mutatja az, hogy ugyanakkor, midőn ez a közleménye megjelent: megírta Rákóczi életrajzát «Francesco Leopoldo Rákó- czy e la lotta nazionale Ungherese» cím alatt (1907), annyi dicsőítéssel s olyan áradozó lelkesedéssel, mely- hez legföljebb Thaly Kálmáné hasonlítható. Malagola, mint igazi történetíró, a kalózokról szóló mende- mondának annyira nem ad hitelt, hogy művét e jellemző szavakkal végzi: «Rákóczi alakja legtisztább fényben tündöklik (la sua figura brilla di purissima luce)»!*

A velencei levéltár tudós igazgatója nagyon jól tudta, hogy Rákóczinak se kalóz, se egyéb «alatt- valóiról (sudditi)* nem lehet beszélni a török biro- dalomban; nincs ott alattvalója másnak, csak a szul- tánnak. S azt sem tehette föl a szultánról, hogy a görög szigeteken a maga fennálló teljes felségjogát felcserélje a suzerainitással, melynek reá nézve gya- korlati értéktelenségét épen a földközi-tengeri kalóz- államok példáján bő alkalma volt tapasztalni.

Szóval Rákóczi «aegei-tengeri kalózfej edelemsége» szakasztott párja az ő «tunisi fejedelemségének* — Tunisban is kalózok fészkeltek! — , vagy az ő « albán fejedelemségének », vagy az ő « perzsa fővezérségéneki), mely <iüres hírekkel» a körülötte hemzsegő fizetett kémek időről-időre delektálták Rákóczival ellenséges gazdáikat. Csak annyi igaz belőle, hogy a nagyvezér felhívására, kinek állandó tanácsadója volt a török birodalom legfontosabb ügyeiben, — tényleg tárgyalt

* D Secolo XX. Milano, Gennaio 1907. N. 1.

Ballagi: Az igazi Sikóczi. 7

98

a kalózokkal, miként annak idején a pápa s egyéb koronás uralkodók. De a beszélgetés leírása minden valószínűség szerint Ploughman koholmánya, aki ezzel egy kis pénzre akart szert tenni.

Annak, aki csak egy kicsit behatolt Rákóczi lelki világába, egy vele ellenséges lábon álló hatalomhoz küldött hír vagy jelentés alapján, nem is lehet elhinni azt, hogy ő, aki például rendes török hadcsapatok veze- tését is mindig visszautasította: kalózok, még hozzá angol protestánsok királysága után törte volna magát. 8 ha értesül a háta mögött kovácsolt vádról, kétség- kívül époly előkelő, igazi uri hangon utasítja vissza azt, mint marquis de Villeneuvenek, a konstanti- nápolyi francia követnek az ő egyéniségét félreismerő «gyik felhívását: «Követ úr! ön nem ismer engem; ez az oka, hogy olyan felületes véleménye van rólam».

Es most, visszatekintve mai felolvasásom ezen első részére, konstatálhatjuk, hogy szerzőnk történészi alapelve röviden így foglalható össze:

ami fehér, az bizonyára fekete. S így válik kezei között Eákóczi alakja egy képzeleti fénykép negatív lemezévé, mely mindent feketének mutat, ami a való- ságban fehér, és mindent fehérnek, ami sötét.

Csakis így lehetséges, hogy szerzőnk szerint, amint bemutattuk:

Rákóczi, mikor kegyes gyakorlatokba mélyedve a kamalduli remeteségben ájtatoskodik: bizonyos, hogy a «regens udvarában* tivornyázik;

mivel kiköti, hogy tatárokat semmi szín alatt nem vezet az országba: ennélfogva á la «Batu khán», tatárokkal égetteti a magyar falvakat;

mikor hajóhadat akar szervezni a szultánnak s ■ennek alapfeltétele, hogy a kalózok ne kalózkodjanak: akkor nyilvánvaló, hogy felcsapott <(kalózkirálynak»;

mivel úgy beszélt franciául, mintha egész életében Franciaországban lakott volna: tehát nem tudott franciául;

mivel mindaz, aki vele érintkezett s főleg Madame de Maintenon, egyéniségét elbűvölőnek mondja, olyan- nak aminőt még nem látott: tehát 39 éves korában bizonyosan vén amoroso volt, akit kinevettek;

mivel souverain-incognitóban élt a francia udvarnál: világos, hogy ((rangsorba osztott udvaronc» volt;

mivel grand connaisseurje volt az udvari élet minden rejtelmeinek: tehát «udvari műveletlenségéről* kell beszélni;

és amikor lázban égve várta őt az ország, hogy csatlakozzék zászlóihoz: természetes, hogy tudni se akart róla senki!

Ugyanezen módszerrel olvasván az evangeliomot, ■szerzőnk kétségkívül be tudja bizonyítani, hogy volta- kép a Jézus Krisztus volt Júdás, aki harminc ezüst pénzért eladta a Megváltót.

Az «impertiiiencia».

A *Száműzött Rákóczi* című munkát megjelenése- kor nagy megbotránkozás fogadta, széles körben. Jogo- san-e vagy anélkül, — ezt úgy gondolom, épen én mondhatom meg.

Mert én is megírtam Rákóczi történetét s abban a pártszempontoktól mentes történetírói objectivitásnak oly példáját adtam, melyet elegendő pár szóval bemu-

7*

100

tatnom, hogy ítéletem elfogulatlan igazsága iránt, a nagy közönség és a szakértők bizalmára joggal számot tarthassak.

1897-ben ezt írtam Rákóczi életrajzában: «Történet- ellenes felfogás dicsérni vagy kárhoztatni azt a harcot, melyet Rákóczi, nemzete nevében fölvett, a törvény- telen eszközökkel bár, de végtére mégis a törvény jogcímén uralkodó királya ellen. Ez a harc a viszo- nyokban rejlett és nagyszabásúnak kellett lennie, mert a küzdő felek egyaránt erősen eszményi irányzatúak*.*

Aki ért hozzá, e sorokból pontosan megállapít- hatja, hogy ez szorosan tudományos, történetphiloso- phiai" álláspont, mely a politikát és morált kizárólag a tudományos megismerés alapján igyekszik értékelni.

Ily nyugodt öntudattal kell most konstatálnom, hogy egész irodalmunkban a Száműzött Rákóczi az első mű, mely az eddig tisztán osztrákok: Bidermann és Lustkandl, Túrba és Tezner által képviselt irány- zatos politikai felfogást Magyarországgal szemben, nemcsak tökéletesen magáévá tette, hanem még meg- tetézte a földre tiport magyar nemzet és történelmi kifejezője iránti nem tudom hányadik hatványra emelt gúnyolódással.

Mindazt, ami Rákóczi korában Magyarországon és az emigratióban történt, szerzőnk ép úgy, mint a fenntisztelt osztrák írók, csakis a császárság álláspont- járól nézi, semmi figyelemre nem méltatva a magyar alkotmányt. Az Einrichtungswerkekkel, a Caraffákkal, a jure armorummal törvényeink ellenére föllépő despo- tizmus ellen nincs egy szava. Széchenyi hiába írta meg a legragyogóbban, hogy a jure armorura és a

♦ Pallas-Lexikon, XIV. 377.

101

jure haereditario-országlás összeférhetetlen: szerzőnk nem vesz róla tudomást. S fennen magasztalva a császárnak «őseitől örökölt hajthatatlanságát)) azzal szemben, kit «a magyar törvények lázadónak nyilvá- nítottak* (42. 1.), ezt a «szerencsétlenül járt felkelő vezért* (9. 1.), Rákóczit, egész művén át szakadatlanul ostorozza, különösen négy címen, melyekre százszor meg százszor, legtöbbször ugyanazon kárhoztató sza- vakkal, vissza-visszatér, mint a darázs a mézre.

Ez a négy titulus exsecrandi: 1. az eskü szentsége; 2. a rendiség; 8. az emigratió; 4. Erdély birtoka körül forog.

Rákóczinak mind a négy kérdésben, a tények bizonysága szerint, eihokratikus, ész- és természetszerű az álláspontja, mely mindig céltudatosan irányítja akaratát, cselekvését. Szerzőnk mind a négyből főben- járó vádat kovácsol ellene. Lássuk tehát, hogy állunk velük, természetesen nemcsak a magunk szemével nézve, hanem tekintetbe véve azt is, miként nézte maga Rákóczi a maga dolgát, mik voltak indokai, minő sorozatban jelentkeztek azok előtte, s mit szólt hozzájok lelkiismerete, melyet mindig szorgosan meg- vizsgált, mielőtt határozott volna.

1. Az eskü szentsége valóban alapdogmája Rákóczi egész közéletének. A morális kötelezettségekről átalá- ban az a felfogása, hogy «ha azok megtartásáról van szó, a legnagyobb veszélytől sem szabad visszariadni.* Megvetendő eljárás — úgymond — mindig ígérni és semmit meg nem tartani, holott eszélyesen kell ígérni és azt mindig meg kell tartani*.

* ís'exposer plutot aux derniere perils, que de manquer aax engagements*. A külügyminisztérium levéltárában, Párizsban.

102

Politikai szempontból magasztositania kellett az. eskü szentségét, mert az egész magyar alkotmánynak a királyi hitlevélre letett eskü volt a legfőbb erkölcsi biztosítéka. «Hazánk eddigvaló fegyverre-kelései — úgymond — nem egyébtül származtanak, hanem, hogy az ausztriai ház uralkodásától fogvást egy király sem volt, aki törvényeinket megtartotta volna». Pedig Magyarországon király és nemzet egyaránt alattvalója kell hogy legyen a törvénynek, melyet együttesen hoznak; azért aaz császár Magyarországnak kormány- zásárúi úgy gondolkozzék, mint Angliárúl, ha a szabadságunkat megtartani kívánja, melyet ha meg- cselekszi: hasonló hűséget várhat nemzetünktűl»^.

Látnivaló, hogy Eákóczi eszményképe az 1688-ban megvalósított angol alkotmányos szabadság, s egész politikai programmja a királyi eskü megtartásán sarkallik. Ügyhogy amiért ő küzdött:

hogy egy önálló nemzet félremagyarázhatatlan alkotmánya azért alkotmány, hogy funkcionáljon;

hogy a törvény annyi mint törvény és hogy azt meg kell tartani annak, aki szentesíti: voltakép nem annyira a politika, mint inkább a legközönségesebb józan ész kategóriájába tartozik. Ennek tagadása az azonossági elv (princípium identitatis) tagadása, — egy, nem annyi, mint egy, tíz nem annyi, mint tíz — ami csak úgy lehetséges, ha a feje tetejére állítjuk a logikát.

2. Lehetetlen küzdelem hőseként akarja bemutatni szerzőnk Eákóczit, midőn az Európaszerte múló- félben levő, vagy épen idejét múlt rendiség kizárólagos bajnokául tünteti föl, kinek a központosító absolu- tizmussal szemben tönkre kellett mennie.

• Archivum Eákóczianum. I. 468. dd. 1706. jan.

1Q6

Eákóczi azonban nemcsak a rendiségért, hanem még inkább a közszabadságokért is küzdött.

Nincs általánosabb, mindenkire kiterjedő szabad- ság, mint a vallásszabadság. S Rákóczi ez eszmét úgy képviselte, hogy küzdelmének nyolc éve alatt vallási sérelem vagy torzsalkodás egyáltalán nem volt, 3 lelkesen harcolt zászlai alatt mind az öt felekezet. Plébánosok és görög batykók, református és luteránua prédikátorok, híveikkel együtt egyaránt csatlakoztak hozzá.

De vele volt a jobbágy és a polgár, a köznemes és a főnemes is. Ügyhogy mozgalmában nem a nyugat- európai hasonló küzdelmeknél érvényesülő merev rendi- ség, hanem az egész ország minden rendű lakosságá- nak (regnicolae) akarategysége jelentkezett, ami siker esetén kétségkívül nem maradt volna megfelelő követ- kezmények nélkül,

S végre, harmadik szempontból, bár határozott célja a nemzeti uralom (ethniarchia) megvalósítása volt, seregében a magyarral együtt küzdött a német, a tót, a ruthén és a román, bizonyára azért, mert összes tetteiből türelem és méltányosság sugárzott 3 ezek zálogául az ország összes lakosai legelőször ő általa nyerték el lelkiismereti szabadságuk teljes élve- zését. Seregéből csak a rác hiányzott, melyet mint vadonatúj telepítvényt épen a magyarság megbontá- sára hozott az országba a császári uralom.

— Rákóczi küzdelmének az örökkévalóságba át- menő lényege nem az időhöz és helyhez kötött rendiség, hanem a nemzeti öncélúságnak, vagy politikai szóval a nemzeti önállóságnak megmentése. Ez pedig elpusztíthatatlan érzelem- és gondolatvilágot repre- zentál, melyet le lehet verni, de amely az idők folyamán

104

visszatér, vissza kell térnie, mig az a nemzet él. Mert az önelhatározás és önirányzás akarata: természetszerű, immanens alaptényezője minden nemzeti létnek.

3. Szerzőnk elkárhoztatja az emigratiót, mint álla- potot «Minden száműzött élete — úgymond — a köz- nek haszontalan, hisz a száműzetésnek megokolása épen abban rejlik, hogy az otthoni új rend a régi rend embereinek nem tudja többé hasznát venni és eltávolításukkal kénytelen könnyíteni magám (336. 1.).

Valóban nagy politikai bölcseség, melyből az követ- kezik, hogy mivel igazi ellenzéknek nem tudja se új rend, se semmiféle kormány «hasznát venni*, tehát verje ki az országbul; megteheti, mert erősebb. Még jobb példa, amit Voltaire elsősorban említ az ellenzéki szellem leküzdésére: «kezdjük — úgymond — a szultá- non: az levágatja mindazoknak a fejét, akik nem tetszenek neki». Alapos módszer, mely lehetetlenit minden emigratiót és száműzetést.*

Mikor aztán azt mondja szerzőnk, hogy az emigra- tió «hiábavaló erőlködés» (274. 1.), «hiábavaló semmit- tevés» (274. L), «hiábavaló erőfeszítés* (275. 1.) stb., akkor még valósággal Metternichen is túltesz! Az még óvakodott így beszélni az emigratióról, friss emléke- zetében lévén az a tengernyi royalista, aki a mon- archikus elvet épen emigrálásával mentette meg.

Hisztorikusnak azonban tudnia kellene, hogj^ a legtöbb modern állam megalakulásának Európában előfőltétele, Amerikában alapja volt a politikai vagy vallási meggyőződés oly hajthatatlansága, mely a nemzeteknek épen legjobbjait vitte idegenbe, hogy

* Barére is így okoskodott, mikor a guillotine-t ajánlotta: «les morts sönt les seuls qui ne reviennent pas)).

105

vagy ott alapítsanak új hazát vagy a régit onnan segítsék új életre kelteni.

4. Rákóczi történelmi hivatottsága fejedelmi szár- mazásában gyökerezik, melyet igazi fejedelmi érzés és gondolatvilág emelt, ö Erdély fejedelemségét hit- bizományul tekintette, melynek birtoka legfőbb bizto- sítéka méltán «elárvultnak» nevezett nemzete fenn- maradásának. S épen legnagyobb ellenlábasával bizo- nyíthatom, hogy az akkori viszonyok között, mennyire helyesen ítélte meg a helyzetet. Caraffa, az eperjesi hóhér, a kor legeszesebb diplomatája, Lipót császár- hoz intézett emlékiratában «kétségbevonhatlan igaz- ságnak» mondja, hogy «Erdély birtoka nélkül Magyar- ország le nem. igázható. Ha ö Felsége Erdélyben nem uralkodik, Magyarország nem hagy fel a reménynyel, hogy vélt szabadságát vissza fogja szerezni».*

Ez a vélemény, melyet az egész császári kormány magáévá tett, mint a pelyhet, úgy fújja el szerzőnk núnden csúfolód ásat Rákóczinak az erdélyi ügyben tanúsított csökönyössége miatt. <(Az ő helyváltozta- tásainak — így nevezi a fejedelem bujdosását — mindvégig ugyanaz az egy oka volt: az erdélyi feje- delemség vágya és reménye. Még 1709-ben, jóval a nagy katasztrófa előtt, inkább száműzetésbe akart menni, semhogy Erdélyről lemondjon s átengedje a

• «eine unláugbare Wahrheit ist's, dasz ohne 8iebenbürgen Un- garn nicht zu zwingen. So alsó Ihre Majestat in Siebenbürgen nicht herrschen, lászt Ungarn die Hoffniing nicht sinken, sich in seine ver- nieinte Freiheit wiederuin zu setzen». Caraffa 's Project: wie Sieben- bürgen unter k. k. österreichischer Devotion zu erhalten — an Kaiser Leopold, v. J. 1690. Archiv des Vereines für siebenbiirg. Landeskunde. N. F. I. 168. 164.

106

császárnak* — oly erős gyökeret vert lelkében a vágy, hogy őseinek fejedelmi székébe üljön» (52. 1.).

E szerint Rákóczinak egyetlen igazi célja az erdélyi fejedelemség megkaparintása és megtartása volt. Szer- zőnk ezt a tudományt készen kapta Vetési és Klement irataiban; de újabb köntösben is megkaphatta két nevezetes hisztorikusnál.

Az egyik Arneth, császári levéltári igazgató,** kinek nagyterjedelmű történetirodalmi munkássága elsősorban az osztrák politika igazolására szolgált Bach és Schmerling alatt.

A másik Onno Klopp, a felekezeti és politikai elfogultság és részrehajlás legnagyobb tipusa az egész múlt században, mint aki mindig és minden körül- mények között mindenkori gazdája érdekköréből nézte s ahhoz idomította a múlt eseményeit. Mikor a hanno- veri király udvaronca és ez trónvesztetté lesz: akkor a «trónokat rabló» Poroszország, — vaskos kötetekben bizonyítja — «der Erbfeind Deutschlands». Mikor pedig Hietzingből Penzingbe kerül s osztrák főherceg udvaronca, mint a kis főhercegek instruktora, új helyzetében jónak látja Rákóczi fölkeléséről ekként nyilatkozni:

«Igy végződött, magyar területen, az a forradalom, mely nyolc éven át nemcsak Magyarországot, hanem a szomszéd tartományokat is hamuba borította s hullák- kal takarta.

Egyetlen ember műve volt ez, aki kezdettől fogva

* E nyilatkozat, melyhez szerzőnk nem idézi a forrást, a Vetéd- féle irományok közt egyugyanazon levélben egymástól eltérő szöveggel két helyen is megvan, ícéíféle dátummal, 1709 ápril 13-ról és 1709 ápril 25-ről keltezve, Piedlemél: Actenstücke, I. 20. és 331.

** Prinz Eugen von Savoyen. II. 176.

107

csak a saját érdekét nézte, t. i. az erdélyi fejedelemség hirtokát».*

Látnivaló, hogy a három rokonlélek: Arneth, Klopp és szerzőnk, egyaránt főfeladatának tekintette, hogy Eákóczi alkotmányvédelmét személyes ambitió nyomorúságává törpítse. Így találták meg Rákócziban az archimedesi pontot, t. i. azt a szilárd pontot, mely Rákóczi jellemén kívül esik. így lett történelmünk legönzetlenebb alakjából erdélyi trónkövetelő, vagyis maga a megtestesült önzés. A trónkövetelőnek ugyanis főjellemvonása, hogy minden gondolatja önmaga körül forog, s csak a maga érdekét alakítja át képzelmében közérdekké.

Ekként Rákóczi közjogi nagy küzdelmét szerzőnk, mintha történelmi regényt írna, pusztán a Rákóczi magánügyének minősíti. S párhuzamos összehason- lítással pontosan kimutatom, miként alkalmazza a Naturgeschichte der Prátendenten című 1885-ben megjelent füzet 38 tételét szobafestő patronokul, hogy Rákóczit mint legalsóbbrendű trónkövetelőt mu- tassa be.

Nem ütődöm meg rajta, sőt természetesnek találom, mert olyan író, mint szerzőnk, aki a haszon szem- pontjából nézi a világot, egy Rákóczi-féle erkölcsi- emberhez tudatosan vagy öntudatlanul csakis sértőleg közeledhet.

Aki azt tudja mondani, hogy a francia udvar világában «Rákóczi idegen volt, hiányzott érdeklődése is, hisz 6 semmit sem nyerhetett a küzdelemben» (37. 1.)}

* «iiur sein eigenes Interessé vor Angen batte, Dámlich den Besitz dee Fürstenthumes Siebenbürgen». Der Fali des Hauses Stuart. XIV. 88.

108

aki szerint Rákóczi azért barátkozott, «Maine»* her- ceggel, mert «az öreg király utolsó éveiben hasznos volt Maine ismeretsége» (16. 1.): az nem Rákóczit mu- tatja be, hanem egy irodájában kotló kis-hivatalnokot, amint szorgosan mérlegeli jelen és jövendő befolyását följebbvalóinak és tiszttársainak s a szerint barát- kozik, amennyi haszon és nyereség lóg ki a barátságból.

Aki* így nézi Rákóczit, nem tudja kivel van dolga. Mert a fejedelem egész élete érthetetlen, ha számba nem vesszük hitvallássá emelt meggyőződését, mely minden tettét vezette s mártírrá avatta őt, anélkül, hogy zúgolódott volna érte. Hit az éltetője hazafi- ságának, amint hitcikkely nála az a meggyőződés, hogy ha másként cselekszik, mint ahogy tett, az árulás lenne a felismert igazság, a benne élő Szentlélek ellen, ami minden bűnök között, az Üdvözítő szavai szerint, egyedül megbocsáthatatlan.

Hogyan hatolhatna be szerzőnk e transcendens világba, mikor ő még a következetességet is lenézi, mert az ellenkezik az 50%-es megalkuvással dolgozó «józan életfilozófiával)) s minden sorából csak úgy árad az irónia mártírságot szenvedő hőse iránt. Mintha csak mintaképét Anatole France-t hallanók, aki azt tartja, hogy «mégís csak impertinencia (impertinence) hogy valaki megégettesse magát meggyőződéséért*.**

* Szerzőnk mindig <(Maine hercegnek* írja, tehát mindig hibásan. Helyesen: «Z>M-Maine», mert «Le Maine » tartoniányka hűbéri nevéből van alkotva, genitivusszal. A családnév elől a Du épúgy soha nem maradhat el, mint a helynév elől a Le.

** «I1 y a quelque impertinence á se fairé brúler pour une opinion.»

109

A «Reinénybimbók».

Sok torzalak származott már a történelem és a poézis ölelkezéséből; de a Száműzött Rákóc2;i e részben felülmúl minden képzeletet. Kezdete és vége, melyben bűzhödő partlocsadékhoz hasonlitja Rákóczit:* a 30-as évek novelláit hozza emlékezetünkbe, csakhogy termé- szetesen jobb a magyarsága. Maga a munka, mely történelem lenne, fantázia nélkül tör művészi hatásra, ízetlen realizmussal a valószerűre. Hősét is csak úgy tudja szemünk elé állítani, hogy leírja miként ránga- tóztak az idegei, miként toppantott a lábával, hogy' és merre hajlott a dereka. Öcska requisitumok, melyek csak fitogtatják az élethűséget, mint a festett viasz- babák.

Az egész munka átalában tele van dekoratív elemmel. Képek, hasonlatok, szépirodalmi hulladékok, számtalanszor azonmód, ugyanazon szavakkal ismé- telve, sűrűn tarkázzák benne a történelmi kelmét, melyekből legjobb lesz néhány darabot in natura, érintetlen bemutatnom.

Most tehát átadom szerzőnknek a szót:

«A halálosan megalázott, reménye vesztett nagyúr (t. i. Rákóczi) befelé fordított tekintettel, körmeit tenyerébe vájva beszél maga elé egyetlen mondatot, mit rajta kívül senki sem ért meg» (60. 1.).

«A politikai halott megdöbbentő látványát nyujíja, aki (t. i. Rákóczi) nem tudja elhinni, hogy meghalt és kísérteties merevséggel próbálkozik, hogy karjait még egyszer kinyújtsa az elérhetetlen felé» (310. 1.).

• « Pálya futása a hullámé, mely kicsapván, tétlen tespedéssel fenekük meg a parton*. (387. 1.)

110

— A nyújtózkodó halott — valóban kísérteties látvány.

«Nem derült égbó'l csapott le rá e híradás villáma. A nap fénylő korongja évek óta nem mutatkozott az ő egén. De viharok, komor szürkület és félhomály után e levél borított reája sötét, áthatlan éjszakát. — Lelke legbensőbb, legfinomabb idegszálait cibálta meg egy durva kéz» sfcb. (188. 1.).

«Még egj'szer megrázkódtak idegszálai, kétségbe- esett erőfeszítéssel vetette meg lábát a Bosporusnál, Konstantinápoly kapujánál, ahol a nyugati keresztény világ legutolsó szálai futnak össze, mielőtt a keleti pogányság útvesztőjében örökre eltűnnének* (212. 1.).

«A marosvásárhelyi eskü követelő komor árny- ként jelent meg sötét éjszakákon, lelki tusákban eltöltött órákban és parancsoló kézmozdulattal utasí- totta a fogadalom megtartására* (59. 1.).

«Üldözött vadként, lihegő, majd meg-megszakadó lélegzetvétellel, hol dagadó, hol szorongó kebellel leste — a híreket.) (166. 1.).

«Mint mikor hajtóvadászaton a leterített foglyok és fácánok felbontásakor nem egynek a testében már rég ott ülő sörétet találhatni: itt is, e fényes udvarban, csupa megsebesült ember* Í13. 1.).

«A fejedelem megdöbbentő következetességgel fúrja be magát álmaiba, akárcsak a struccmadár a homokba. — Az európai közösségből kizárt fejedelem oda jutott, ahova a magyar puszták hatalmas kivert bikája* (251. 1.).

«A péterv aradi csata a bujdosók remény vetését korai jégesőként verte el, melynek ártalmát, ha még nem szökött kalászba, könnyen kiheveri a gabona* (74. 1.).

111

Rákóczi íutolsó éveiben villámcsapott fatörzsként lombtalan koronával, száraz ágakkal állott ott a fiatalság színeiben pompázó gyorsnövésű cserjék között* (276. 1.).

Rákóczi <(naindezt elviselte, akárcsak a jólismert útszéli növény, melynek testén súlyos kerekek gázol- nak keresztül, szárain, levelein kékesfekete, porral telt piszkos sebeket vágnak, a megmaradt csonka szár mégis egyenesen áll és rút sebeit egykedvűen mutogatja a körülötte lévő boldog, érintetlen virágoknak» (189. 1.).

Ez a zöldségpiac nem a «Reménybimbók» című önképzőköri folyóirat hasábjait díszíti, — magyar gymnazista nem is hasonlítaná szamárkóróhoz Rá- kóczit — hanem egy tudományos akadémiai törté- nelmi kiadványban pótolja a hiányzó történetphilo- sophiát.

A rodostói bujdosóval szemben, aki nagy eszmé- nyéhez törhetlenül ragaszkodva, egy panaszhang nélkül tűri a balsors szörnyű csapásait: menazseriai és bota- nikus kerti hasonlatok alkalmazása azt hiszem meg- engedhetetlen módon hágja át úgy a tudomány, mint a művészet szabadságának korlátait. Annyival inkább, mert ha valakinek, úgy épen Rákóczi egyéniségének körvonalozásában teljesen fölösleges akármilyen szán- dékú extra színezés és sujtásozás.

Jellemrajza megfestésénél, művészi szempontból is, összes történelmi nagyságaink között épen Rákóczi az, aki legkevésbbé szorul bárminő kölcsönvett színek illustratiójára. Mert az ő élete magában véve csupa poézis, minden hétköznapiság tagadása. Benne nagy mértékben megvolt a vallásosság és a nemzeti büsz- keség minden lehető költőisége. Ezek egyszerű föl- tüntetése — akár saját iratai idézésével, — bizonyára

112

nemcsak igazabb, hanem művészibb képet is adott volna róla, mint az antihistoricus szócifrázat.

Szerzőnk azonban semmit nem tud úgy előadni, hogy lélekrajz örve alatt ő maga is ott ne lábatlan- kodjék a maga, Rákóczi egész lényével ellentétes gyűlölködésével. Az olvasó érzi minden mondatban, hogy közte és a történelmi tény között állandóan villog valami idegen, valami bántó, valami tartalmatlan, valami mindig ugyanaz. Mint az a fény, melyet a gye- rek a tükördarabbal vetít a falra, s neki tetszik, más- ként csak nem tenné. Azért gyerek, azért éretlen.

Már a fentebb közölt mutatványok is a «fogly okról és fácánokról*, a «struccmadárról és a bikáról», a «reményvetésről és a kalászba szökött gabonáról*, a «villámcsapott fatörzsről és a gyorsnövésű cserjékről*, az «egykedvű» szamárkóróról és a «boldog virágokról* — a ((Száműzött Rákóczit*, mint modern történelmi munkát egyenesen disqualifikálják. Hogy ez így van, azt én a «történet szelleme* című régebbi egyetemi előadásaimból is pontosan igazolhatnám, de jobbnak látom, ha mással bizonyítom. Seignobos, az újkori történelmi módszertan nagymestere, egész könyvet írt arról, hogy <(a történelem nem lehet többé stílgyakorlato; hogy a flosculusok alkalmazása művészi szempontból is idejét múlta a történetírás terén; hogy a történe- lemben a művészet belső szépségen alapszik, s akkor felel meg tudományos igényeknek, ha a természettudo- mányi remekművek tárgyismerő szabatosságával, cico- mátlan egyszerűséggel szólja az igazság szavát s domborítja ki mindazt, ami lényeges.

118

• Csak óvatossággal*.

Minden történelmi munkában alapvető fontos- ságú a kútfők fölhasználása és a rájuk vonatkozó úgy- nevezett kútfőkritika.

Szerzőnk e részben kétféle mértékkel mér, a szerint taksálva a kútfőt, hogy mennyi jót vagy rosszat mond Rákócziról. Idegen írók közül legkegyetlenebbül Dati- geau őrgróffal bánik, kiről egyébként azt mondja, hogy «Dangeau marquis volt a társaságnak legártatlanabb tagja, aki úgy látszik, leginkább vonzódott szívbeli vonzalommal Rákóczihoz» (17. 1.).

Szegény Dangeau ! Az hogy, amint szerzőnk írja, «soha sem tudott semmit ócsárolni* (19. 1.), az még nem baj, — de hogy Rákóczit nem tudta ócsárolni, ez már főbenjáró bűn! Mert szerzőnk, mellékszándók vagy utógondolat nélkül soha nem tud egy jó szót mondani senkiről, aki Rákóczinak igaz tisztelője vagy igaz barátja volt.

Így esik, hogy Dangeau, az ő szemében, az emberi hitványságok nagy raktára. «Egész udvari szerencséjét feleségének köszönhette», fia onagy széltoló és ledér». ö maga «fíatal stréber*, majd mint «csendes öreg úr» a politikában «használhatatlan», aki mint ((megcsonto- sodott udvaronc* «gyermekes kitartással* vezeti napló- ját az udvari életről (17 — 19. i.).

Az egész kép amily visszataszító, ép oly híjával van a legelemibb történelmi szemléletnek. Mert meg- dönthetetlen aranyszabálya minden igazi történet- írásnak, hogy az embereket hivatásuk körében kell elbírálni, a szerint, amint annak megfelelnek vagy

Bsllagi: At Igazi Báktezl. 8

114

meg nem felelnek.* Ha már most Dangeau, szerzőnk szemében <(megcsontosodott udvarono), hogy tekint- heti ((gyermekesnek)) azt az e nemben történelmi és tárgyi szempontból elsőrendű óriási munkát, amit Dangeau nagybecsű udvari naplójával végzett?

Dangeau, a svájci testőrök kapitánya, az etiquette szabályainak ismeretében tán még Saint-Simont is felülmúlta, s legföljebb Duc de Luynes fogható hozzá. Ismeri az udvari élet minden ága-bogát, s rettentő komoly előtte minden, ami arra vonatkozik. Tizen- kilenc-kötetes műve nagy lexikona ma is az udvari etiquettenek, annyival is inkább, mert XIV. Lajos udvara világszerte utánzott ősmintáját teremtette meg az udvari szertartásoknak.

Szerzőnk tájékozatlan lévén az udvari és az előkelő világban, Dangeaut átalában nem érti s félremagya- rázza. Rossz indulata pedig, vagy beleolvas olyasmit, ami nincs benne, amint láttuk; vagy elferdíti, ami benne van, amint a következő eset mutatja.

Szerzőnk ekként tálal föl egy hirlapi kacsát, melyet Dangeau naplójából halászott ki: «1695 márc. 16-án — úgymond — beírta naplójába, hogy Aspremont grófot meggyilkolta egy Rákóczi nevű sógora. Ugyanezen hónap 22-én megpótolta e hírt azzal, hogy azóta hamisnak bizonyult (Dangeau, id. m. V. 167., 170. 1.). Húsz év múlva az egykori gyilkos (t. i. II. Rákóczi Ferenc), egyik legtiszteltebb barátja lett» (18. 1.).

Ha mármost megnézzük az idézett forrásban az idézett helyet, meggyőződünk róla, hogy szerzőnk,

* V. ö. (i-ffxuTOTÓfioij ápsT/jv Xéf£<r9aí xad' TjV anozeXelxi apt- arov ÖTtódrjfta dővarat (sutoris virtus dicitur secundum quarn bo- num calceum novit parare). Stobaeos.

115

•csakhogy — ha csak egy pillanatra is — homályt vet- hessen Rákóczira vagy barátaira, még a szavak világos értelmét is rosszakaratúlag megmásítja.

Dangeau ugyanis, kétszer említi naplójában, hogy állítólag mit mívelt Rákóczi 1695-ben. Először közli, hogy Aspremontot «megölte (a été ttié par le prince Ragotzki)»; aztán pedig visszavonja: nem igaz, hogy «vi€gölte (avoit tvé.y.

Tehát mind a két helyen <4uer» van használva, ami most épúgy, mint XIV. Lajos korában, a francia nyelvhasználat szerint, főleg ha két grand seigneur-ről van szó, jelentése szerint annyi mint «megölni», t. i. párbajban vagy más kölcsönös mérkőzésben. Ha két igazi «úr» közötti ügyről van szó, franciában a «tuer», magyarban a «megölni», nem is jelenthet mást.*

Közönséges bűntényre, aminő az előre megfontolt szándékkal, meglepő és egyoldalú támadással végre- hajtott gyilkosság, — még csak gondolni sem lehet, legföljebb annak, aki vagy nem tudja, hogy «megf- gyilkolnú franciául szabatos, századok óta megálla- pított szóval, annyi mint mssassinen; vagy pedig be akar vele piszkolni valakit! Aki ilyen manipulációkkal dolgozik: vagy tudatlan, vagy szöveghamisító.

Saussure Cézár, Rákóczi udvari nemese, franciában az, ami Mikes Kelemen a magyarok között. Lelkes híve a fejedelemnek, aki végrendeletében is meg- emlékezett róla. Megírta Rákóczi életét, melyről szer- zőnk több helyt nagyon elvetőleg nyilatkozik. «Saussure

* Herczeg Ferenc az Ocskay Brigadérosban Pyber, a cselszövő és Hona párbeszédével (I. felvonás, 4. jelenet) szépen kiemeli, hogy társadalmi felfogás szerint csak gonosz szándék minősítheti gyilkos- nak azt, aki párbajban öl.«Pyber: Ocskay gyilkolta meg Tisza Istókot. Hona (halkan): Párbajban öüe meg*.

8*

116

adatai — úgymond — legnagyobb részt megbízhatat^ lanok, felületes hallomás alapján könnyelműen össze- fűzött anekdoták)) (395. 1.).

Igaztalan ítélet. Saussure művének első fele Rákóczi Emlékiratainak kivonatolása. Ezt senki se fogja forrá- sul használni. De a második rész annál gazdagabban ontja a tanulságot a fejedelem utolsó két esztendejérőL s haláláról. Hiszen minden nap vele volt s ő szállította Mikes Kelemennel együtt Rákóczi hamvait nagy titokban Rodostóból Konstantinápolyba.

En különben egy cseppet sem csodálkozom rajta^ hogy szerzőnk rossz szemmel nézi azt az írót, aki szerint <(Rákóczi minden tekintetben nagy fejedelem volt, szerencséjében és balsorsában egyaránt».

Szerzőnk Rákóczi Emlékiratairól szóltában azt mondja, hogy «Saussure bizonyítgatja ugyan, hogy az egész munka a fejedelem tollából származik, de csak úgy, hogy ezt hallomásból tudja: II est trés certain que ce Prince est l'auteur de ces ouvrages. (Thaly kiadása 102. l.)» Itt megszakítja Saussure szövegét. Mi azonban folytassuk csak, mert ebből cifra dolog jön ki: ((Nemsokára azután, hogy e levelek írója (t. i. maga Saussure) az ő szolgálatába állott, néhány becsúszott helyesírási és irályhiba kijavítása végett < a fejedelem átadta neki a kéziratot»>.

Ebből, világos mint a nap, hogy Saussure azért tartja ((egészen bizony osnak», hogy Emlékiratait maga Bákóczi írta, mert mint született francia, maga javítgatta az eredeti francia kéziratot s tulajdon két szemével ismerte fel rajta Rákóczi saját keze írását s bizonyára az idegen születésű francia írót.

Hogy lehet ebből azt következtetni, hogy ((hallo- másból tudja» a mit tud? Hiszen ez vagy hallucinatió.

117

-vagy azt kell hinnünk, hogy Saussure a szemivel hallott!?

Továbbhaladva a képtelenségek tágas országútján, szerzőnk ekként hallucinál: <(ha valóban ő (t. i. Rákóczi) volna a szerző, Saussure ezt másként bizonyítaná, nem ily általános „trés certain"-r\eh (384. 1.).

Ugyan mi az a «másként?)> Lehet-e már valamit határozottabban bizonyítani, mint azzal, hogy «egé- szen bizonyos (trés certain) !»

Csak röviden érintem, hogy szerzőnk szegény Mikes Kelement is megdöfi, minden a propos nélkül, a miatt, hogy «soha puskaport nem szagolt» (283. 1.) Pedig tán tudja, hogy Mikes udvari ember volt és hogy itt Kelet-Európában a «Hofdienst vor Allen» jegyében, testőrök, palotaőrök, minél marconábbak, páncélo- sabbak és sisakosabbak, annál bizonyosabb, hogy nem szagolnak puskaport, bárminő háború dúljon. Csak József császár volt ebben is kivétel, aki a török háború- kor elrendelte, hogj*: «Sámmtliche Garden an die Front !»

Másutt azonban a telivér materialista teljes ro- konszenvével fordul szerzőnk Mikes felé, kinek «hiába- való semmittevésben kellett eltöltenie egyetlen életét». Ami bevezetésül szolgál arra, hogy szembeállítsa a «hű Mikest», a «hű társat és önfeláldozó szolgát* ''a fejedelemmel. Mikor az a hűséges ember a keresz- tyén ember földi zarándokságán elmélkedik, mely Tiétszeresen súlyos keres/t annak, aki hazája-vesz- •tett: szerzőnk menten mellé áll tolmácsnak. Szépen kimagyarázza, hogy itt Mikes (aki talán ezt a pas- sust is fordította), mra* szomorú sorsán kesereg, s annak, t. i. Rákóczinak nminden törekvését elítéli* <274— 276. 1.).

118

Végűi Thaly Kálmánról emlékezik meg szerzőnk, olyan igazságmentesen, mint ahogy az ellenpárt kortese szokott beszélni a hordó tetejéről. Pelengérre állítja mint «szélbali-kurucot», aki «a töráegek politikai é» társadalmi iskolázatlanságára támaszkodva», évtizede^ ken át irkál történelmi műveket, melyek «alig tartoz- nak a történetirodalom körébe». (372—375. 1.)

♦Kötelességemnek tartom — úgymond — kiemelni, hogy Thaly Kálmán adatait csak a legnagyobb óvatos- sággal szabad felhasználni. Állításom indokolására csak egyetlenegy, de symptomatikus példát hozok fel». (370. 1.) Ez pedig abból áll, hogy Thaly egy 1878-ki latin följegyzésben Rákóczi rodostói embereiről ezt olvasván: «qui erant circiter sexdecim)>, vagyis akik 16-an voltak: a 16 helyett őO-at mond.

Ha igaza volna a szerzőnek, hogy Thaly e ponton tudatosan ámít: bizonyára nem cselekszi meg, hogy 60-ról szólva, a latin «sexdecimet)) idézi, mintegy bizonyítékul. Világos, hogy ő a sexdecim-et csakugyan 60-nak nézte.

Hogy' fér ez össze a latin tudománnyal s általában a tudománnyal?

Hisztorikusnak tudnia kell, mi az az «időpont» s azt mennyire tekintetbe kell venni. «Latin tudás» alatt mást értettek a Prayak és Katonák, kik Pomey <(Syntaxis ornatáját» forgatták, hogy minél ékesebben írjanak és beszéljenek latinul; és mást az 1848 utáni nemzedék, mely többé nem ír és nem beszél s ennél- fogva nem is gondolkodik latinul. Az a nyelv, mint tőlük idegen, immár csak a könnyen tévedő reflexió tárgya a fordításban. Így' esett, hogy Thaly, elmélyedve Rákóczi franciás korának emlékeibe, a francia <(quatre- vingt» analógiájára, mely 4 X 20 = 80, a «sexdecimet>v

119

6x10 = 60-nak vette. S épen ttidása segédkezett ily elnézés létrehozatalában.

Senki a világon nem ismerte úgy a Eákóczi-kor minden részletét, mint Thaly. Mikor a sexdecim-et olvasta, ezt ő igenis 60-nak nézte, mert biztos tudása szerint, legalább ennyi tagból állott Rákóczi udvara, aminthogy menten név szerint sorol föl, életrajzi adataival együtt, nem kevesebb mint 58 emigránst. Amit szerzőnk, szokott gunyoros modorában ekként figuráz ki: Thaly — úgymond — «a sexdecim olvasása- kor nem gondolhatott 16-ra; ez a szegénység nem illett volna fejedelme dicsőségéhez. Természetes, hogy 60 emigráns volt, kevesebb csak nem, de bizonyára több lehetett». «Ezért csinált a többi, részben nem létező bujdosóból egész bujdosó sereget*. (375, 1.)

No hát, ez ha igaz, bármi okból történt légyen, evidens történethamisitás, amivel szerzőnk ismételve is megvádolja Thalyt: «Nem szólunk arról, — írja, — hogy az 58 ember közül egy csomó csak Rákóczi halála után jött Rodostóba, továbbá, hogy nem egyről ele- gendő alap nélkül állítja Thaly a rodostói tartózko- dást*. (370. 1.)

Csakhogy ilyen erős vádat, nem lehet ám egy ♦fölényes* «nem szolunkkal* elintézni! Kíváncsiak va- gyunk annak az aegy csomó* embernek és annak a «nem egy* embernek kimutatására, aki szám szerint úgy 42 lehet, mert ennyit kell levonni az 58-ból, hogy 16 főre szálljon le Rákóczi környezete. Ki az a 42 ember? Lássuk a medvét (ha lehet). Hol az az <fegy csomó* Thaly hamisította ember s hogy hívták őket?

Erre pedig nemcsak Thaly emléke miatt lehetünk kíváncsiak, hanem azért is, naert úgy véljük, hogy

120

Kákóczi környezete nemcsak több «lehetett» 16 ember- nél, amint szerzőnk gúnyolódik; hanem több volt 58-nál, meg több volt 60-nál is. Én ugyanis abban a helyzetben vagyok, hogy még azt a 60-at is nagyon, de nagyon fokozhatom. Gyűjteményemben van egy kiadatlan velencei követjelentés 1727-ből, melyben Dániel Dolfin, a köztársaság konstantinápolyi követe jelentést tesz a szenátusnak Eákócziról, aki itt él — úgymond — Rodostóban, «azon magyarjainak körül- belül kétszáz főnyi kíséretével, kik szerencséje hanyat- lásakor sem hagyták őt el (col seguito di circa du- gento de' suoi Ungheri che non l'hanno mai abban- donato nella decadenza di sua fortuna)».*

Hiába szeretné hát szerzőnk az általa mindig «koldusbotra jutott* jelzővel emlegetett Rákóczit 16 főnyi udvar fejének föltüntetni; s hiába inti a világot, hogy a «sexdecim» miatt «ThaIy Kálmán adatait a legnagyobb óvatossággal szabad felhasználni* (370. 1.): mert ez az ^egyetlenegy, de symptomatikus példája* menthetetlenül csütörtököt mondott.

Már most mi lesz Thály Kálmánnal, ha az egyetlen- egy példa füstbe ment? Mi lesz vele? Mesemondó-e, aminek a Száműzött Rákóczi című akadémiai kiadvány tartja, vagy történetíró, akit a Magyar Tudományos Akadémia e címen méltatott nagy jutalmára!? Még pedig nem is olyan rég', ahg múlt hat esztendeje, most is életben levő öt hisztorikus egylmngú véleménye alapján. Akkor még, 1909-ben, a bizottsági jelentés írója, dr. Angyal Dávid, érdem gyanánt emelte ki az Akadémia színe előtt, hogy «Thaly folytonos munkás-

* Egykorú hivatalos másolat a velencei állami levéltárban.

121

sága, úgyszólván tudós izgatása», mennyit tett a *Rákóczi-kultusz erejének fokozásárm.

Most más szél fuj, tehát a tudomány köpönyege is megfordult.

A rehabilitáció.

Aki behatóan foglalkozik a magyar történelemmel, annak tudnia kell, hogy mindabban ami az idegen udvar és a magyar nemzet közti viszonyra vonatkozik, minő szigorú kútfő-kritikát kell gyakorolnunk, hogy csak megközelithessük az igazságot. Még az ország- gj'űlési akták is a legnagyobb vigyázattal használan- dók. Törvényeink nem fejezik ki híven a rendek végzéseit, mert az udvari kancellárián egész közön- séges, mondhatni bevett szokás volt, hogy a szentesí- tésre fölterjesztett törvényeket önkényesen megmásí- tották.* Országos jelentőségűvé lett e részben az 1604-ki törvények meghamisítása, a XXII. törvény- cikk önkényes becsúsztatásával, ami már oly durva merénylet volt s oly viszonyok közt követték el,

* A magj-ar rendek 1599-ben « szemére vetek Mátyás főhercegnek, a királyi Föiség -teljhatalmú képviselőjének, hogy a tavalyi törvé- nyek szentesítésekor a Föiség kihagyásokat és változtatásokat tőn, 8 azt köyetelték, hogy az articulusok vétessenek föl az ez évi törvénykönyvbe — változatlanul. A főherceg megbosszankodott s magyar titkára véleményét tartá a rendek elé»: «illorum (a rendek dolga) est articulos formare et obedienter offerre: Majestatis verő cses. tanquam regis Hungáriáé oblatos corrigere, inmutare ac pro Buo beneplacito tandem benigne confirmare, quod sem-per hucusque ugitatum fuisse memini.neque convenit ut in penitius indaganda huius facti ratione smit curiosi !» Magyar Országgyűlési Emlékek, IX. 214. — Az « alkotmánysértő modificatióko, «záradékok» és «kihagyá- 8ok» egész «sorozatát» közli Károlyi Árpád: A huszonkettedik arti- kulus, 36. 87. 1.

122

hogy nem maradhatott titokban. De ha később nem is fordult elő ilyen fokú hamisítás: különböző betoldá- sok, kihagyások sűrűn konstatálhatok az ország- gyűlési irományokban is, melyeket a personalisok és az ítélőmesterek idomítgattak, helyesbítettek aszerint, amint a legfelsőbb kormányzat érdekei megkívánták. S szinte fölösleges külön kiemelnünk a sok kifogásolt, magánlevelezésekben leleplezett tömérdek jegyző- könyvhamisítást; mert a jegyzőkönyvek különben is, a dolog természeténél fogva, nem annyira a tiszta történelmi valóságot, mint inkább a többségi pártok felfogását tükrözik vissza.

Ha a nyilvánosság aktái is ily képet mutatnak a hozzáértő előtt, hát még mit tárnak föl a diploma tiai akták, melyeket hivatalos titok hét pecsétje zárt el a nyilvánosság elől. Egy diplomatiai levéltár, amellett, hogy a közjó vagy az államfő érdekében tett hűséges szolgálatok emlékmúzeuma, egyúttal szinte olyan mint egy kiborított szemetesláda, melyben egymást érik a szennyiratok, pletykacafatok, hamisítványok, denunciatiók, kémjelentések. E közleményeket a gya- korlati poHtika ismeretes úgynevezett patkányai és konyhamalacai szolgáltatják, kiket az államférfiak néha faute de mieux, néha meg akkor is alkalmaznak, amint ezt pl. Schwemer kimutatta Metternichről, mi- kor a maguk judiciumában bizakodva, úgy gondolják, hogy a sok hazugság közül ki tudják halászni a sze- mernyi használható igazságot.

Vájjon tekintetbe vette-e szerzőnk a hatalmi, főként absolut hatalmi érvényesüléssel járó eme vesze- delmes útvesztőket, az álságok, fogások és huncut- ságok eme labyrinthusait? És ha, amint láttuk, meg- bízhatatlanság címén kíméletlenül paskolja Dangeaut,

128

Saussure-t, Mikes Kelement, Thaly Kálmánt, e derék, becsületes embereket, kiket eddig hiteles tanuknak tartottunk: vájjon kiterjeszti-e ezt az ő szigorú kritiká- ját Rákóczi azon kortársaira is, kikről, aki ismeri őket, aligha állithatna ki hasonló bizonyítványt?

Ebbeli kérdésünkre azzal válaszolunk, hogy ezen- nel bemutatjuk a nyilvánosság teljes kizárásával mű- ködött azon urakat, akiknek buzgó támogatása nél- kül sohasem jöhetett volna létre a (-Száműzött Rákóczi*.

1. Vetési László, világjáró kalandor, hol a maga neve, hol Pierre Müller és Miloffski álnév alatt; előbb a bajor választónál, majd XIV. Lajosnál Rákóczi ügyvivője. Eleseszű, furfangos diplomata és katona, de arcátlan és jellemtelen ember, kinek még a lehel- lete is hazug. Követtársa így jellemezte: «déHg nem sokat mond igazat, délután pedig gyakran hazud».* Amellett cégéres korhely, az élet nagyszabású élve- zője, akinek a Dárius kincse se lett volna elegendő. Szorultságában, Klement János közvetítésével eladta magát, a Rákóczi által az ő hűségére bízott 236 darab diplomatiai aktával együtt Savoyai Eugennek. Ezek közt a fejedelem eredeti levelei hitelesek. De már a Rákóczihoz intézett saját leveleinek az el- adott iratok közt lévő nagyszámú másolatai, kétség- telen hamisítványok, azon egyszerű okból, mert ő annak idején csak kivonatban másolta le az elküldött leveleket s ezekből koholt aztán, megváltozott új hely- zetéhez alkalmazott színezéssel és betoldásokkal job- bára új leveleket 1715-ben, amikor az üzletet szeren-

* A Nedeczky-családaak Nedeczky Tibor által őrzött levél- tárában.

124

esésen megkötötte. Ugyanekkor emlékiratokat nyúj- tott át a császárnak, melyekben Rákóczit Bercsényivel együtt csak mint «rosszhiszemű, törvény- és esküszegő embereket*) tünteti fel, kik mindig csak ((magánérde- küket hajhászták a közjó ürügye alatt.» Ettől fogva mint fizetett kém élte a világát, vagy mint szerzőnk mondja, — szokott kiméletességével, egy immár gutge- sinnt gavallérról lévén szó, — ((Rákóczi és emberei megfigyelésével foglalkozott*. (356. 1.).

Saint Simon herceg már kevésbbé kíméletes, mert így ír róla világhírű memoire-jaiban:

((Egy Vetési nevű gazember {un coquin), aki ánnak- előtte Rákóczi követe volt Franciaországban*, gróf Königsegg császári követtől a legnagyobb jutalom fejében (a condition des plus grandes récompenses) megbízatást nyert Rákóczi meggyilkolására (d'assas- siner Ragotzi).* Elmondja, hogy e császári spicli (cet espion de l'empereur) miként figyelte meg Rákóczi minden mozdulatát, összeköttetéseit, utazását, a háza- kat ahol megszállt; feltárja, hogy mikor a merénylet terve kipattant s Vetési elszelelt, hány embert s név- szerint kiket végeztek ki s kiket vetettek fogságra stb.

Szerzőnk bőven merít e jeles férfiú irataiból, bárha ő is tud Vetési gazságairól. Egy passusát így használja fel: <(Azt hisszük, hogy az alább idézett két mondat nem tartozik Vetési későbbi gyártmányai líözé» (338. 1.).

E szerint a tanú megbízhatósága mondato7ikint

* Vetési saját kémjelentésében, mely mai napig kiadatlan, ((d'en- lever» van; ami egyébként, ha sikerül, ép úgy Rákóczi biztos ki- végzésére vezetett volna. Eredetije a cs. és k. hadilevéltárban, Bécsben.

125

állapítandó meg s nem a tanú egész jellemének és múltjának figyelembevételével!

2. Klement János, álnéven hol Gnaden von Rosenau, hol meg Kleeberg, zivataros közpályáját mint Rákóczi követe kezdte Berlinben s folytatta Hágában, Lon- donban és Utrechfcben. Miután pazar életmódja miatt elfogyott az aprópénze s elzüllve csatangolt Paris utcáin:* 1715-ben eladta magát Savoyai Eugennek 271 darab Rákóczira vonatkozó okirattal együtt. Tüneményes tehetség lévén a politikában, tudja most már mi a teendője. Romlott lelke egész erejével for- dul Rákóczi ellen. Elöljáróban megfenyegeti, hogy ^kinyitja a szemét a hazaiknak úgy, hogy aki igaz ma- gyar soha többet gondolni se fog reá».**

Majd lutheránusból katholikussá vedlik s jó ideig nagy lábon él Bécsben Rákóczibul, kire rettentő vádakat kohol. Sülve-főve együtt van Savoyái Eugen- nel s annak a kancelláriáján nyert alkalmazást. Ez arra volt jó, hogy újabb diplomatiai titkokat szerezvén, Bécsből Drezdába húzódjék, ahol II. Ágost lengyel király és szász választó udvarát pumpolta meg, még pedig ezúttal már Savoyai Eugen és a bécsi udvar titkainak elárulásával. Számos hamisítványa közül kü- lönösen fontos egy francia exposé, mely most is meg- van a drezdai szász állami levéltárban: «Piéce pour fairé connoitre la cour de Vienne dans la situation présente 1718» címmel.

* Eredeti rendőri jelentések a francia külügyminisztérium le- véltárában.

** Ezen egészen ismeretlen, kiadatlan levél, így végződik: «Ce Bont les obligations que la patrie luy a, mais je me promette qu'elle ouvrira les yeux et que chaque hongrois veritablement patriote se gardera bien de penser jamais a luy».

126

Mit szólna hozzá szerzőnk, ha valaki az ebben fog- lalt borzalmas hazugságokat mint a bécsi udvar egy- korú, alapos adattárát használná föl. Amit annyival inkább meg lehetne tenni, mert gróf Flemming szász tábornagy és államférfi, aki Klementtel többször értekezett, azt mondta róla, hogy ((Szászországnak egy bécsi rezidense sem ismerte soha oly jól a bécsi udvart, mint Klemento. Másik főkoholmánya: «Senti- ments du Prince Eugéne sur la situation des affaires de sa Majesté Impériale» — Eugént mártja be úgy, hogy ha hitelt adnánk neki, ugj'an porba hullana az a sok dicskoszorú, melyet szerzőnk minden huszadik lapon osztogat Savoyai Eugennak.

Klement ezután Drezdából Berlinbe ment, ahol miután természetesen reformátussá lett, hamis ok- levelek koholására egész bandát szervezett. Ennek főtagjai Lehmann sachsen-weimari ügyvivő és báró Hei- dekam elcsapott követ, aki a kor szokása szerint, miután állását elvesztette, spionnak csapott föl.

Klement Berlinben egyenesen I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz fordult, ezúttal már nemcsak a bécsi udvart, hanem a szász udvart is leleplező hajmeresztő hamis vádjaival, melyekkel oly hatást ért el, hogy a fukarságáról híres király, tekintve az államtitkok nagy fontosságát, előbb 7000 tallért, majd 2000 aranyat utalványoztatott számára.

Itt azonban tőrbe esett a világjáró csaló s az érde- kelt három udvar csakhamar rettentő izgalmak közt hámozta ki az igazságot. Most már Savoyai Eugennél is, akinek jó volt a Rákóczi denunciálása s parolázott érte az árulóval, bezzeg járta a «bugris gazember» («ce bougre, ce coquin»)! Flemming is, akinek jó volt a bécsi udvar s Eugen beszennyezése s karonfogva

127

járt a csalóval, bezzeg nem győzte gazemberezni {«que c'étoit un fripon!*). ,

A porosz király pedig nem sokat beszélt, hanem megfogatta Klement Jánost s miután tüzes harapó- fogóval megcsipdestette, felakasztatta. Még pedig azért, mert Klement János, «a császárról, a lengyel királyról hamis adatokat költött»; «a kormány tagjait titkos összeesküvésekkel hazugul vádolta*; végre, mert ♦Savoyai Eugen herceg ó fenségének kéziratait gyaláza- tosan meghamisította*.*

Vetési és Klement levelezését a bécsi Akadémia adta ki 1855-től 1858-ig. Szükség volt rá. A meg- változott korszellem követelte, hogy vége legyen Rákóczi, az illoyalis alattvaló dicsőítésének, mely az irodalomban Coxe óta, tehát immár félszázadja járta.

Így esett, hogy Fiedler, a császári levéltár tiszt- viselője, 1850-ben, állítólag «egy kastélyban, Bécs közelében* véletlenül rábukkanván ez iratokra, ki- adásukat öt év múlva megkezdette, «azon nézettől vezetve, hogy ezek közzétételével új világításban és új alakban fog feltűnni a hazai történelemnek egy igen fontos fejezete, mely eddig csaknem kizárólag a magyar pártvezérek adatai alapján s így természete- sen a legnagyobb mértékben egyoldalúan tárgyal- tatott)).

Tovább menve, Fiedler kifejti, hogy milyen ha- tást vár e kiadványától, melynek «politikai fontos- ságát szándékosan nem akarja kiemelni.* <(Azt a kívánságát azonban nem fojthatja el, hogy a 'párt- érdek fölött álló igazi történelem, az itt közzétett anyagot

♦ Förster: Friedrich Wilhelm. I. Bd. II. 272. III. 320. Kari v. Weber: Aus vier Jahrhunderten. I. 167—241. stb.

128

áldásos működése körébe vonva, magasztos hivatását mint vitae nuigistra maradandó sikerrel érvényesit- hesse»^

Igen, ez volt a cél, a forradalmak leveretése és a napóleoni államcsíny után, a Gesamncitreich és a concordatum megalkotása idején! Egyfelől Fiedler dol- gozott a Vetési és Klement által a császárhoz intézett becstelen memorandumok kiadásán; másfelől itgyan^- akkor Bernhard Ritter von Meyer fáradozott, szintén «facta loquuntur» jeligével, Bach Sándor «biztatására»,* a hirhedt «Rückblick» nyélbeütésén. Az egyiknek feladata volt aljas személyes önérdek műve gyanánt mutatni be a magyar nemzeti törekvéseket a múltban; a másiknak meg az volt a rendeltetése, hogy «a bámuló kortársak szeme elé tárja» azt, hogy nincs a jelenben még egy ország Európában, mely gyorsabban haladt volna a kultúra terén, mint a magyar királyság, — mióta az absoíut osztrák császárságba van bekebe- lezve.'

Amily csúfos felsüléssel járt a Rückblick, melyet Széchenyi Blickje oda tiport, ahova való, — a maga sarába; ép oly eredményes vállalkozás volt Fiedleré, mely az egyetemes történetirodalmat, mondhatni mai napig, többé- kevésbbé befolyásolja,

A «Száműzött Rákóczin)) is nagyon meglátszik Vetési és Klement hatása. Épen ami a leglényegesebb: Rá-

^ Aktenstücke zur Geschichte Franz Eákóczy's. I. Bd. S8. VII. X.

* *auf Ermunterung des Ministers». Erlebnisse des B. Bittér v. Meyer. I. 357.

' «es gibt kein Land in Európa, welches eine wichtigere und xaschere Kulturentwicklung vor den Augen der staunenden Mit- welt darlegt, als das Königreich Ungam*. Rückblick, S. 1.

129

kóczi átalános felfogásában és megitélésében annyira megegyeznek, hogy alig van köztük valami különb- ség. Az egész munkát Vetési és Klement memoran- diumainak szelleme hatja át.

8. Vigouroux, vallon ember, Mikes Kelemen azt mondja róla, hogy «ha húszat szól, tizenkilenc szava hazugság», amit megerősít Manteuffel porosz minisz- ter, kinek szemében «egyike volt a legnagyobb hazu- goknak és szószátyároknak (un des plus grands gascons et hableurs)» akit életében látott.

Szerzőnk sokat foglalkozik vele. Teli szájjal csú- folja mint tetőtül talpig hitvány embert, mint aki- nek «nevét az utolsó években nem lehet elválasztani RákócziétóU (284. 1.). Azt mondja róla, hogy «báró- nak tiszteltette magát, de a rangját Rákóczin kívül nem szokták neki elhinni^ (284. 1.). Amire azonban két megjegyzésünk is van.

Az egyik az, hogy a szerzőnk által degelsőrangú forrásúU értékelt Vigouroux-féle okiratok közt van egy kiadatlan útlevél, melyet a konstantinápolyi francia követség 1726 dec. 12-én állított ki de Báron de Vigouroux cy-devant Colonel du Regiment d'Astra- can» részére.* Valótlan állítás tehát, hogy egyedül a mindig csak bambán hiszékenynek rajzolt Rákóczi hitte el Vigourouxnak a báróságát. Vagy tán a «leg- elsőrangú forrásnak* ez az okirata is hamisítvány?

Másik megjegyzésünk az, hogy ugyan miként bízott volna épen Rákóczi a Vigouroux báróságában, mikor hét szóval a fenti idézet után, maga szerzőnk konstatálja, hogy «a fejedelem Rodostóban nemessé

* Másolata a M. Nemzeti Muzeam kézirattárában, mint depo- Bitum.

Eallagi: Ac igazi Rákteii. 9

130

tette». (285. 1.) Annyit tán Rákóczi is tudott, hogy Vigouroux ha háró, akkor jellege szerint nem egyéb, mint noble titré vagyis titulusos nemes ember, akinek ennélfogva semmi értelme sem lett volna minuendo licitációval külön nemeslevelet kiállítani.

Szerzőnk elmondja Vigourouxról, minő furfangosan csapta be és tette cinkostársává Ilosvay Jánost, Eákóczi bejáróját, az «együgyű magyart*. Elhitette vele, hogy ha a császár hűségére tér, számot tarthat a császár által a Dolhai családtól elveendő máramarosi birtokokra. «Itt — folytatja szerzőnk — a rendelkezé- sünkre álló másolatban Sa M. I. et C. áll, holott ez bizonyára a másoló hibája B. helyett; a máramarosi birtokokat csak Sa Majesté Imperiale et Boyale veheti el» ; — s aztán rádupláz, a rejtélyes öt betűt újra megfejtvén ekkép' «Sa M. I. et C {R helyett) ». (388. 1.)

Ez a tudomány pedig azt jelenti, hogy szerzőnk egy egész kötetet ír össze kizárólag VI. Károly császár koráról, anélkül, hogy tudná, mi is volt hát annak a császárnak a címe. Mert az, hogy VI. Károlyt Sa Majesté Imperiale et Royale-nak címezték volna: egy mai kortárs és szabadúszó szájába való beszéd, aki szintén tudja, hogy az Ausztriai-ház uralkodó fejének rendszerint «császári és királyi Felség* a címe. De már egy ezen korban specializáló történésznek illenék tudnia, hogy VI. Károly császárnak harmadik személyben használt s mindenkitől szigorúan meg- követelt rövid címe mindenkor «Sa Majesté Imperiale et Catholiquei> volt és nem Royale.

VI. Károly izzó szenvedéllyel törekedett a spanyol trón megszerzésére; úgy hogy, egykorú iratok szerint «tiszta szívből (de tout son coeur) átengedte volna a birodalmat, az ausztriai főhercegséget, a cseh és

131

magyar királyságot a spanyol királyságért ». Mikor tehát pártja 1703 szept. 12-én ünnepélyesen spanyol királlyá kiáltotta ki: azonnal fölvette a VI. Sándor pápa által aragoniai Ferdinándnak és utódainak ado- mányozott Rex Caiholicus címet, mely őt a keresztyén- ségben egyenlő színvonalra helyezte nagy ellenfelével, a Rex Christianissimus címet viselő francia király- lyal. így lett az «Impériale et Caiholique* cím VI. Ká- rolynak legfőbb characteristiconjává, amit Vigouroux nagyon jól tudott. Ha azonban szerzőnk, császári és királyi levéltárnok létére — még ezt sem tudja róla, akkor mégis csak valami mással kellene foglal- koznia, mint épen VI. Károly korának magyarázatával.

Vigourouxnak Rákóczi többrendbeli diplomatiai megbízatást adott, melyeket akként végzett, hogy elárulta kenyéradó gazdáját a bécsi udvarnak. Az ő révén került a bécsi udvari levéltárba Rákóczinak Rodostóból 1729 szept. 5-én a lengyel királyhoz intézett levele, melyet szerzőnk is bőven tárgyal (301. 802. 1.).

E levélben van az a nevezetes passus, hogy Rákóczi a hűségesküt nem teszi ugyan le a csá- szárnak, de hajlandó hozzá tiszteletteljes levelet írni, ha nem ellenzi, hogy Lengyelországban teleped- jék le. Ezt legújabban nagyon felhasználták Rákóczi ellen, bárha szerintem nincs benne semmi elvfeladás, mert hisz a fejedelem épen megtagadja benne a leg- főbbet, a hűségi eskü letételét. Különben is az egész levél hitelességéhez nagyon sok szó fér, ha egy Vigou- roux kezén keresztül került Bécsbe, még pedig — másolatban.

Tudja Isten mit másol egy úr, aki ha húszat szól, tizenkilenc szava hazugság!

9*

132

Szerzőnk Vigouroux drezdai küldetéséről szóltá- ban azt mondja Rákócziról, hogy az «nem tudott szabadulni azoktól a kicsinyes fogásoktól, melyek a konstantinápolyi diplomatiai játékban szinte második természetévé váltak. Vigouroux által előterjesztett fenyegetései, hogy ha akarna, így meg úgy árthatna a császárnak, Savoyai Eugént, Európa legünnepeltebb hadvezérét, megvető vállvonogatásra indították*. (307. 1.)

Nem tudom vonogatta-e a vállát Eugén, én csak azt látom, hogy szerzőnk minő kéjjel helyezi el a «legünnepeltebb» epitheton mellé a «megvetést», amit szerinte Eugén Rákóczi iránt tanúsított. Sokkal iga- zabb lett volna, ha szerzőnk egyszerűen ismerteti Eugen álláspontját. Eugen, Rákóczitól «unbedingte Unterwerfung»-ot követelt, azon az alapon, hogy «mit Rebellen unterhandle ich nicht».

Ami pedig Vigouroux-t illeti, Savoyai Eugen ennek még a huszadik szavát se hitte el! Ezt nem én mondom, hanem Arneth, a császári levéltárnok. Eugen, Seckendorf berlini császári követhez 1729 dec. 7-én intézett levelében — úgymond — «csodálkozik azon, hogy Seckendorf mint értelmes miniszter és tábornok el tudta hinni Vigouroux meséit (Fabeln)». Ép úgy nem hitte a herceg azt, amiről Vigouroux biztosította, hogy ((Rákóczi császári tábornokokkal és tisztekkel levelezne*.*

4. A hollandus Theyls Miklóst, aki annyi mindent jelentgetett Bécsbe Rákócziról, még szerzőnk is «a magyarok legnagyobb ellensége* gyanánt kénytelen elismerni (219. L), de azért nagyon használja. «Kon- stantinápolyban — úgymond — egyetlenegy ellenségük

* Arneth: Prinz Eugen v. Savoyen. III. 570.

133

volt a magyaroknak, a jellemtelen hollandus követségi titkár, Theyls, aki korábban orosz, majd francia és császári zsoldban kémszolgálatokat teljesített, ekkor azonban már Bécsben élvezte jutalmát, egy hivatalt a haditanácsnál, melyet Savoyai Eugén hosszas habozás után adott neki.)) (269. 1.)

♦Bercsényi mozgolódásairól — írja szerzőnk — Sa- voyai Eugén pontosan értesült a konstantinápolyi hol- landus követ titkára, Nicolaus Theyls által, aki ekkor, változatosság kedvéért, osztrák kémszolgálatokat vég- zett és a bécsi haditanácsot állandóan értesítette a por- tai eseményekró'U (346. L). Elhisszük, amit szerzőnk mond, hogy «kitünő szolgálatokat tett a bécsi udvar- nak)), de már azt az állítását, hogy ezt csak változa- tosság kedvéért» végezte volna, hajlandók vagyunk akként helyesbíteni, hogy jó zsíros salláriumért. Ismer- jük a tarifáját. A bécsi udvartól 1200 forintot, akkori időben nagy összeget, kapott évenként, s voltra eset, például 1718-ban, hogy egy év alatt 950 arany külön kegydíj verte a markát.*

Az elvetemedett szemtelenség netovábbja, hogy ez a piszkos bérenc egy Bercsényi Miklóst «szemét- embernek (questa canaglia)» mer nevezni, — amiért is külön kijár neki szerzőnktől a vállveregetés.

5. Ploíighman, angol kalandor, a madagascari kalózok ágense, akit szerzőnk mindig Ploutman-nak nevez. Jeles unna, aki már viharos múltra tekinthetett vissza, mikor 1725-ben a kalózok megbízásából Kon- stantinápoly ba vitorlázott. Azonban alig ért oda, leleplezik múltját az újságokban, ami egy kiadatlan irat udvarias kifejezése szerint, nagyon kevéssé szolgált

* C3. és k. hadilevéltár.

184

előnyére (trés peu á son avantage). Az angol követ elzavarta a Mistert, ki ekkor a francia jezsuitákhoz menekült. Onnét meg a francia követ akarta kar- hatalommal kidobatni. Miután már azt se tudta, hol hajtsa le a fejét, végre elpályázik Tunisba.

Két év múlva megint felbukkan a török főváros- ban. Minthogy azonban a francia és az angol követsé- gen immár végkép kitelt a becsülete: fantasztikus híreit ezúttal Diriing császári és Dolíin velencei követekhez hordja, mint akikkel már Tunisban levele- zett.*

Ploughman-nek Rákóczival négyszemközt folyta- tott beszélgetésén, illetőleg annak leírásán alapszik a Rákóczi kalózfejedelemségéről szóló vád. Az ő előadásának hitelessége szerint értékelendők úgy a velencei és a császári, mint a francia követ idevágó jelentései.

6. A dán BoJin Vilmos Pál, katonatiszt és «verláss- licher Spion», még pedig császári, orosz, hollandus és francia zsoldban egyidejűleg, szerzőnknek igen sűrűn használt forrása, akit Rákóczi életének egyik legfonto- sabb mozzanatában egyetlen, perdöntő tanú gyanánt szerepeltet.

Bohn, mint Rákóczi titkára, maga jelentkezett a konstantinápolyi császári követnél, hogy készpénzért (gegen einen etwelchen Erkenntlichkeit in Geld) el- árulja gazdáját. Kémkedő buzgalmában annyira ment, hogy a fejedelem íróasztaláról több okmányt és leve- let eredetiben ellopott vagy hirtelenében lemásolt, így pl. Sieniawska hercegnő egyik levelét is. Sőt,

* A francia külügyminisztérium, és a velencei állami levéltár reávonatkozó adatait Id. a Függelékben.

18&

amint Thaly mondja,* a bécsi udvari levéltárnak eredetiben általa közölt adatai alapján, — idézem, mert nagyon jóízű! — «a gazember Bohn, a fejedelem diplomatiai levelezéseinek titkos jegyei feloldására szolgáló kulcsokat is ellopkodta és másolataikat meg- küldötte Bécsbe».

Kémjelentései telvék nyilvánvaló hazugságokkal, melyeket nem ok nélkül követett el. A régi világban a rendó'rségnél, később a csendó'rségnél is, ügyes embereknek a szerint járt ki az úgynevezett «fogdíj)í, aszerint kaptak több vagy kevesebb külön remunera- tiót, amilyen kaliberű zsiványt tudtak a törvény kezébe adni. Így a kémek is híreik fontosságához képest kaptak külön jutalmat, ami, aránylag csekély rendes fizetésük mellett, fő-jövedelemforrásuk volt. Tőlük telhetőleg tódították tehát híreiket s érdekeik- hez képest különös előszeretettel másították és hamisí- tották meg a lopva lemásolt levelezéseket. Ez oly közönséges manipulatió volt, hogy tudnia kell róla minden történésznek.

Mikor ez az ember azt hazudja a jámbor Mikes Kelemenről, hogy országháborító összeesküvő, aki forradalmat akar indítani: szerzőnk megvédi Mikest, azt mondván, hogy e hír «láthatólag Bohn önkényes gyártmánya, hogy újabb veszélyek felfedezésével nélkü- lözhetetlenné tegye magát a császári követnél*. (894. 1.).

De amint ugyanezen spion Rákóczit illeti olyan váddal, mely úgy felháborította a fejedelmet, hogy belehalt, — ezt már készséggel elhiszi egyedül Bohn tanúbizonyságára! Szerinte is «valószínűtlen» ugyan a vád, s «könnyen felmerülhet a gondolat, hogy Bohn

* De Saussure Cézárnak Törökországi levelei, 56. 1.

136

találta ki»; «ez ellen bizonyít azonban a császári követ 1731 június 16-iki jelentése, amikor Bohnnak még nem volt oka ilyen meséket gyártani. (397. 1.)

Holott ha valamikor, úgy ép ez időpontban volt oka Bohnnak oly meséket gyártani, melyek alkalma- sak lehettek arra, hogy Kodostóból meneküljön. Már 1730. június 8-án azt jelenti róla a konstantinápolyi császári követ, hogy rettenetesen meg van ijedve, mert Eákóczi gyanús szemmel kezdi nézni, s üzelmei ki- derültétől riadozik (er fürchtet sich, dass Er über kurz oder láng entdeckt würde).

A nagy hír besúgása másik okának azt tartom, hogy így indította meg revolverező (sít venia verbo!) hadjáratát a császári haditanács ellen. Félévi bér díj át 319 piastert és 20 párát rendesen megkapta ugyan, de ő külön renumeratióra pályázik, még pedig császári őrnagyságra. E végett azt füllenti, hogy Rákóczi alezredesi rangot akar kijárni számára a francia had- seregben, mire a hadi tanács nagy hirtelen megküldi részére az őrnagyi decrétumot, a megfelelő fizetéssel együtt. Hasonló manőverrel szerez Savoyai Eugentől előbb 150 arany különjutalmat (eine Remuneration von 150 Ducaten), majd alezredesi pátenst, tekintve, hogy életveszéllyel (mit Lebensgefahr) teljesíti Rá- kóczi körül alávaló functióit.

Hallatlan csalásain azonban végtére is rajta- vesztett. Parisban a rendőrség vette üldözőbe. Három napig szerencsésen el tudott rejtőzni az angol vagy a holland követségen, honnét kiutasíttatván, egy követ- ségi alkalmazott magánlakásán bújt el, az árnyék- széken. Ott csípték nyakon, s négy évig ült a Bastille börtöneiben. Mikor kiszabadult, lefoglalt írásai alapján azt irta róla Amelot, a francia külügyi államtitkár,

1S7

hogy eszes és furfangos ember, aki a kémkedést egy- idejűleg több udvar részére gyakorolta, s egyaránt megcsalta valamennyit.*

7. Ez embernek Rodostóban egy magyar ember volt a hirhordó munkatársa, amint ezt szerzőnk is kénytelen elismerni. Bohn — úgymond — egyedül egy Kovács János nevű magyar ifjúval barátkozott, akit a fejedelem másolói teendőkre alkalmazott iro- dájában, aki Bohnnal együtt végezte délelőttönkint a levelezést, — és aki emberölés miatt menekült hazájá- ból. (284. 1.)

Stb. stb.

Szóval csupa akasztófára került vagy akasztófára való alak, mint történelmi kútfőtár, melynek szellemét Vetési és Klement, a Burckhardt értelmében vett absolut gonosztevők (absolute Bösewichter) fejezik ki.

Ez uj vivmány a történetírás terén, hogy imé, épen egy tudományos akadémiai kiadvány nemcsak- hogy rehabilitálja becstelen gazemberek tanuképessé- gét a becsületes emberek ellen, hanem még hirói íté- letüket is elfogadja. Mindenesetre veszedelmes újí- tás; mert ha az ellenpárt rágalmait, a bérenc sajtó hazudozásait, a fizetett kémek egymást túllicitáló denunciátióit — mindezt a szemétdombot kész, meg- bízható, elfogadható történelmi alapnak minősítjük: nincs az az államférfi, se élő, se halott, akiről az utókor előtt be ne lehetne bizonyítani, hogy az emberiség söpredéke volt. Tehát Rákócziról is bizonyítható.

Szerzőnk ezt a feladatot vállalta magára, s így alacsonyítja le Rákóczit, egyeseg5^edűl a maga anyagi

* A francia külügyminiszteriumi és a bécsi cs. és k. udvari levéltár adatai.

188

érdekét hajhászó trónkövetelővé. Vagyis műve megírá- sában ugyanazon alapgondolat vezette, ami Klement Jánost, mikor, magyar ember létére, megszökve a kö- zösségből, melyhez addig tartozott, megfenyegette Rákóczit: ibefogom bizonyítani, hogy egyetlen célja az erdélyi fejedelmi trón megkaparintása volt».* Szer- zőnk, jelen művével, ezt a rég elhangzott fenyegetést váltotta be, s így állította elénk a fejedelmet részint a fényképészi negatív lemez alkalmazásával, részint azzal, hogy komoly tanúk gyanánt vonultatott föl oly alakokat, kik nem tanúskodhatnak egyébről, mint a saját alávalóságukról.

Ám az ő fenséges alakján nem fog semmiféle becs- mérlés.

Nagyságát nemhogy kisebbítené, de épen ki- domborítja az, hogy csak vasravernivaló vagy épen akasztófán száradt gazemberek segítségével lehet vele szemben, alkalmas politikai időjárás mellett, úgy ahogy operálni. De nagyságát vagy dicsőségét, amint a közelmúltban nem «fokozta» a «Rákóczi-kultusz»: éppúgy nem szállíthatja le a jelenben semmiféle ellen- tétes mesterkedés. Mert az, Rákóczi szellemi energiá- jának saját szerzeménye, önmagában és önmagáért való (in sich és für sich), és így soha meg nem semmi- síthető, természetes járuléka egyéniségének. A mint eszménye is, melyben saját lényegét adta át örök- birtokúl nemzetének: — hogy a nemzetek önmagukért vannak — az általános emberi jogok alapján fennálló feltétlen természetjogi bizonyosság; tehát a változó i dők változó felfogásától független. Ügyhogy, in specie aeternitatis, maga a melléktekintetektől megtisztított

* A francia külügyminiszteriumi levéltárban, Id. a Függelékben.

189

tudomány igazolja azt a kegyeletet, mely Rákóczit minden magyar ember szemében — azt hiszem párt- különbség nélkül — a nemzetfenntartó érzelmek soha el nem múló symbolumává avatta.

Az igazi Rákóczi a történelmi igazságnak meg- felelően él a magyar ember lelkében; én csak a do- kumentumokat adtam elő, hogy letagadhatatlan tör- ténelmi bizonyítékokkal erősítsem meg hitében.

OKIRATOK

I-III.

Rákóczi elfogott leveleiből

Transsumptum litterarum á Principe Ragozzi ad Comites Ber- cseni et Antonium Esterházy scriptarum, in quantum hae in Hun- garica lingua exarata ita sonant:

ad Comitem Bereseni 8ub nomine fictitio Starosts Donbrimski.*

1.

Passi, 16. Junij, 1713.

Illustrissime Comes, mihi chare Fráter.

His diebus Regis íilius Comes TolosanuB venari desiderabat

in bonis prope Versayllas existentibus, ibi tertia ab hinc die Domi-

nationis Vestrae de rebus Sveci 10. May ad me scriptas litteras per-

cepi, ego in mea antiqua opinione persisto, quod Scoda gmanoiti ( !)**

tractatus possibilitatem attamen az tractának lehetőségét mind-

admitto, ex quo onrne bonum azonáltal admittálom a melyből

sperari posae si tarde etiam. minden jót reménlhetni ha későn

Belligerationis Imperatoris certi- is, az Császár hadakozásának

tudinem jam Dominatio Vestra bizonyos voltát már eddig hal-

hucusque audire potuit, licet ad- hattá kegyelmetek, noha még

huc hucusque Hollandi et Angii, eddig az hollandusok és anglusok

hancAulamcampaceaf&dant,sed biztattyák ezen udvart a béke-

siquidem Imperatoris exercitus seggel, de mivel az Császár hada

jam congregatus est, persvasimi már öszvegyült csak elhiszem

mihi habeo hujus campaniae meg probállya ezen campania

exitum probabit jam hic ex Dei kimenetelit, már it Isten jó-

* A mellékelt eredeti boríték felirata: «Monsieur Le Staroste Donbrinczki • Leopoli »

** Beliqua intermedia occultis notis vei ignotis caracteribus scripta sönt.

144

gratia [üresen hagyott hely] co- gnoscenshanc Aulám et me notum faciens tam cum Principibus Regijs, ita etiam cum ipsomet Eege dietim in majori confidentia incipio esse, et hactenus hoc scripsi, quid Ministri dixerunt, sed imposterum hoc fors scribam, quid Rex dieturus érit, Eo magis*

voltából [üres hely . . .] meg esmérvén ezen udvart s meg- esmertetvén magamat mind a királyi fejedelmekkel úgy magá- val is a ÍÍB. naponkint nagyobb confidejitiába kezdek lenni s eddig azt Írtam a mit a ministerek mondottak, de ez után azt irom íalám a mit a király fog mondani, annjrival is inkább etc.

quod ex hodie ^ post octo, illuc iturus érit Rex ad Polusi Leitajhez (így) Rambouillet vocatum locum, quo ego etiam invitatus sum et nsque ad unam septimanam ibidem commorabimur, illuc verő tantum- modo necessariores AuIsb et Ministri etiam duntaxat sünt venturi et ad consilium ituri;

jam etiam' incipiunt mentionem facere renovationis belligerationis susurrando; praestolabor itaque, usque ad modernam itineratio- nem, utipsi incipiant projectum, ' ut eo melius possim ligare nodum; si animadvertero, quod ipsi non piscentur meum favorem: expost ego incipiam projectare, de facto tantum hoc respondeo, quod jam etiam mediante credito in Patria habito, in Regis assecura- tione confidens, multos Magnates mendicos feci, plures facere non desidero, si tantum illos non ju- vabunt, sine quibus nec fides, nec possibilitas mea concedit, ut agerem. Haec eo confidentius etiam dico, siquidem videó, quod si tantum bellum continuabitur,

már !S kezdik emlegetni az hada- kozásunk ujitását zibbongva, rea várom azért még e mostani utazásomig, had kezdgyék ők a projectumot, had köthessem meg jobban a csomóját, ha veszem eszemben hogy ők nem járnak utánnam, az után én kezdek projectálni, most csak azt felelgetem, hogy már is hazámba való creditumom által a (ki) assecuratioiba bizván sok urakot koldussá tettem, többeket teimi nem kivánok ha csak azokot nem segétik, a kik nélkül se hitem, se tehetségem nem engedi hogy agalyak. Ezeket, annyival is bátrabban mondom, mivel látom, hogy ha csak continuál- tatik a hadakozás, nem lehet-

* Második másolatban ez után « etiam ».

* Második másolatban «ad hodiernum>.

' A második másolatban közbeszúrva: duntaxat ad consilium erunt illuc ituri.

145

absque nobis esse non possunt; confido in Deo exoriri faciet nostram stellam.

Kespectu horum omnium nimis male cederet, si Dominus Anto- nius * (prouti ex 20. Februarij scriptis et saltem nudiustertius perceptis litteris videó) desfera- tione dnctus, aliquevi iumultum causaret, quia eotum haec Aula ab essentiali auxilio supersederet, se contentando cum desferata reso- lutione, guemadmodum nobiscum fecerat in Polonia, sic tantum Patriae nóstrae viiserias multipli- cando, nec nostras sublevarenius ; non absque fundamento spero hoc etiam, quod fors Deus dabit, de facto tantum cito, bujus Aulae cum Augusto fiendam coalitio- nem etiam, quod ego pro funda- mento appositurus ero, et absque eo nihil etiam poterit esse; uno verbo, vix expecto, quod sub quotidiana venatione evenari pos- sim Patrise nostrsB foelicitatis fundamentum; bonum itaque es- set Dominationi Vestrae, si secre- tam viam haberet, demonstrare ipsi, quod juxta omnem apparen- tiam certum existens, Austriacae Domus defectus, nuUi melius conveniret, de Imperij soHo cogi- tare, quam ipsi, siquidem omnis pohtica Viennensis Aulae hoc secum fért, quod cum declarato foemineo haerede ad filium Bavari relinquat successionem, interessé secum fért, quod hanc Aulám sibimet -devincat; in quo, si

nek el nálunk nélkül; bizom Istenbe f eltámasztya csillagunkot. Mind ezekre nézve etc.

ha Antal, a mint (20 Febr. etc.) desperatiotól viseltetvén valami támadást okozna, mert akkor az essentialis segitcségen fent hadua ez az udvar, meg elégedvén a desperatus resolutioval, valamint velünk cselekedet vala Lengyel országba, ugy csak hazánk nyo- morúságát szaporítván, az ma- gunkét sem enyhítenénk, nem fundamentum nélkül reméllem áztat is, hogy talám meg adgya az Isten csakhamar most ezen udvarnak Augustussal való coa- lescalását is, a melyet én pro fimdamento fogok felteimi s nem is lehet annelkül semmi is, egy szóval alig várom hogy a' mindevr nafi vadászat alat kivadászhassam hazánk boldogulásának fundamen- tumát; jó volna azért kegyel- meteknek ha titkos úttya lenne demonstrálni neki hogy minden apparentia szerint, bizonyos levén az Austriai ház defectussa, sen- kinek nem conveniál jobban a Császárságról gondolkodni mint nekie, mivel minden politicája az Bécsi udvarnak azt hozza magával, hogy az deciaráit leányi haeressel a bavarus fiára hadgya a successiót, interessé hozza ma- gával hogy ezt az udvart ma- gáévá tegye, melyben ha kiványa, én dolgozni fogok, csak tud- hassam intentióját, reménlem nem is volna haszontalan a

• T. i. EszUrházy. Balltgi: Az igazi BAkAczl.

10

I

146

desiderabit, ego allaboraturus ero, tantum scire queam ejus inten- tionem; spero, non etiam fru- straneus esset meus labor, quo- niam hic in nulla singulari opi- nione de ipso sünt, si tantum aliquod parum beneficium vide- rent etiam alibi, ab isto facile supersederent. A lap szélén: NB. hic fors debet intelligi Bavarus. Quod operationea

munkám, mert it semmi derék opinioba nincíenek felőle, ha csak valami (NB.) kevés bene- ficiumot látnának is másut, ezen könnyen fenhagynának. Az hadakozást etc.

belli attinet, hsB, opinor, ex hac parte ab obsidione Landauiensi in- choabuntur, quoniam de novo plurimos milites ex Flandria ad aug- mentandum exercitimi Villars actualiter mittent;

spero itaque etiam, diffido etiam, quod diu duret haec belli opera- tio; ego in his

reméllem is azért, nem is hogy sokáig tarcsoD ezen hadakozás. És ezen etc.

nclusis responsis Dominum Antonium ad Dominationem Vestram remitto, si hucusque non est tarde,

moderetur suum desferatum ardo- rem, donec reviviscens nostra Stella melius non exorietur, quo- niam Pátriám nostram, nos om- nes etiam semet ipsum destru- cturus érit.

A lap szélén: (quando nimis aliquid optatur et speratur, his verbis solent in Hungarica lin- gva uti).

moderállya, ha eddig nem késü desperatus ardorát még az ujjolo csillagunk jobban fel nem kel, mert hazánkot, minnyájunkot, magát is el fogja rontani.

2.

Marii, 19. July 1713.

Hlustrissime Comes, mihi chare Fráter!

Elapsa duntaxat posta accepi Dominationis Vestree 7-ma et 14-ta scriptas literas cum acclusis; tantum brevibus scribo, esto, det anima mea rationem coram Deo, si juxta possibihtatem meam omnia non tentabo, quae potero;

147

sed fateor, si tantum belligeratio non continuabitur: nec me, nec Dominationes Vestras multis assecurare possum restitutionem bonorum, omnino sic esse intelli- gendam, quod alibi degentes etiam possidere valeamus; nihil etiam hic difficilius, ipsamet pe- cunia illa etiam, prout incipio animadvertere, non esset tam difficile, si in cambio non deberet tantum deperdi, quoniam múl- túm non possunt dare, paucitatis una parte non potest succurri; huic etiam tamen fors hoc au- tumno finem imponet Deus, quo- niam si tantum non pacificabitur Germanus, pro certo videtur jani, quod nobis summopere opus habebunt; si autem pacificabitur, cum superioritate armorum pacifi- cando, Rex sic etiam miseriae nostrae mitigabimtur. Communi- catae etiam sünt mecum litterae Desaleurs, in quibus seribit, quod postremo depositus Vezirius, a se ipso obtulerat, quod si usque ad finem campaniae non pacifica- bitur Rex: concurrere desiderat Porta in mei in Transylvaniam introductionem; sed mutat us est ab eodem tempóra status, deman- datum est tamen ipsi, quod renovet idem projectum, ad cujus facilitationem obtinui, quod ad desiderium Regis Augusti, con- cessum est Bessenvallo Varsa- viam ire; ex quo ad minus Bpero, securitatem Dominationes Vestrae habebunt; si mediante Polonis non expectorabit etiam se AuguBtus, si adhuc a Mosco

de meg vallom ha csak a hada- kozás nem continualtatik nem biztathatom sokkal kegyelmete- ket, sem magamat, az jószág viszszaadatását igen is ugy kell érteni, hogy másut lakva is bírhassuk, nincs it nehezeb semmi is a pénznél az is a mint kezdem észre venni nem volna oly nehéz ha a vexelen nem kellene annyit veszteni, mert sokat nem adhat- ván a kérésnek edgy részével nem lehet succurralni, ennek is mind azon által talám ez őszön végét Bzakasztya Isten, mert ha csak nem békéllik a német, bizonyosan látcsik már, hogy reánk szorulnak ha békéllik penig cum superioritate armorum békél- vén, úgy is enyhődik nyomorúsá- gunk; communicáltatot is velem Desaleurs levelét a melybe irja, hogy az utolsó le tétetet vezir magátul offerált vala, hogy ha a campania végéig nem békéllik a (üres hely) concurrálni kivan a porta az én Erdélybe való be vitelembe, de változót az Apa- tursag azolta etc. meg nyertem hogy Augustus kévánságára meg engedték Besenvalnak Varsavára való menetelét, melyből remél- lem, hogy legaláb securitássa lesz kegyelmeteknek, ha a lengyelek által ki nem is adgya magát Augustus, ha még a muscától lehetne valamit reménlenünk abban is jobban secundálnának most, mert valóba desperáltak a Svecus dolgairul.

10*

148

aliquid sperare possemus, in hoc etiam meliuB secundarent de facto, quoniam valde despera- ■ verunt de rebus Sveci.

De conflictu et victoria Germanorum seribit Dominatio Vestra; in hoc nihil est; oceupationem Landau pro certo possum judicare, ita aUquorum etiam Imperialium Principiun ab Imperatore reces- sionem; sed aliud fundamentum judico ego belligerationis Imperatoris, quod fors revelabit

Sicihae Sabaudo datio, cujus capiti inhaerens, fily matrimo- nium cum Josephi Imperatoris secunda filia, cum dote provin- ciarum Italicarum in casu defec- tus, videbit Dominatio Vestra, quod intentum suum in finem deducat, adhuc capax est ille contra Regem Galliae se declarare, et tandem pláne summopere nobis opus habebimt hic.

Sicilia a Sabaudusnak való ada- tása, a kinek fejébe lévén a fia házassága, a Joseph császár leá- nyával, cum dote Provinciarum italicarum in casu defectus, meg láttya etc.

még capax ő a — — declarálni magát, és akkor egész- Bzen reánk szorulnak it az kegyel- mek etc.

Dominationis Vestrse mihi et Regi scriptas literas adhuc curo transferri; faxit Deus, plus emolumenti habeat, quam sperare possum;

quod si per belligerationis conti- nuationem vei verő pacem, no- strorum negotiorum mutationem sperare non possem, ipsémet etiam svaderem et de necesse viderem Dominationum Vestra- rum huc ad vént um; sed omnes

hogy ha az hadakozás continua- tioja, avagy a békesség által dolgaink változását nem remél- hetném, magam is jovallanám s szüksíégesnek látnám az kegyel- metek ide való gyöveteUt, de minden etc.

considerationes et conjecturas perponderando, et parte ex una neces sitatem, ex alia itinerationis longinquitatem perponderando, Deus novit! deficior in consilio,

quoniam si hac hyeme non pacificabuntur, sequenti in cam- pania nobis summopere opus habebunt ; et sic ad hyemem ego etiam ad Dominationes Vestras debeo ire, quod cordicitus opto,

mert ha e télen meg nem békéi- knek, az jövő campaniára reánk szorulnak, s úgy télre magamnak is kegyelmetekhez kell mennem, melyet szívesen kévánom etc.

149

licet si quietem anhelarem, difficile fieret hinc mea separatio, ubi dietim videó erga me adaugeri Regis et Aiilae affectionem; sed quid prodest, dum in Patriee et Dominationum Vestramm miseriis anima mea ingemiscit.

Dominationis Vestrae fratema charitate.

S.

ad Comitem Esterhasy

Prope Parisios Passi 16 Junij (1713).

lllustrissime Comes, chare mihi Consanguinee !

Nescio qua tarda via, ante trés dies Dominationis Vestrae 20. Februarij datae litterae ad me pervenere, quae siquidem in se talia continent negotia, ad quae absque claui respondere nequeo. Scripsi Dominó Bercseni, quod cum Dominatione Vestra ratione eorum meam constantem opinionem, si nimis seriun non esset, communicet. Deus Dominationem Vestram benedicat pro eo zelo, quo erga Pátriám et me fertur, et rogo illum ita moderetur, prout juxta modernas con- jmicturas proficuum videbimus esse; quoniam certo tempus exige- batnr ad hoc, donec illám viam adinvenirem, quam nmic primum abeo, quo Imperátor ad belli continuationem, se resolvit, tempóra de facto ingredior ; quarta posthanc posta plus scribere me posse sperans, nunc autem desuper tantmn assecuro Dominationem Ve- stram, quod sim Dominationis YestrsB omnia bona eidem exoptans Consanguineus F. Rákozi mpr.

(Elfogott levelek, melyek közül a két első legnagyobbrészt titkos számjegyekkel volt írva eredetileg magyarul. A latin szöveg két különböző másolatban. A chifferekben irt részek megfejtése magyarul is megvan, az egész levelezés azonban csak latin fordítás- ban. Mind a három levél egykorú másolata: az udvari kancelláriai levéltárban.)

IV. Rákóczi levele XI. Kelemen pápához,

tavant sa sortie de Francéi) (1717).

Az isteni gondviselés kezét látja a maga szomorú sorsában, hogy annyi baj között is megmaradhatott. Száműzetése alatt «on cherchoit á me fairé mourir par toutes sortes de voyes odieuses et deteetables, et par assassins mémes».

■

150

Csak az igaz ügyet védi, önző szándék nem vezeti. «J'ai ainsi deux fois refusé l'offre de la Couronne de Pologne comme opposée aux affaires de Hongrie, et sans l'avoir nuUement recherchée. Je n'ai consenti a l'election des etats de Transilvanie faite en ma faveur que craint qu'á mon refus, elle ne tombat sur Tekely alors encore vivant, au prejudice manifeste des interéts de Hongrie». A szécsényi gyűlésen sem akart másként részt venni «qu'en qualité de citoyen*^

«Je repete ce-cy Trés Saint Pere apres avoir representé a Votre Sainteté il y a quelques annés par mon envoyé Dominique Brenner Prevőt de Scepuse, afin qu'Elle se souvienne, et qu'EUe voye que je n'ai jamais envahi avec des armes étrangers les Eoyaumes de Hongrie et Transilvanie, que je ne les ai jamais violenté, ni recherché leur possession)>.

Tudom, hogy Szentséged előtt «mon voyage que j'ai resolu sera difíerement representé»; azonban :

<(J'ai consideré, j'ai pesé ce que c'est pour un Prince Chretien de se mettre sous la protection des infideles et s'allier avec eux, mais je n'ai pas oublié non plus ce de quoi je serois responsable, si je re- fusoi d'écouter Dieu qui m'apelle aux fonctions de mon etat, si je negligeois les occasions de servir a la Chretienté, et si je manquois á ma patria exposée, en sorté que ces raisons aiant emportéla balance, alors je me suis resolu á suivre, le susdit parti. Je suis invité Trés Saint Pere par les lettres et envoyé du Grand Seigneur, qui se declare prealablement et m'asseure de retablir le Royaume de Hongrie dans ses droits et de me rendre la Transilvanie, si on reprenoit ces etats par les heureux succés des armes. On me promet de garantir les habitans des susdits Eoyaumes de pillage et de l'esclavage, de rendre la liberté a ceux des esclaves Chretiens qui voudront prendre part dans mes troupes. On me promet, dis-je, un fond pour lever im corps de troupes et on m'asseure de la volonté de fairé la paix si l'Empereur me vouloit satisfaire par la restitution de ma Princi- pauté et par le retablissement des libertés legales de la Hongrie. Quoiqu'il sóit difficile de se fier a des promesses si specieuses, je suis persuadé que le seul motif de la vaine mefiance n'etoit pas suffisant pour me fairé negliger l'occasion d'exempter plusieurs mill(i)ers de Chretiens de l'esclavage des Turcs et Tartares, lesquels jusqu'áprésent mérne n'ont été garantis que par le sóin de mes generaux, appuyez de l'esperance de mon arrivée prochaine*.

(A francia kiüügyminiszteriu'm levéltárában.)

151

V.

Gessel császári kapitány Károlyihoz a tatárok betörésérőL

LitersB commendantis Bistriciensis Perillustris Domini a Geszel de dato 20. Augusti 1717.

Hlustrissime et Excellentissime Domine Comes Domine Generális mihi Observandissime !

Hlustrissimse, ExeellentissimaB Vestra ad me benigne trans- mÍ680s ordines sub dato 11. Augusti, hodie debito cum re'^pectu accepi; doleo vehementer quod tristibus Excellentiam Vestram incommodare cogar. Die hestema, cum omnibus auxilys destitutuB fuerim 3000 tartarorum per paesum Eodnensem irrupuerunt, et actualiter 8 pagos adusserunt, qua ulterius suum tractum accipiens, undique ex onmibus partibus patrolas emitto; ante quinque jam die8 ad vicinos comitatus pro auxillio scripsi, nempe ut Generosi Nobiles me duce hosti obviam irent, sed nec responso super petito meo dignatus fui ; si ad huc copia nobilium aliquorum bonum Patriae exoptatum invenietur, totis viribus conarer inimicum illum repellendi. His me favori ac gratiaB ulteriori Excbb Vestrae humillime recom- mendans, maneo obligatissimuB servus.

Bistricy 20. Augusti 1717.

H. V. Gessel, mpr. (A gróf Károlyi nemzetség kvéUárában.)

VI.

A bécsi holland követ jelentése a tatárjárásról és a magyar emigránsokról.

Weenen, 11. sept. 1717.

Gróf Esterházi (!) császári tábornok a Felső-Magyarországba beütött rebelliseket és tatárokat «imet syn onder hebbend corps van lighte nationsele ruyterye van Hussaren, Croaten en Rasciaenen* kiverte és zsákmányukat elvette.

A török táborban nagy a rémület. Szökevényektől értesült: <(dat de Turcquen de Keyserl. Grenadiers de Christelycke Jannissaeren ncemden, sen dewelcke het voor hser onmogelyck was te resisteeren; ende dat het corps Hongaersche Eebellen, Turcquen en Tartaren, het geene onder't Commando van Anton Estcrhassy, Michsel Czacki, Adam Vay, den jongen Berczeni, en Kolczack Pascia, Sevenbergen en Opper Hongareyen geinf estéért hadde; op de ontfangene tydinge

152

van de victorie en veroveringe van Belgrádé, sa als ook van de aennte- derende Keyserl. Detachementen onder den Generaal Viard naer Sevénbergen, onder den Generaal Martigni nser Arrath, ende onder den Generaal Mercy nee't Bannat von Temeswar, sigh over hals over kop uyt Opper Hongareyen en Sevénbergen geretireert, ende over de Marmarosch de wegh op nser Cochim ontvlught wasj>

(A hágai állami levéltárban)

VII., VIII.

Gr. Károlyi Sándor császári altábornagy a tatárjárásról (1717).

Hivatalos jelentés a cs. udvari haditanácshoz.*

1.

(Tartarorum rumor.) Eelatio.

Ámbár eleitül fogva mind volt hire ezen Hotinban gyülekezett ellenség eruptiojának mindazáltal ex certis relationibus megérkezvén, hogy már kétt rendbeli ordere meglévén el indult és Cutna nevű helyhez szállott Moldvában, s csak harmadik ordert vár, azonnal oímat is megindull. Másfelül pedig ugyan Lengyelországbul meg- irattatott, hogy akár verjék meg az törököt s akár vegyék meg Nándorfej érvárt, akár ne: de ezen ellenség Eszterház Antallal és Bélés bassával ** tiz s tizenkétt nap alatt megindul. Azért tréfára nem lehetvén vennem, azonnal ex superabundanti is, szükséges hellyekre mindenfele megirattatott, s noha tellyes hatalom nem vala az vármegyék felültetésére és hadnak felvételére, mindazáltal in tali exigenti necessitate azonnal Tiszán innét való vármegyékben fel- állított katonaság Hajdú- városiakkal együtt ordereztetett Báthor- hoz, Tiszán tul való az Bodrogközre, lengyelországi passusokra nézve; nemes Máramaros vármegye pedig viritim valaki fegyver- fogható volt insurgáltatott és applicáltatott Bagosi Lászlóval levő Szathmár vármegyei hajdúság és katonaság mellé, az lengyelországi és moldvai passusokra.

Azomban Isten az győzedelmet Belgrád alatt megadván 20-dik Augusti, elterjedvén az hire az vármegyéken, az kik menyiben dispositiomot végben vitték volt is, szélyelbocsátották hirem nélkül

* összefoglalása a Károlyi Sándor által az udvari hadi tanácshoz aug. 14, 18, 26. és szept. 12-én; Eugenhoz aug. 21, 23, 25, 28; szept. 7. és 10-én írt leveleknek, melyek másolatai a Károlyi nemzetség levéltárában vannak. •• Thalynál « Belesborsával ».

158

az katonaságot s Nemes Máramaros vármegje is kiki házára oszlott, az egy Bagosi László maradván cum suis az passussokon, hozzá adjungáltatván az Bereg vármegyei hajdúság is.

Az alatt az pogányság 29. Augusti Campolongára szállott,- 20-dik az Beszterczei passusson bé is ment Erdélyben, 21-dik el is buri- totta. Szanthomii-i kapitánja Gessel^ ezeket megírván, levelei ad principales transmittáltattanak' maga pedig lajdinantjával együtt elfogattatott, s az passusson levők dissipáltatván körülbelül circiter 500, kikben 17 mondatik megmaradottnak lenni, s azután is egyet kettőt az erdőkrül visszaszivárogni.

Diebus 22, 23, 24. Erdélynek Maros- és Szamos-mellyéki részeit és az Mezőséget benyargalta az popányság, az népet futásban talál- ván rablotta, vágta is, de nem annyira, égetve pedig jobbára csak az urak kastélyit és majorjait, közben-közben penig falukot is, kit egészlen, kit résziben.

Mennyire extendáltatott penig excursiója és rablása. Méltóságos Generális Steinville Uram kétségkívül declarálta, mivel ide ugy irta, hogy egynehány falut égetett fel.

Itten ugyan az relatio ugy lőtt, hogy azon Beszterczei passustul szélt vévén az pogányság, ki is 25,000 számláltatott, egyik szárnya az Sajó mellett Eégenig, onnat alá az Maros mellett s azon által egész Küküllővárig, s onnat megfordulván keresztül az Mezősségen Mező-Csány felé nem messze Tordához jött az Szamos mellé Bonczidá- hoz s ottan egyezett meg azon szárnyával az ki az Szamos mellett jött alá és az Mezősségen. Azon belül való districtust felrabolván, 8 feljebb irt mód szerént égetvén s prasdálván, ment vissza Besztercze felé a Szamos mellett való Omlá« nevű faluhoz.

Holott is 24-dik az rósz lovassát megválogatván, egyik szultán 10,000 magával az rabságnak az jovát és nagyobb részét, az mely passusson kijütt, visszaküldötte Moldvában ; az másik szultán penig megindulván,

Die 25-dik Augusti az Emberfőn alól való nagy erős hegyeken, erdőkön 15,000 magával fordult erre felé Lápos vidékére.

1 a. m. Saint-Amour (Id. Hurmuzaki, VI. 180. 207); Thalynál «Szantho-Mir>.

' Thalynál: tGerselt. Már 1717 jun. 21-én a szorosokhoz rendeltetett: f Pro assidua communicatione cum passibus Bisztricze et Jada seqne Moldá- viám versus sed ex Transilvania commeatum suum habentibus, quorum in pogteriori Dominus Capitaneus Gessel cum suis excubaret, Dominus Bagosi ordinabit suos ad recognoscendum . » A gr. Károlyi levéltárban.

* Másolatai a gr. Károlyi nemzetség levéltárában.

154

Ezen effasiojával az ellenségnek az posta uttja interrumpáltat- ván, semmi bizonyos az dologban nem tudatván: nemes Bihar vár- megyei katonaságnál semmi egyéb nem levén, az küldetett el Dés és Besztercze felé, ki is továb nem mehetett Nagy és Felső-Bányánál; már az pogány csak közel volt s retirálta magát Erdőd-Szadához, innét az Szamoson.

Die 26-dik jó reggel az pogányság nevezett Bányákhoz érkezett s ezt meglátván, azonnal hirt tött, de katona sohul sem volt; az parancsolat egymást érte: de ki-ki cselégje securitássárul s magájé- rul sollicituskodott.

Felsőbányaiak egy murzát agyonlővén: feléjek sem ment, bé- kével maradtak. Nagy Bányán penig meglátván páter Ravasz uram által építtetett uj coUegiumot, szép nagy rézcsatomyákkal, az pogány várnak és ágyuknak gondolván lenni (mint az rabok vallják)